december 30.

Lilla: Mindenki megnyugtatására közlöm, jelenleg családunk összes tagja egészséges. Persze ez lehet, hogy csak pár napos, esetleg órás állapot, elvégre két kicsi gyerekkel egy családban, télen, egészségügyben dolgozó rokonokkal, mozgékony, kissé sem otthon ülő élettel, ugye, bármikor változat ez. Ma például hármas napot tartottunk, ami azt jelenti, hogy visszatértünk egy fél napra az Ábel előtti békés egyeduralmamhoz, amikor csak ÉN voltam a minden. Anya és Apa a Fővárosi Nagycirkuszba vitt, ahol egy remek előadást tekintettünk meg. Apa kicsit félt, amikor észrevette, hogy az első sorban ülünk, és hát a félelme be is igazolódott....hiszen egy pár perc erejéig a cirkuszi sztárokkal együtt a közönség fényében sütkérezett: kihívta a bohóc. Szerepelni. Menyasszonyi ruhát adott rá, és egy másik bácsival (aki szintén nem önkéntes, mint inkább kötelező szolgálatos volt) együtt a porondon parádézott. Később egy állatos mutatványban is részt kellett vállaljon, egy kakast tettek a fejére, mondjuk azt legalább a helyén ülve viselte. Anya annyira nevetett, hogy nem is értettem, korábban miért nem hoztuk el Apát ide. Később vettünk a parkban hatalmas Miki egeres lufit, amit remekül lehet verni, végre kiélhetem rejtett agresszív attitűdöm. Zárásként pedig megettem életem második happy meal menüjét, ami ugyanolyan rossz volt, mint az első, de ugyanolyan szuper műanyag akármit kaptam hozzá, mint az elsőhöz. Jó dolog ez a főváros!

A "mélydepressziós" Ábel

Apa a menyasszony a FNC-ban

Miki, Lilla, Apa

:)))))))))

Lilla és Ábel

Ábel: Tegnap előtt három hónapos lettem, így az előírásoknak megfelelően átfordultam a hátamról az oldalamra. A súlyomat illetően nem tudok nyilatkozni, nincs már babamérlegünk, és csak januárban megyünk doktornénihez, aki majd megmér. Anya nem aggódig emiatt, mert egy fél szekrény ruhát máris kinőttem, illetve a tápszeres üvegemet is nagyobbra kellett már hetekkel ezelőtt cserélni. Hurkás a combom, a karom. Végigalszom az éjszakát, és hangosan hahotázok, gagyarászok, amitől Anya elolvad, és azzal fenyeget, hogy elad valami babareklámba, hogy hozzak egy kis pénzt is, mert nincs annyi pénz, drága krém a világon, ami a nevetőráncait képes lesz finomítani.

december 27.

Lilla: Tegnapig a karácsony egészen elfogadható módon zajlott, rengeteg ajándékot kaptam: duplót, 4 dobozzal, 2 babát, öt mesekönyvet, cicás kesztyűt, és még sorolhatnám, de nem is emlékszem igazán. Jöttünk, mentünk, rokonokat látogattunk, egyszóval jól éreztük magunkat, egészen tegnap délig. Én délben már nem ettem, inkább elaludtam Mareszéknál, majd amikor hazaértünk elkezdődött a móka.... Anya addigra már elég ramaty állapotban volt, így két lavórral feküdtünk a kanapén:
" A sárgába te, a rózsaszínbe én hányok, jó Anya?" Így is volt, mígnem aztán anya már nem is hányt, csak feküdt a földön, nem tudom miért kell folyton neki a középpontban lenni. Estére megjelent a család összes egészségügyben jártas tagja, mértek vérnyomást, vércukrot, volt nagyvizit, konzílium, végül arra jutottak, Anyának kórházban a helye. Így este összepakolták és elvitték, engem meg Ábelt pedig Nagyiékhoz vittek, ahol én határozottan jobban lettem, pirítóst rágtam, teáztam. Vége lehetne már ennek az időszaknak....

A mamitól kapott óriás mesekönyvemmel

Gyöngyösi dédi és szopis Lilla

Szabolcs és Ábel

Ábel és Szilvi keresztanyu

Ábel és Ábel (Terdik Ábel, Tímár Kinga párja)

Ábel: Mindenki beteg körülöttem, így aztán nem nagyon lehet élvezni a karácsonyt. Apával még tartjuk a frontot, remélem én megúszom, elvégre még kapom az antibiotikumot a hörghurutra. Kaptam én is remek ajándékokat, amiket a nővérem természetesen ki is sajátított, de hamarosan visszaszerzem kamatostul, csak tanuljak meg legalább kúszni...

december 22.

Lilla: Várom az Angyalt, remélem sok ajándékot hoz nekem, mert összegyűjtöttem ám mikre volna szükségem: könyv Boribonról, szép új ruhák, és persze nem volna rossz, ha a Farmhoz is kaphatnék kiegészítőket, új állatokat, ilyesmi. Ahogy hallom Anyáék beszélgetéseiből(persze ők azt hiszik, nem figyelek, vagy alszom, vagy "kicsi még, úgysem érti") biztosan lesz valami a fa alatt, hiszen Anya sokszor titokzatos módon szatyrokkal surran ide- oda, arról nem is beszélve hogy tegnap érkezett Ági mamitól is egy akkora doboz, hogy abba még Apa is beleférne...sajnos nem mutatták meg mi van benne.

Ábel: Nos, a világvége ugyan elmaradt, nekem azonban nem volt kellemes az elmúlt két napom. Ez a hörghurut a hányással odáig fajult, hogy az antibiotikumot is kihánytam, és enni is igen keveset ettem, aminek következtében dehidrált lettem kissé. Így Anya összepakolt és kórházba vitt. Szerencsére ott nem történt komolyabb tortúra, még csak meg sem szúrtak, mindössze egy zacskót ragasztottak a pöpimre és azt várták, hogy abba pisiljek. Na egy frászt! Két és fél órán át könyörögtek nővérek, orvosok, Anya, tízpercenként lesték, jött-e már valami.... Amikor már feladták, és Anya el akart menni ebédelni, na akkor, megadtam nekik. Belecsurrantottam, így a labor is boldog lehetett a mintámmal, amiben aztán szerencsére semmi komoly nem volt, így hazazavartak bennünket.Azóta jobban vagyok, és tegnap este óta az antibiotikum is bennem maradt.

december 19.

Lilla: Most, hogy a Mikulás már szabadságon van, Anya az Angyallal egrecíroztat. Azt mondja, mossam a fogam, öltözzek, egyek rendesen, mert az Angyal figyel, és csak annak tesz a karácsonyfa alá szép ajándékot, aki rendesen viselkedik. Elegem van már ebből a sok őrszemből, manóból, meg leskelődőből, akik mind azt nézik, én mit csinálok egész nap! Előre látom, amint vége a karácsonynak elkezdenek fenyegetni a Nyúllal. No de azt már nem veszem be, vigye a tojást ahová akarja, majd veszek magamnak Kindert a Teszkóban!

Ábel: ez a betegség komolyabb, mint gondoltam. Sajnos ma reggel a tápszert sem tudtam megenni, illetve megettem egy részét, ami aztán még a tegnapi maradékával együtt kijött belőlem, így a köhögés, orrdugulás mellé megérkezett a hányóka is....várjuk a lázat, mert Lilla nővéremnél így volt kerek a történet. Még jó, hogy van rajtam elég tartalék zsír, így nem izgulunk nagyon a súlyveszteség miatt, ellenben a rossz közérzet, és a több órás vigasztalhatatlan sírásom Anyát kezdi szétemészteni. Próbálom összeszedni magam, mert tényleg nem vagyok jól....

A videón: Lilla és az ő öltöztetős babája....

december 16.

Lilla: Tegnap reggel elutaztunk Palkóékhoz, de ezúttal nem az ő házukban, hanem a hotelban (Degenfeld Kastélyhotel) szálltunk meg, hiszen együtt volt a Visztenvelt család egy nagy része, így a ház kicsi lett volna.
Szonja a kastélyban a nagy terek láttán el is indult (pár napja még nem tette ezt), és velem együtt próbálta egrecíroztatni Lucy-t (palotapincsi,aki Palkóék kutyusa), aki most nagyon békés hangulatban volt, így senkinek nem hasadt fel a bőre....Együtt fürödtünk Szoncsival, randalíroztunk a házban. Anyáéknak volt egy olyan ötlete, hogy a fürdő után lefektetnek bennünket, és ők még beszélgetnek, borozgatnak kicsit, de ez annyiban hiúsult meg, hogy bár Szoncsi és Ábel elaludt, én éjfélig füleltem, társalogtam, sós mogyoróztam a 18 éven felüli bandában. Anya kezdetben veszekedett, aztán fenyegettek a tarcali óriás vadnyúllal, de én nem rettentem meg, így aztán a kastélyban Apával a franciaágyban aludtam el, negyed egykor....

