október 10.

Lilla: az itthonlét hol unalmas, hol rendkívül szórakoztató. Unalmas, ha Anya ül a laptopja előtt és nem mesél nekem, funny, ha őszi falevelet gyűjtünk, amiből aztán óriási fát ragasztunk. Unalmas, ha Anya főz, és én nem kevergethetem a forró, sercegő olajat, mulatságos, ha Ábellel a trambulinon krétázunk. Kicsit nehezen fogadom el, hogy Anya nem hajlandó egész nap ölben tartani engem, és ha ordítva toporzékolok azért, mert nem találom a túrógombócot, nem hogy puszilgatna, vigasztalna, de egyenesen a szobámba küld, a sarokba. Semmi megértés nincs ebben a nőben.

Az irodai melós trikóban

Ábel: egyedül álldogálok napi hosszú perceket, de lépni önállóan még nem lépek. Viszont egyedül felmászok már a kanapéra, ahonnan csukafejest lehetne dobni, ha nem figyelnék állandóan, mit mesterkedem. Lilla sajnos az utóbbi napokban elkezdett verni engem, ami miatt azért nem izgulok annyira, mert 3-4 hónap, és minden tettét, még az összevont szemöldököt is megbánja...utánafutok és megtépem. A hasmenéses vírus után nem győzöm tele enni magam: ma uzsonnára 3 túrógombócot ettem meg, tegnap tízóraira elmammogtam egy teljes zsömlét...Anya kereste az autósülésben a maradékot, mert nem hitte el, hogy ennyit meg bírtam enni.Megtanultam krétával rajzolni, de csak miután megkóstoltam a krétadarabokat....nem jó ízű, maradok a tonhalkrémnél.

 Rajzolni tanulok

Chalkos szájú

 Mondom én, folyamatos a terror, fojtogat most is

Graffiti bajnokok