február 28.

Lilla Anyának: "Ha nagy leszek, te meg kicsi, adok neked lázcsillapítót, és ihatsz a sárga poharamból" Ez a mondat hagyta el tegnap este a számat, miután Anya kivett a hűtőfürdőből, mert a lázam megint 39.3 volt, immáron második napja. Nem értem, mi olyan szomorú van ebben a kedves kis mondatban, Anya 15 percig, Apa 5 perc sírt a kanapén, s közben össze-vissza puszilgattak. Ma még várunk, hogy alakul a lázam, ha estig nincs javulás, újabb antibiotikumra lesz szükség...sajnos.

Ábel: tegnap megkaptam az újabb védőoltást, agyhártyagyulladás ellen, tiszta szerencse, hogy ennyiféle oltás van már, ki nem hagynám egyiket sem. Így, hogy Lilla nővérem táppénzen van, Anyának nincs olyan sok ideje bohóckodni nekem, be vagyok dobva a járókába, ahol nagy kedvencem nekem is a pepsi colas árnyékoló, amivel lehet birkózni (nincs hegyes sarka, rugalmas), lehet rajta kukucsozni, és jól bírja a harapdálást is, mindezek tetejébe pedig még ki is lehet dobni a járóka rácsai között, hogy aztán ordítsak Anyának, hogy adja vissza. Újabb produkcióra nem vagyok képes, és a forgást is hanyagolom, lusta vagyok, na.Fotó az ispotályról nincs.

február 26.

Lilla: még jó, hogy beoltottak influenza ellen. Így legalább nem lettem bárányhimlős, vagy kanyarós. Fekszem a kanapén, és tévét nézek, meséskönyvet lapozgatok lázasan, fuldoklom a köhögéstől, és folyik az orrom, miközben kutyául érzem magam. Remélem legalább annyi értelme lesz az oltásnak, hogy nem egy hétig tart majd ez az állapot.... Anyának kicsit elege van már ebből a váltott műszakos betegeskedésből, hol Ábel, hol én....sebaj, hamar meggyógyulok, hamar kitavaszodik, és aztán reszkessetek solymosi járdák: Apa új, igazi (nem háromkerekű) biciklit ígért nekem!
Ábel: Anya éppen a levelet fogalmazza az IKEA-nak, amiben reklamál saját, a franciaágyba való matracukkal kapcsolatban. Nem érti, hogyan lehetséges az, hogy a matracba kérése ellenére beszerelték a gyerekmágnest, ami nem hallható, nem látható hullámokat, hangokat küld a gyerekszoba felé, hívogatja a 18 éven aluliak társaságát. Én nyugodtan fekszem hajnalban az ágyamban, mire meghallom a matrac szirén énekét, felébredek, visítok, nem nyugszom meg, nem alszom vissza, kizárólag a nagyágyban. Lilla már mesélt erről, és tegnapelőtt például olyannyira magányos volt a matracban lakó szirén, hogy hát.... mindkettőnket átkönyörögte, s csak akkor nyugodott meg, amikor Lilla és én is ott pihegtünk a 200 cm széles ágyban, miközben Apa az egyik, Anya a másik falra felkenődve, vigyázzállásban feküdt. Mégiscsak megnyugtató, ha egy 3 éves és segédje, az 5 hónapos kormányoz....

január 20.

Lilla: "Na, valami buta eldobálta itt ezt a diót. Semmi baj, majd egy kóbor nagymama felszedi és megeszi."
"Ábel beteg. Elvisszük a doktornénihez, megvizsgálja, és ír neki gyógyszert. Antibajtidomot."
"Bogyó és Babóca a tungel biciklivel mentek." (antibajtidom=antibiotikum, tungel=tandem)
Ilyen mondatokkal szórakoztatom a családom. Annyit beszélek, hogy egy este csak azt vettem észre, hogy Anya egyszerűen elment, itt hagyott a házban Apával, meg Ábellal, mert képtelen volt már hallgatni a folyamatos szöveget, amiben naponta úgy 2000szer fordul elő a MIÉRT????
Anya: már sötétedik
Lilla: miért?
Anya: mert este van, megy  a nap is pihenni
Lilla: fáradt? miért?
Anya: fenn volt az égen, most megy, hogy a másik földrészen legyen fönt.
Lilla: akkor nem is aludni megy?
Anya: nem, nem aludni megy, hanem megy Mamiékhoz, hogy ott is süssön.
Lilla: itt nem sütött, vihar volt.
Anya: télen nincs vihar
Lilla:miért?
????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

Ábel: bronhitisz, megint. Ha nem leszek rosszabbul, talán megúszom az antibajtidomot, egyelőre csak köhögés, és szörcsögés, ami persze elég kellemetlen főleg éjjel, mert senki nem tud így pihenni. Anya előszedte a 6-9 hónapos rugdalózókat, és pontosan úgy megijedt amikor konstatálta hogy nem nagyok rám, mint ahogy megijedt, amikor Lillára hosszban jó volt a 4 évesre való pizsama. Ez van Anya, fogadd már el, hogy Apa 194 centi, és te sem vagy mélynövésű. A babakocsin a mózest így gyakorlatilag tavaszra ki is növöm, jöhet a sportváz! Visongok, hablatyolok, és eszem elég sok féle bébi ételt, az almásakat különösen szeretem, a zöldségeset Anyára fújtam. Egye aki akarja!

január 17.

Lilla: említésre méltó esemény több is volt a héten. Megtartottuk a farsang farka nevű bulit az óvodában, ami azt jelentette, hogy a csoportokban mindenki a jelmezében járt- kelt, nagyon mulatságos volt például, amikor Dávid, a krokodilfejjel az arcán nem tudott tízóraizni....
Szombaton reggel Anya balettra vitt, de sajnos nem csatlakozhattam egyből a csoporthoz, mint ahogyan azt mi hittük, meg kell várnom a szeptembert, amikor legálisan, beiratkozást követően leszek tagja a gárdának, ami 18-20 szőke copfos kislányból áll. Anya előre mosolyog magában, mert lát engem a jövőbelátó szemével a rózsaszínek között fekete harisnyában meg  fekete tütüben...
Ma pedig két kedves vendégem volt a Nagyiékon túl, a két dédi jött el, hogy felköszöntsön névnapom alkalmából. Kaptam jácintokat, csokit, egy Bogyó és Babóca társast, és egy porszívót. Jó dolog ez a névnap!

Ábel: egész héten nyafogós hangulatban vagyok, és ezzel csak annyi a baj, hogy Anyának fogalma sincs mivel deríthetne jókedvre. Először azt hitte, a fogam bánt, bekente az ínyem. Aztán jött a hasfájás gyanú, torokfájás gyanú, de egyelőre nem találja a megoldást.... A szombati balettra engem is magukkal cipeltek, na annyi sürgölődő, ficánkoló habcsókot még nem láttam. Zenére szaladgáltak, nyújtogatták a karjukat, lábukat, furcsán tartották lábfejüket, és csavarodtak jobbra-balra. Mire jó ez? Remélem engem nem vesznek majd rá ilyesmire....Lilla névnapi tortájából nem adtak.

február 9.

Lilla: életem első igazi farsangi bulija remekül sikerült. Tegnap már ebéd után hazavitt Anya, és itthon szenderegtem egy órát, majd öltözködtünk, és a művelődési házba mentünk. Na kérem, mi volt ott! Girlandok, jelmezes kispajtások, büfé, zene, húúúúú! Azzal indult a buli, hogy a csoportok egyenként felvonultak, és mindenki elmondta minek öltözött be. A családi napközisek, azaz Lilienék is eljöttek. Az én csoportomban, azaz a miniben volt több bohóc (Gerda és a Szőke ikrek), krokodil, nyuszi (Hering Jázmin), doktornő, micimackó, mini egér, és még sorolhatnám. A felvonulás után az óvónénik és dadusok, majd a szülők egy része bemutatott egy táncot, és voltak iskolás táncosok is. A legnagyobb attrakció mégis az volt, amikor kiszórtak hetvenmillió konfettit,, és abban lehetett hemperegni! Szaladgáltunk, táncoltunk, visítoztunk, egyszóval mulattunk. Íme néhány fotó, és két videó:

Készülődés

Na, ideérsz már Dadusnéni?

Kincsőt elkapta egy fiú!

A minis maskarások

Konfetti szedés

Ez már a tánc

"Én gepárdnak öltöztem"

Tánc Hajni óvónénivel és Benjivel

Ábel: engem nem vittek el a farsangra, Nagyival maradtam. Jól vagyok, 6900 gramm a súlyom, 64 cm vagyok, és továbbra sem tudok felülni...a forgást is hanyagolom pár napja. Sorra próbálom a bébiételeket, a sütőtök-alma eddig a legízletesebb.

január 4.

A gyermekmunka nem büntetendő? Szóljatok a GYIVI- nek!

február 3.

Lilla: egész héten itthon kellett maradnom, mert taknyos, köhögős voltam. Sajna még holnap vissza kell mennem a doktornőhöz, így leghamarabb kedden mehetek oviba. Kicsit unalmas már nekem itthon, még ha ezer játékom van is, és ha Anya megpróbál kieszelni ezt-azt, hogy egy időre lekössön. Az az ötlete volt például, hogy ragasszunk farsangi girlandokat papírból. Én inkább bekentem az egész asztalt ragasztóval, aminek annyira nem örült, pedig ez is eltartott vagy húsz percig. Nagyon szeretek mostanság "lufizni", ami annyit tesz, hogy 6-7 különböző színű lufit dobálok, rugdosok s közben visítok. Anya már ki is gondolta, hogy eladhatná a szabadalmat a Fisherpricenak, vagy egyéb nagy játék gyárnak, s mondjuk 12.000 Ftért lehetne árulni a 6 db lufit, LillaHop, vagy valami más remek fantázia néven, azzal a reklámmal, hogy fejleszti a mozgást, a színérzékelést, és akár még a vízben is használható! Jó ötlet, nem?

Újra felfedeztem a krétáimat. Jutott belőle a szemöldökömre, és Füge hátára is

Ábel: én is köhögtem kicsit, de szerencsére csak annyira komoly az ügy, c vitamint, meg köptetőt kell szednem.A köptető azért remek találmány, mert esetemben nem csak köptet, de hánytat is, így amióta szedem, a belém diktált eledel egy része feldolgozatlanul távozik, a számon. Van más újdonság is: hasra tudok fordulni. Ez azért jó, mert így hason fekve már jókat lehet olvasni a körém terített leporellókból (jelenleg a Megérkezett a december című verses könyv van előttem), és a játékok nagy részét is könnyebben kaparintom így meg. Várjuk Anyával a tavaszt, hogy még többet sétálhassunk, és gyakorlatilag a fél napot a szabadban tölthessük. Én mondjuk így is ki vagyok zárva napi 2-3 órára, tegnap már annyira elfajult a dolog, hogy esőben is kirakott, persze csak a tető alá, a babakocsival. Jót aludtam a kopogó eső hangjára.