Ábel: Sikerült végre megszereznem Lilla nővérem (vagy akárki) vírusait, és teljes erőből köhögök, illetve nem engedem, hogy az orromon a légáramlat átillanjon. Ez kicsit együtt jár a rossz hangulattal, és az éjjeli nemalvással,és azzal, hogy Anya nélkül nem érzem komfortosan magam sehol. Holnap ezért orvoshoz visznek, remélem tűt nem szúrnak ezúttal a combomba....

december 10.

Lilla:
Szerepjáték, ahol én vagyok a doktornő, anya a rendőrbácsi. Helyzet: gázolás, áldozat: 3 mackó, és egy kutya. Halál eset nincs. Maci fekszik a kanapén, orvosi táska mellette, sztetoszkóp, csipeszek, kenőcsök, fogók, ollók.
Lilla: Levágom a bőrét, mert elütötte a tocsi. Kiszerelem a törmét, mert fáj neki.
Anya: Te jó ég, micsoda gyógymód. Gondolod, ez segít nekik helyrejönni?
Lilla: Iden, már meggyógyultak.
Anya: Nem gondolod, hogy ezt a négy gázolást be kellene jelentened a rendőrségen?
Lilla: Oté. Hívom rendőrbácsit. (telefon a távirányító)
Anya: Tessék, itt a rendőrség
Lilla: Elütötték macit, tutyust, jaj, fáj nekik.
Anya: Látta az elkövetőt?
Lilla: Iden.
Anya: Tudna személyleírást adni? Hogy nézett ki? Bajuszos?
Lilla: Iden, kék tocsival.
Anya: Körülbelül milyen idős lehetett?
Lilla: Tizenkettő.
Anya: Ajjaj, akkor még jogosítványa sem lehetett. Ült az elkövetővel valaki a kocsiban?
Lilla: Iden. A rendőr.
 :))))))))))))))))))))))))))))))))

Ábel: alig van velem gond, Anya megint nagyon hálás a gólyának, hogy ilyen nyugodt fiúcskát pottyantottak neki. Hason egyre inkább képes vagyok kinyomni magam, ez ahhoz segít hozzá, hogy olvasni tudjak. Hogy mennyi könyvünk van! Persze most még nem a 19. századi klasszikusokat, vagy a magyar kortárs irodalmat, inkább a kemény fedeles leporellót olvasom, most éppen: Nyúl anyót. Jó kis olvasmány!
A hajam a fejem tetején majdnem mind elment, ami nem csoda, milyen kemény élet ez itt kinn, Anya hasán kívül. A fejtetőn maradt egy csíkban, és hátul is van, így úgy nézek ki, mint egy punk.

december 7.

Lilla: Több ízben is találkoztam a Mikulással. Annak ellenére, hogy már egy hete kaptam ajándékot tőle (a két pónit, amit megírtam neki levélben), megjelent ezen a héten is. Találkoztam vele az oviban, és tegnap este még nálunk is járt. Először akkor kezdtem gyanakodni, amikor Szonja kuzin megint eljött, hiszen hétfőn már voltak nálunk, és ilyen sűrűn nem szoktunk találkozni. Aztán egyszer csak feltűnt az öreg az előszoba ajtóban. Kicsit olyan hangja volt, mint Henriknek, a szomszédból, így eloszlott bennem minden kétség, hogy az ovis karbantartó a Mikulás, hiszen az oviban meg olyan hangja volt, mint a karbantartónak.A hang változtatás ilyen mértékben pedig ugyebár nem lehetséges, tehát valószínűleg én tévedtem. Az ovis csokoládét hozott, az itthoni pedig egy Mini mouse kézbábot, meg egy csomag állatos kártyát. A Mininek annyira örültem, hogy egész este őt szorongattam, és aludni is magammal vittem.
Ja, azt meg kell még említenem, hogy a Nagyiék Mikulása kétszer is járt, hiszen a Nagyi nyomdát talált az ablakban tegnap reggel. Ez megint remek ajándék volt az öreg részéről, gyorsan össze is nyomdáztam Jonathan-t, aki az akció után úgy nézett ki, mint egy sittes béka, tele fekete tetoválásokkal. Most folt tisztító folyadékban úszik, Anya szerint lehet, véglegesek a tetkók....

