Lilla: még jó, hogy beoltottak influenza ellen. Így legalább nem lettem bárányhimlős, vagy kanyarós. Fekszem a kanapén, és tévét nézek, meséskönyvet lapozgatok lázasan, fuldoklom a köhögéstől, és folyik az orrom, miközben kutyául érzem magam. Remélem legalább annyi értelme lesz az oltásnak, hogy nem egy hétig tart majd ez az állapot.... Anyának kicsit elege van már ebből a váltott műszakos betegeskedésből, hol Ábel, hol én....sebaj, hamar meggyógyulok, hamar kitavaszodik, és aztán reszkessetek solymosi járdák: Apa új, igazi (nem háromkerekű) biciklit ígért nekem!
Ábel: Anya éppen a levelet fogalmazza az IKEA-nak, amiben reklamál saját, a franciaágyba való matracukkal kapcsolatban. Nem érti, hogyan lehetséges az, hogy a matracba kérése ellenére beszerelték a gyerekmágnest, ami nem hallható, nem látható hullámokat, hangokat küld a gyerekszoba felé, hívogatja a 18 éven aluliak társaságát. Én nyugodtan fekszem hajnalban az ágyamban, mire meghallom a matrac szirén énekét, felébredek, visítok, nem nyugszom meg, nem alszom vissza, kizárólag a nagyágyban. Lilla már mesélt erről, és tegnapelőtt például olyannyira magányos volt a matracban lakó szirén, hogy hát.... mindkettőnket átkönyörögte, s csak akkor nyugodott meg, amikor Lilla és én is ott pihegtünk a 200 cm széles ágyban, miközben Apa az egyik, Anya a másik falra felkenődve, vigyázzállásban feküdt. Mégiscsak megnyugtató, ha egy 3 éves és segédje, az 5 hónapos kormányoz....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése