november 26.

Lilla: Tegnap remek napom volt! Délután ellátogatott hozzám Emma barátnőm, akit már annyira vártam egész délelőtt, hogy aludni sem bírtam ebéd után. Amikor megjöttem, azzal indítottunk, hogy összevesztünk a motoron, mert én mindig azt a járgányt akartam, ami éppen nála volt. Később folytatódott a harc, különösen megbántott, amikor két firkát az én lapomra kanyarított! Anya egyáltalán nem volt megértő, szidott, hogy ne legyek már ilyen, és hogy az, ha az én kulacsom mellé teszi le valaki a sajátját, még nem tragédia. Nekik. Az este végére aztán oldódott a hangulatom, és már nem árulkodtam percenként, ugráltunk az ágyon, mesét olvastunk, Fügét terrorizáltuk. Aztán este még megjelentek Nagyiék is, akiknél már lerakott egy ajándékot a mikulás! Kaptam két pónit, a hozzájuk tartozó 176 darab apró, műanyag felszereléssel. Micsoda ajándék! Este aztán 8kor elaludtam (amire nem volt példa másfél éve) annyira elfáradtam az egész napban, de persze 11kor felkeltem, és hajnali 1ig nem is aludtam el, beszélgettem Anyával, aki egyre mérgesebb volt, és sajnos köhögtem is. Mikor lesz már ennek a hurutos időnek vége?

Ábel: Alakul a napirendem, és éjjel is egyre hosszabban kímélem meg Anyát attól, hogy lógó fejjel, félig nyitott szemmel az én maró éhségemet kelljen csillapítania. A gagyogás egyre kifinomultabb formáját valósítom meg, a visongatás mellé már a hablaty is megkezdődött. A hasam továbbra sem olyan príma, sokszor van görcsös fájdalmam esténként, amit egy- egy pukkantás, vagy egy telerakott pelenka enyhít meg kissé. Ez van, Anya azzal vigasztal, hogy nem marad ez örökre így. 5100 gramm vagyok, elégedettek velem. Holnap védőoltásra megyek, Anya bízik benne, hogy láz nem lesz belőle, mint ahogyan az Lilla nővéremnél minden esetben volt.

november 22.

Most csak pár képre van Anyának energiája....

A kép címe: Igor medve vadászatra indul

Így fekszem a földön, egy matracon, mint egy kivert farkaskutya. Laptop, szakdolgozatok, Winney the pooh

Lilla a cumimra pályázik?

november 17.

Lilla:Hasmenés. Hányás. Köhögés. Orrfolyás. Láz. Ezeket mind ismerem már, és több ízben meg is tapasztaltam már őket, de hogy jelenleg egyszerre uralkodnak fölöttem! Minden elismerésem annak a vírusnak, aki ilyen kifinomult humorral bír, s oda fejlődik, hogy gyakorlatilag tehetetlen vele szemben az ember! Annyira nem vagyok rosszul, mint ahogyan lehetnék, ma például már kutyát is sétáltattam (megint eljött Ádám, meg Fruzsina, a whippet, és a szőlőben futkároztunk egyet), így azt a négy darab háztartási kekszet, amit az elmúlt két napban nem küldtem vissza, igen jól hasznosítottam. Van ám ennek jó oldala is: engedékenyebbek Anyáék, nézhetek tévét, lóghatok Anyán. Remélem pár nap alatt helyrejövök, és mehetek vissza a kis pajtásokhoz a katica csoportba, és találkozhatok Liliennel, Szonjával is....

Ábel: Rám raktak egy olyan szerkezetet, hogy egy órán át csak üvöltöttem. Anya azt mondja, kell, és terpeszpelenkának nevezi. Nem ő találta ki, hanem az ortopéd orvos, aki szerint kötött a csípőm, és ilyen mizériát rakat rám, hogy később ne legyen gond. No de kérem, szétfeszítik az ember lábait? Nem elég, hogy fáj a hasam, még küzdeni sem tudok a görcsök ellen, mert ez az izé nem engedi, hogy úgy rugdosódjak, ahogy én szeretném. Ha ilyen szerkentyűkkel nem stresszelnek, akkor elnézelődök már, különös gyönyörrel töltenek el házunk gerendái, és a kinti fák, de tegnap például több percen át tanulmányoztam egy vizes palackot is. Ahogy az ragyog! Kommunikálok, á-á-á kifejezésekkel teszem boldoggá a családot, és bár a mosolygást nem viszem túlzásba, egy- egy félvigyort már küldök Anyának, ha az, mint egy idióta bohóckodik nekem. Éjjelente továbbra is kétszer kelek, egyszer 1-3 óra között, aztán pedig 4-6 között, ami azért idegesíti Anyát, mert napközben 5-6 órát is alszom egyben, sokszor összefolyik például a délelőtti alvásom a délutánival. Enni azért felkelek persze, de gyakorlatilag álmomban fogyasztom el a tápot, s az utolsó csepp lenyelése után már alszom is tovább. Ilyen ez, ha egyszer éjjel éhes az ember....ráadásul olyankor az éjjeli lámpa fényénél annyira szépek az árnyékok, a pálma levelei! órákig el tudom nézegetni.

november 13.

Lilla:
Vasárnap mókust etettünk Kékestetőn. Amint Anya kimondta, hogy Kékestető, én azonnal válaszoltam, hogy "jó, felmászunk a tetőre." Félreértettük egymást....Szóval ebben a parkban olyan szelídek a mókusok, meg a cinkék, hogy az ember kezéből esznek, néhány elvetemültebb vörös még a nadrágba is belekapaszkodik, hogy egy kis diót, mogyorót megkaparintson. Én az etetést azzal indítottam, hogy a kedves kis állatot egy az egyben fejbe dobtam egy egész, bontatlan dióval. Az agyrázkódás (már amennyi agya van egy ilyen szerzetnek..) nem zavarta meg különösebben, maradt, és evett.

