január 20.

Lilla: "Na, valami buta eldobálta itt ezt a diót. Semmi baj, majd egy kóbor nagymama felszedi és megeszi."
"Ábel beteg. Elvisszük a doktornénihez, megvizsgálja, és ír neki gyógyszert. Antibajtidomot."
"Bogyó és Babóca a tungel biciklivel mentek." (antibajtidom=antibiotikum, tungel=tandem)
Ilyen mondatokkal szórakoztatom a családom. Annyit beszélek, hogy egy este csak azt vettem észre, hogy Anya egyszerűen elment, itt hagyott a házban Apával, meg Ábellal, mert képtelen volt már hallgatni a folyamatos szöveget, amiben naponta úgy 2000szer fordul elő a MIÉRT????
Anya: már sötétedik
Lilla: miért?
Anya: mert este van, megy  a nap is pihenni
Lilla: fáradt? miért?
Anya: fenn volt az égen, most megy, hogy a másik földrészen legyen fönt.
Lilla: akkor nem is aludni megy?
Anya: nem, nem aludni megy, hanem megy Mamiékhoz, hogy ott is süssön.
Lilla: itt nem sütött, vihar volt.
Anya: télen nincs vihar
Lilla:miért?
????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

Ábel: bronhitisz, megint. Ha nem leszek rosszabbul, talán megúszom az antibajtidomot, egyelőre csak köhögés, és szörcsögés, ami persze elég kellemetlen főleg éjjel, mert senki nem tud így pihenni. Anya előszedte a 6-9 hónapos rugdalózókat, és pontosan úgy megijedt amikor konstatálta hogy nem nagyok rám, mint ahogy megijedt, amikor Lillára hosszban jó volt a 4 évesre való pizsama. Ez van Anya, fogadd már el, hogy Apa 194 centi, és te sem vagy mélynövésű. A babakocsin a mózest így gyakorlatilag tavaszra ki is növöm, jöhet a sportváz! Visongok, hablatyolok, és eszem elég sok féle bébi ételt, az almásakat különösen szeretem, a zöldségeset Anyára fújtam. Egye aki akarja!