Lilla: Nem gondoltam, hogy ez az Ábel gyerek még okozhat meglepetéseket, gondokat...elkezdett mászni. Ez képessé teszi arra, hogy rárontson a nehezen, verítékkel megépített tornyomra, elvegye Minit tőlem. Még majd az esti Elmómat is képes lesz talán kikapcsolni? Te jó ég....erre nem számítottam. Remélem Anya meg Apa hamar észreveszi, hogy ez így nem lesz jó, és kötélre köti Öcsit...
Szombaton csónakázni voltam, a Sás- tóban evezett Apa, Anya az ölében Ábellel rettegett, hogy én fejest ugrom, vagy akármi más váratlant viszek véghez, aminek eredménye a tömeges felborulás, vagy csak az egyéni elázás.... Szerencsére nem történt semmi, biztonsággal partot értünk. Láttunk közben vízisiklót, vadkacsát, vízipókot, és EDIhalat. Az edihalból lesz a béka, ezt gyorsan megtanultam.
Ábel: A mászás remek mulatság, azonban így, hogy 3 napja mászok, most inkább már állni szeretnék. Ezért elmászok egy magasabb (értsd, nekem fejmagasság) tárgyig, amire felkönyökölök, és üvöltve szitkozódom, amiért nem tudom kinyomni magam hónaljból. A szókincsem elég rapid módon fejlődik, bár az "Ich" napok óta bitorol minden egyéb lehetőséget.
A ma beköszöntött májusi november miatt újra láttam a tüzet, amit most, hogy már képes vagyok a helyváltoztatásra, szerettem volna bekapni, de legalább megfogni. Nem értem, Anya miért nem engedi, hogy legalább kicsit megtapogassam azt a fránya kandallót...Szívtelen.
Ja, a mászás már vérzést is okozott, ráharaptam ugyanis a járókám szélére, aminek következménye az lett, hogy vérző szájjal üvöltöttem, szerencsére csak néhány másodpercig. Persze ez is elég volt ahhoz, hogy Anya agygörcsöt kapjon ijedtében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése