2012. október 26., péntek

október 26.

Lilla:

Anya: "Kérek szépen ropit!"
Lilla (mindkét kezében egy köteg ropit szorongat): "Két kezem van, nem látod? Türelem."
Ilyen, és hasonló párbeszédek zajlanak köztem, és a családom tagjai között. Anya néha veszekszik velem, főleg ha nem mosom meg a fogam, vagy ha öltözködés helyett elkezdem Fügét puszilgatni. Állandóan sietünk valahová, vagy csinálnom kell valamit, amit ők akarnak, folyamatos szekatúra az életem. Nem örülnek például, ha az Ábel cumiját a falon dörzsölgetem, vagy ha a mosogatóba pakolom az előzőleg már elmosott edényeket, és négy köbméter víz felhasználásával újra mosom, miközben beáztatom hónaljig magam, illetve engedek kis vizet a szekrénybe, a fiókokba, és a földre is. Pedig a víz "nagyon fimom, egészséges!"
A Mikulással is szekálnak, azt mondják, már jár erre, nézi, ki a jó gyerek, és csak annak hoz ajándékot, aki szót fogat, értsd: az asztalnál ülve eszik, mosakszik, fogat mos, elpakolja a játékait, felöltözik, ha kérik, nem felesel, takarékoskodik a vízzel, kidobja a szemetet, stb. Hát ennyi mindent egy nyomorult kis doboz Duplóért???




Ábel:
Anya a ridegtartás mellett tette le a voksot. Ez azt jelenti, hogy ha elalszom a babakocsiban séta közben (márpedig ez eddig mindig így volt), akkor ha hazaérünk, kint hagy a teraszon. Órákat töltök így a friss levegőn, amit csak még szebbé tesz, hogy az utcában éppen csatornát ásnak, vagy bontanak, vagy valami, így targoncák, kamionok zúgnak egész nap a fülembe, emlékeztetve a méhben töltött hetekre, amikor Anya gyomra, vérének zubogása adott ilyesmi hangokat. Ma, négy hetes koromra 4600 gramm lettem, ami elképeszti a családot, hiszen Lilla nővérem egy hónap alatt 40 dekát bírt hízni ilyen idősen, én ezt egy hét alatt teljesítettem. A napirendem kialakulóban, biztos pont az evés. Az alvás változó, van, hogy délelőtt, van, hogy este, és Anya legnagyobb elkeseredésére, van, hogy éjjel nézelődök szívesen, ismerkedem a fényekkel, tárgyakkal, összességében mintegy 3-4 órát ébren töltve, az evés idején túl. A fotókon a fürdetés, amit már lassan értékelni is tudok, bár a végére általában kiborulok...és kizárólag a élelem nyugtat meg.

2012. október 20., szombat

október 20.

Lilla:

Az óvodai egészséghetet és betegséggel ünnepeltem. A hét elején köhögés és orrfolyás miatt Anya nem engedett el, így otthon töltöttem a napokat. A benti játék kevéssé elégít ki, kimenni viszont csak nehézkesen tudtunk, hiszen hármasban már nem olyan egyszerű, ezt mondja Anya. Kedden eljutottam a doktor nénihez, aki a kétéves státusz vizsgálatom elvégezte (így, két és fél évesen...), mindent rendben talált. Csütörtökön már mehettem oviba, de délben Anya hazahúzott, és otthon aludtam, aztán pedig Erikával, meg Bencével töltöttem a délutánt, remek hangulatban. Nagyon szeretek náluk lenni, van 5 macska, másik száz szobor, plüss állat, stb formában, Bencének pedig igazi kincses park a szobája! Pénteken már egész napra óvodaképes állapotba kerültem, így nem maradtam le a hét fő attrakciójáról: a motorversenyről. Reggel mindenki motorral, bringával jött, az Én szürke motoromat is leparkoltuk (Apa előző este telerajzolta egérrel- ez a jelem, hogy ne keveredjen el). Délután került sor a versenyre, az épület mögötti utcát le is zárták, hogy a száz ovis ne okozzon galibát.
Természetesen a Katica csoport megmérettetésében én győztem, első helyen futottam be a célba, amit Papa a temetőkertből kukucskált végig- utólag vallotta be. (Fotó erről később.) Kaptam egy jelvényt is, és Anyáék nevetve dicsértek egész este, Apa Valentino Rossinak, Dédi Talmácsinak hív azóta....

Ábel:

Lilla nővérem az arcomba köhögve fejezi ki a szeretetét, ezért sajnos Én is bekaptam ezt a kis flút. Apró orrlyukamba műanyag szívókat tesznek, és a porszívóval szívják ki orromból az oda nem való anyagot. Valóban könnyebb ezután a légzés, így az evés, alvás is, de hát azt nem gondoltam, hogy ennyi tortúrával jár az élet....Napközben jókat alszom, éjjel viszonylag hosszabban vagyok ébren evés után, de még így is "rendes gyereknek" titulál Anya, elvégre nem órákon át kell ringatnia. Sokat vagyok a szabad levegőn, néha Anya kint is hagy a babakocsiban aludni, nem rossz így pihenni. Az emésztéssel még én is hadilábon állok, sokat bukom, de lassan majd ez is könnyebb lesz. Egyre többet vagyok ébren, pihenőszékben nézelődöm, alvásnak álcázva maszíroztatom magam a szék rezgő üzemmódjában, vagy Apa, Anya karjában hordoztatom végig magam a házban, hogy minden gerendát alaposan szemügyre vehessek, mert ezek most különösen tetszenek.

2012. október 14., vasárnap

október 14.

Lilla

Ömlik a takony az orromból, megint egy megfázás... Ittam egy kis anyatejet, hátha az meggyógyít, kikönyörögtem Anyától, hogy Ábel cumisüvegéből hagy igyam meg a maradékot. A hétvége mozgalmasan telik itthon, voltunk játszótéren, sok vendég jön, mert mindenki kíváncsi Ábel gyerekre. Az ovival csütörtökön kirándulni voltunk, kisvonattal felmentünk Lajosházára, ott aztán volt kődobálás a patakba, séta, miegyéb. Későn is értünk vissza az oviba, aztán még ebédelni is kellett, így amikor Anya értem jött 16 órakor, hogy hazavigyen, még javában aludtam az óvodai priccsen. Egyéb említésre méltó esemény nem történt.

Ábel

Meg vagyok halva éhen. Folyamatosan. És sajnos lehet, hogy hasfájós is vagyok (hasfájós vagyok?), mert esténként két-három órán át nyöszörgök, sírdogálok, és csak akkor vagyok hajlandó békében lenni, ha Anya, vagy Apa a karjában tart. Ennek ellenére jól gyarapodok, tíz nap alatt 30dkg-ot szedtem magamra, ami olyan, mintha naponta négy-öt szelet sonka tekeredne a combomra, karomra, hasamra és olvadna egybe velem. A fürdés még nem a kedvencem, Lilla nővérem asszisztál rendszeresen, ő szokta mosni a hátam, és a fürdető krémemet is rendre elkeni előlem. A szemem nem barnul, (pedig, Anya, Apa is sötét szemű) lehet, hogy szürkés marad, mind Nagyié, vagy bezöldül, mint Ági mamié? Viszont a hajam világosodik. A napirendem kialakulóban, éjjel már volt, hogy 5 órát is bírtam evés nélkül. Összességében jól vagyok.

2012. október 9., kedd

október 9.

Lilla:
Ez az Ábel téma jobban tetszett, amíg az öcsi Anya hasában volt...Mostanában többször próbálom felhívni magamra a figyelmet, cumizok, böfiztetni kell engem is, folyamatosan óbégatok, fekszem a földön, nyalom a papucsom talpát, és egyebek. Apa is, meg Anya is ettől ki van borulva, de hát akkor minek kellett az új gyerek? Nem volt elég egy? Az egyetlen? A legszebb, és legokosabb? Hát ők akarták, egyék meg amit főztek....
Egyébként az általános hangulatom jó, a katica csoportban rengeteg dalt, mondókát tanulok, és Anya is igyekszik otthon tanítgatni engem.

Ábel:
Anya Rozsomáknak hív. Mert olyan étvágyam van, mint a ragadozónak, aki napok óta nem evett. Az ilyen korú gyerekek általában 60-80 ml tejet fogyasztanak/étkezés, ehhez képest én 100-120 ml tej alatt nem állok szóba senkivel. Itthon jól érzem magam, különösen Anyával szeretek aludni, és nem a kiságyban. Sokszor maga mellé enged, mert nem hajlandó már egész órán át állni, görnyedni a kiságy mellett, várva hogy én elaludjak, azt mondja, öreg már ehhez, így én jól járok, és az arcába bújva szendergek. Elvégre a hasában voltam 37 héten át, mit vár, aludjak egyedül? Lilla nővérem eddig nem terrorizált igazán, mondjuk figyelembe nem veszi az én pihenő időmet, és ugyanúgy kalapál, énekel mellettem ha én alszom, mint ha ott sem lennék.

2012. október 5., péntek

október 5.

Nos, meg kell osztanom a blogomat, megérkezett ugyanis az öcsém: Visztenvelt Ábel.
Szeptember 28-án Jenő doktor kihúzta Anya hasából: 3580 grammal, s 58 cm-rel született, ugyanúgy néz ki, mint én, csak fiú szereléket hord a pelenkában. Ő is küzdött egy napig a vércukorszint megtartással (anya diabétesze miatt), aztán ő is besárgult, szóval volt kis izgalom, de összességében minden rendben zajlott.
Én jól vagyok, nyomom a mini ovit, a katica csoportban már van verekedés, lökdösődés, káromkodás, minden, ami nélkülözhetetlen egy 3 éves társaságban. Ábicsekkel barátkozom itthon, sokat segítek anyának, kicsit persze zavar, hogy állandóan a kezében van az öcsi, és nem tud velem annyit foglalkozni, de holnapra például játszóházat ígért nekem, kettesben, Ábel nélkül. Remélem, ajánlom, hogy betartsa.
A közeljövőben a blog ketté lesz osztva, és Ábel megszólalásaira is számítani lehet.... addig is türelem, Anya kicsit nehezen találja még meg az egyensúlyt a két gyerek, a nyolc órás alvásigény, a háztartás, a saját szellemi éhsége, és hát Apa, meg persze Füge igényei között....