Tegnap az oviban volt program, délután ötig ott voltunk, már többen azt hittük nem jönnek értünk, de aztán kiderült az ok: Márton napi felvonulást szerveztek, igazi tábortűzzel, körjátékokkal, énekkel, tánccal. Nagyon élveztük, kis mécsesekkel világítottunk, nagyon sok szülői is részt vett, kb. 200 an voltunk. Estére sajnos ebben annyira kifáradtam, hogy már fél hétkor fürödni vittek, aminek viszont az lett az eredménye, hogy teljesen felfrissültem, így megint este tízig kukorékoltam....

Ábel: A hétvégék mindig elég fárasztóak, nem győzöm hétfőn, kedden kipihenni magam. Ilyenkor ugyebár itthon van a nővérem, és hogy őt lekössék, szórakoztassák, napi rendszerességgel különböző programokat szereznek, amin nekem, 6 hetesnek, akár tetszik,akár nem, részt kell vennem. Mert ügye hol érdekel engem a mókus etetés? Meg a tábor tűz? Amennyiben nem a nyílt lángnál kell melegíteni a tápszeremet.....Tegnap így például 11től délután ötig aludtam, összesen egy húsz perces szünettel, amikor magamhoz vettem a kaját. Anya rettegett is, hogy ebből aztán nem lesz éjjel alvás, de lett, fél tíztől majdnem ötig megint beájultam, így Anya is jót pihenhetett. Mivel az idő nem igazán kedvez a sétáknak, keveset vagyunk kinn, sajnos. Remélem ez nem marad így...

november 8.

Lilla: "Ez csak madárok, Ábel, ne sírjál, csipcsirip!" "Odaköpött válladra Ábel, semmi baj, majd megszárad!" Az óvodában naponta van futóverseny, amit rendre megnyerek, hiába, a hosszú lábak hasznosnak bizonyulnak...A reggeli hisztikkel továbbra is kiborítom a szülőket, ritkán vagyok hajlandó azt tenni, amit kérnek: fogmosás, öltözködés, állandó szekatúra az életem.

Ábel: semmi fontos nem történt, hízok, eszem, alszom, sírok, böfögök, visszabukom a tápszert, nézelődök. Hét közben békésebbek a napok, hiszen ilyenkor a nővérem óvodában van, így legalább egy- egy órát szendereghetek békességben, anélkül, hogy a Duplós dobozát a fejem mellett borítaná ki, vagy a Pálkatapéterjóreggelt....kezdetű dalt üvöltené a fülembe. Elkezdtem kommunikálni is, á-ááá hangokat rikkantok, ha valami érdekeset látok.

november 5.

Lilla:

Mozgalmas hétvégén vagyunk túl. Csütörtökön Nagyiékkal gyertyázni mentem, de elaludtam a kocsiban, így gyakorlatilag teljesen kimaradtam a halottak napi piromániából, és a bundámat sem mutathattam meg az ivánkai rokonoknak. Pénteken nem aludtam otthon, mert Anya mulatni ment (Kinga harminc éves lett!), és Apának sok lett volna egyszerre két gyerek....
Szombaton délelőtt Póni (valójában Mónika, de annak nincs semmi értelme) volt nálunk, aki remek fotókat készített Ábelről, és rólam is (ezekből később csatolok), ráadásul egy macit is itt hagyott nekem kölcsönbe. Alvás után Ádival kutyát sétáltattunk, Fruzsina, a whippet és Füge nagyon jól érezte magát egymás társaságában, velem sajnos keveset foglalkoztak, persze azért én csak futkároztam utánuk rendületlenül. Este pedig Szilviéknél szülinapoztunk, Gergővel, Szabival nagyon jól eljátszottam, és ha rendesen viselkedem, azaz hallgatok arra, hogy "viselkedjél szót!"még az is lehet, hogy hétvégén náluk alszom. Vasárnap folytatódott a remek programok sora, Ancsáékat látogattuk meg, és végre megismertem Ráhelt élőben is. Nagyon "cuti"!
A képeken is látszik, állatbarát vagyok. Fügét zsebkendő helyett is lehet használni, Erikáék Béla nevű macskája pedig nem bánja, ha a veséjét szorítva hordozom a házban néhány órácskán át...

Ábel: Nem tudom, mivel érdemeltem ezt ki, de folyton úton vagyok. Mindenhová rángat magával, megyünk vásárolni, oviba a nővéremért, kutyát sétáltatni, nincs az embernek egy perc nyugta. Kezd beállni a napirendem, bár a hasfájás néha borít kicsit az alvási rendszeremen. Sokat alszom Anyával, ami elég megnyugtató, és arra ösztönöz, hogy ha a pihenőszékben hagynak és elmagányosodom, torkom szakadtából üvöltsek, hogy "vegyen már valaki ölbe végre!" A nővérem egyelőre nem terrorizál konkrét tettekkel, bár tegnap megmosták a hajam, és ő is segíthetett Anyának vizet önteni, ez aggasztott kissé.Mi lesz ezután, majd ő keveri a kajámat? Egyre többet vagyok éber, pár napja észrevettem például két furcsa, öt kis pálcikában végződő valamit, ami a testemből csatlakozik ki, Anya azt mondja, kéz.....