Lilla Anyának: "Ha nagy leszek, te meg kicsi, adok neked lázcsillapítót, és ihatsz a sárga poharamból" Ez a mondat hagyta el tegnap este a számat, miután Anya kivett a hűtőfürdőből, mert a lázam megint 39.3 volt, immáron második napja. Nem értem, mi olyan szomorú van ebben a kedves kis mondatban, Anya 15 percig, Apa 5 perc sírt a kanapén, s közben össze-vissza puszilgattak. Ma még várunk, hogy alakul a lázam, ha estig nincs javulás, újabb antibiotikumra lesz szükség...sajnos.
Ábel: tegnap megkaptam az újabb védőoltást, agyhártyagyulladás ellen, tiszta szerencse, hogy ennyiféle oltás van már, ki nem hagynám egyiket sem. Így, hogy Lilla nővérem táppénzen van, Anyának nincs olyan sok ideje bohóckodni nekem, be vagyok dobva a járókába, ahol nagy kedvencem nekem is a pepsi colas árnyékoló, amivel lehet birkózni (nincs hegyes sarka, rugalmas), lehet rajta kukucsozni, és jól bírja a harapdálást is, mindezek tetejébe pedig még ki is lehet dobni a járóka rácsai között, hogy aztán ordítsak Anyának, hogy adja vissza. Újabb produkcióra nem vagyok képes, és a forgást is hanyagolom, lusta vagyok, na.Fotó az ispotályról nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése