szeptember 26.

Számtalan esemény volna, amiről be kell számoljak,de ez a nő, még mindig lusta, vagy nem tudom, de nem ül le, hogy a naplómmal foglalkozzon.
Szüretelni voltunk a csanával. Én kérdeztem, ugye a gyermekmunkát büntetik ebben az államban, de rám sem hederítettek, fejembe nyomták a kendőt, kezembe a vödröt, aztán menjél!
Szabotáltam az akciót, hiszen nem szerettem volna, ha miattam szabnak ki milliós büntetést, aki még egyébként is illegális lakója vagyok a csanának, tekintve 17 hónapos koromat. (18- tól lehet járni...) A szabotázs abból állt, hogy beleettem minden fürt szőlőbe, amit a többiek leszedtek, így bízva abban, hogy a termék értéktelenné válik. A szüret maga egyébként igen szórakoztató volt, ültem traktoron, préseltem mustot, és még ráadásul egy darázscsípést is túléltem, amiről eddig nem tudtuk, miként reagálok. Szerencsére semmi, no allergia.
Otthon is egyre több mindennel készítem ki Anyéákat, hiszen már egyedül is felülök az étkezőasztalhoz, járkálok a kanapén, és a motorral is segítség nélkül haladok már. Pár napja le akartam könyvelni anya pénztárcájában a papírfecniket, jó sokat találtam, eurót, dollárt, forintot (épp valamit be kellett fizetnie a főnöke helyett), de végül sajna Anya észrevett, és kitépte a kezemből a bankjegyeket és az iratokat.
Legfőbb szórakozásom még a papucsok és cipők hordozgatása, valamint Apa 45-ös papucsában való sétálás. Nehezen megy, de némi segítséggel húsz- huszonöt percen keresztül is elbóklászom a házban. Szeretem továbbra is Fügére rakosgatni a különböző textileket, főként előkét, de néha rugdalózóval is megpróbálkozom. A jámbor jószág már aludni is tud úgy, hogy az előke a füleire akasztva van kiterítve.
Anya egyre többször visz sétálni babakocsi nélkül, ami néha fárasztó, de azért élvezetes is egyben, különösen ha valamilyen aprókavicsos ösvényen kelünk át, hiszen ott órákon át tudok guggolva keresgélni a szebbnél szebb kövek között.
Fotó: a szüret legjobb pillanatai

szeptember 19.

"Addig nem állhatsz fel..." mondtam neki, mert elképeszt ez a nő.
Nos, még mindig köhögök, ami kezd aggasztóvá válni, de nincs megoldás. Kaptam orrbafújót,szájbafújót, cseppet, folyadékot, egyik sem hat igazán, szóval nem tudjuk mitévők legyünk. Most már hat hete tart a dolog, unom, hogy éjjel is erre kell ébrednem. Egyébként minden rendben, annyit beszélek, hogy már nem is figyelnek rám. Persz egy- egy érthető szót is eldobok, hol angolul, hol magyarul, válogassák ki. Megy a tummy, az eye, és a bye- bye-t nagyon szeretem, de ennek magyar megfelelője, a szia is jó mulatság, különösen, hogy válogatás nélkül sziázok mindenkinek a városban, a boltban, vagy éppen az ügyvédi irodában. A kukucs helyett csukcsuk, a paradicsom helyelyett papityi betűkombinációt használom, s végül némi mutogatással mindent elérek. A bilizés továbbra is törölve, tologatni szeretem a házban a bilit, de ráülni mostanában nincs türelmem. Viszont ha szagos anyagcsere eredmény van a gatyában, megyek anyához, és mutogatok, hogy vegyen ki, hozza azt a tiszta pamperst.
Anya a héten megint sokat dolgozik, már követni sem tudom, hol van. Andi vigyáz majd rám, és a Csanába is megyek majd, remélem lesz megint babfőzelék!

szeptember 7.

Felőle aztán hat fogam is kibújhat, mire képes valamit írni rólam...
Nem bújt ki hat fogam, de két- három valószínű, persze nem engedem megnézni őket, ne turkáljon az én számban senki!
Mozgalmas napokon vagyok túl. Vasárnap dédi nyolcvanadik szülinapját ünnepeltük, vacsora, torta, és még led lámpás lufik is! Mit ki nem találnak...
Voltam csanában hétfőn és kedden, mert Anya megint elviharzott reggel, és csak este került elő.
Néhány általános tudnivaló: egész nap beszélek, csak nem nagyon értenek meg. Néha egy- egy szót azért tökéletes tisztasággal elhullajtok, had örüljenek, de aztán folytatom a halandzsát. A tévét továbbra sem nézhetem, nem tudom, mikor jön el az idő...Az evészettel nincs gond, s bár nem látszik rajtam, rengeteget tudok enni. Esténként eszek Anyával, aztán Apához is leülök, esetleg elmajszolok egy pár virslit, húsz deka sajttal még fürdés előtt. Nagy kedvencem a paradicsom, a bab, a krumpli, s főként a savanykás, sós ízeket kedvelem.
Az alvás visszatért a betegségem előtti rendszerébe, fél kilenc körül Etát magamhoz veszem, és a szobámban az új párnámra (mami készítette nekem!) teszem fejem. Két középső ujjam elszopogatom, és békésen elalszom, reggel hét, fél nyolcig. Rendes vagyok.
A fotók: Dédi, és én, a játék hevében kikészülve, szendergőben.