Lilla Mikulás ünnepsége ennyire izgatott....

Ki ez? Csak nem a karbantartó? De mi ez a maskara?

Hozzánk is eljött az Öreg.Puszival kellett bátorítani...

Hull a pelyhes fehér hó...

Mindenem mozog? I-I follow....

Ábel: az új tápszerem remekül működik, szinte semmi nem jön vissza belőle, s a pelenkás dolgaim is rendeződni látszanak.Egyre figyelmesebb vagyok, beszélgetek, vigyorgok, és bárhol elalszom, (pl. a nővérem Mikulás ünnepségén, az ortopéd orvos várójában, ahol a negyven öregasszony egymást felülmúlva üvölti, kinek milyen kinövése, dagadása van). A keddi két védő oltás, meg a Rota elleni itóka nem tett jót, belázasodtam, és kicsit szontyolodott voltam két napig, de mára minden rendben. Volt itt a Mikulás, de engem nem nagyon izgatott, majdnem olyan mint Papa, őt meg láthatom szerencsére majdnem mindennap. Mire ez a felhajtás?
Lassan egy hete átalszom az éjszakát. Anya büszke rám, és nagyon boldog, hogy az ő alvókáját örököltem....

december 3.

Lilla: Holnap jön a Mikulás a csoportunkba. Remélem nem virgácsot hoz nekem, mint ahogy azzal Anya fenyeget...Nem mintha már eddig is nem kaptam volna egy csomó megelőlegezett ajándékot, elvégre tudja ez a Mikulás, nem vagyok én olyan rossz gyerek....
Ma már voltam oviban, bár köhögök még kicsit. Sokan hiányoznak a csoportból, betegek szintén. A hétvégén nem történt semmi különös, Apa tanul megint....így hol itt- hol ott vagyunk, esetleg ő elmegy Dédihez, hogy nyugalom legyen körülötte. Miért? Úgy nem tud tanulni, hogy közben ordítok, énekelek, percenként inni kérek, pisilni megyek, szervezkedek? Ma viszont jön Szonja, és Anya valami olyasmit is rebesget, hogy jövő hétvégén meglátogatjuk Palkóékat!
Az angollal jól állok, bár mostanában sokszor ordítok Anyára: "magyarul!" Most hívtam Apát hogy "gyere, pilló fájtolni" (értsd: pillow fight-párna csata)

Ábel: 5400 gramm vagyok. Új tápszert kapok, mert Anyának nem tetszett, hogy a megevett étel negyede minden étkezés után a mellemen, az előkén, a kanapé huzatán kötött ki. Beválni látszik a Milupa bukós babáknak szánt tápja, ami olyan sűrű, hogy a cumis üvegemen egy hasítékot kellett vágni, hogy ki tudjam szipókázni a tejbegríz szerű eledelt. Ma nem győzöm kipihenni magam, hétvégén Lilla nővéremtől nem sok békés pillanatom van. Szombat este például négyszer aludtam el, négyszer riadtam fel az ő sikítására. Ekkor Anya megelégelte, meztelenre vetkőztette (mert nagyon meleg pizsamát hord, ugyanis kitakarózik minden éjjel), és a hálóba küldte, hogy párna csatázzon Apával. Ez kellett neki, tíz perc múlva kimerült, és negyed óra múlva már aludt, így én is pihenhettem végre. Itt tennék kifogást az ellen, hogy fiúkat rózsaszínűbe öltöztessenek: Anya a múlt héten rám adta a nővérem rózsaszínű hálózsákját. Pár napja pedig öltöztetett, közben felhívta a figyelmem:ne fogadjak vendégeket, mert  fehér csipke harisnyát ad rám. Hát micsoda dolog ez kérem! Világgá is megyek amint képes vagyok kúszni....vagy mászni.....vagy valami.