augusztus 27.

A hasmenéses hányásos hangulatom odáig fajult, hogy a hasfogó gyógyszert kihánytam, a hányáscsillapító kúpot pedig hát....szóval ahová bedugták, ott kiküldtem, nem egyedül.
Anya végső elkeseredésében megmutatta a helyet, ahol születtem, azaz kórházba vitt. Háááát....
Egy kedvesnek tűnő nő megvizsgált, és azt találta ki, hogy a kézfejembe egy hatalmas tűt szúr, amit oda is ragaszt, hogy aztán egy locsolócsövön át valami folyadékot ömlesszen belém.
Mindezt ők úgy tervezték, hogy én ülök egyenes háttal, nyugodtan tartom a karom feléjük, hogy szépen szúrják csak bele azt az izét....na egy frászt!
Végül hárman fogtak le, és csak belém tették azt az infúziót, de aztuán legalább Anya ölében feküdhettem, és kenguru is velem volt...
Estére haza engedtek, így itthon garázdálkodtam, néztem a tévét kilencig. Most minden meg van engedve, annyi csillagot ehetek, amennyit akarok, és az almalevemet sem hígítják. ha kedvem szottyan a francia ágyban pihenek le, ha úgy alakul, a kanapén, vagy a babakocsiban alszom egyet. Anya szerint oda minden eddigi nevelés és szigor, a következetességről és napirendről nem is szólva. Persze ez engem nem zavar, eddig se értettem miért ne lehetne napi több órán át nézni a tévét.
Ma délután vissza kell majd mennem, de ha ez a tortúra megismétlődik, én tényleg világg megyek!
A fotókon azért látszik, hogy nem vagyok remek formában...

augusztus 23.

Agyí, bagyé, nagyí, és a többi. Napok óta ezeket a szavakat használom. Minden esetben. Anya kinevet, hogy nem túl választékos a beszédmódom, de ha egyszer ezt is megértik... Vasárnap apának üvöltöttem egész nap, hogy Daddy, Kepu jókat röhögött, hogy most vajon mi alapján beszéltem angolul....ez kérem, hangulat kérdése.
Jól vagyunk, bár Szemit nem találom sehol múlt péntek óta, viszont állandó jelleggel ég egy- egy gyertya a házban, még Nagyiéknál is, és Apa, meg Anya egész péntek este sírt. Remélem előkerül, mert Fügének is nagyon hiányzik...
Jól sikerült az Emma látogatása, szuperbiztonságos kertben bohóckodtunk, játszottunk együtt, jöttem- mentem, nem szóltak rám percenként, hogy "vigyázz, lassabban, és a többi."
Ma megint beoltottak, ráadásul mindkét vállamat megszúrták. A doktornő csak ha a rendelő előterében rám mosolyog, azonnal esztelen üvöltésbe kezdek, és látjátok, jogosan! Micsoda átverés: bájos, szőke hölgy, kedves hang, játékok, és aztán puff! Leszorítanak, hárman fognak, hogy ne mozogjak, de végül csak betalál az a francos tű! Meddig megy ez így?

augusztus 18.

Szégyen, hogy egyszerűen képtelen frissíteni a rólam szóló aktát... megint tele van az asztala, pályázatot, intézmény akkreditációt, hátrányos helyzetű gyerekeknek pályaorientációs tábort emleget. Közben pedig fel sem bírt kelni a múlt héten, mert lázas lett, fehér, mint Szemi mellénye, és engem is engedett tv-t nézni, rosszalkodni, nem szaladt utánam. Na de most beszámolok. A beszédem egyre csak fejlődik, pár napja megtanultam a boci, boci tarkát, amit üvöltve az alábbiak szerint adtam elő: "totyi, tooótyi, taaka". És miért üvöltök? Mert ezzel szabályoznám a hang magasságot, de egyelőre nem megy, így inkább üvöltéssel fejezem ki a magasabb hangokat.
Továbbra is jól megvagyunk Fügével, naponta beülök az ágyába, legtöbbször valamilyen játékot is viszek magammal. Tegnap nem örült a három kilós mese könyvnek, amit a hátán lapozgattam, de végül beletörődött és szeretettel hallgatta, amint felolvastam neki.
Holnap meglátogatom Emmát, majd jelentkezem (ajánlom!) a történtekkel.
Friss fotó sincs.

augusztus 7.

Az egész hét furcsa állapotban telt, a lázam elmúlt, de az orromat most is szívják. Ráadásul valami forró sós, kamillás lötty fölött kellene higgadtan üldögélnem, hogy az arcüregemben felgyülemlett váladékot lefolyósítsam. Na, még mit nem? Anya persze átvert, mert ma este is például úgy tűnt, hogy főzhetek végre én is valamit, mert engedte, hogy az öléből kinyúlva egy fortyogó levet kevergessek. izzadtam, folyt a szemem, orrom, mire rájöttem, hogy ez megint ugyanaz, csak ez a furmányos nőszemély játéknak álcázta!
Egyébként nem rossz a hangulatom, jól eljátszom a Duplómmal, segítek anyának teregetni, takarítani, Fügét próbálom orrfújásra tanítani, miegyéb. A beszéd jól megy, ma például anya sikoltozva rohant apához, miután kimondtam hogy "orra". Hagy örüljenek. A "szia", "cici" "hoppá", "tiktak" szavak is mennek, és egyéb szavak kezdő szótagjai is, amikor éppen kedvem szottyan.
A játékaimról kicsit: kedvencem továbbra is a babakocsi, amit Noémitől kaptam, hosszasan tologatom a lakásban, mint amiképpen ugyanezt teszem a bilivel is. Szeretem apa póker zsetonjait rakosgatni, percekre leköt Mici és Malacka a Duplóból, kártyákkal (névjegy és bank is), és filcekkel is kitűnően elvagyok.Mi van még? Holnap Csana, ott mintha nem volna orrszívóporszívó...Ja, és megtanultam felmászni különböző bútorokra. Kanapé, franciágy, dohányzó asztal. Ma anyáék a konyhában tettek- vettek, s mire hátranéztek rám, én állva integettem az asztal tetején! Ordítottak, és fenyegetőztek. Mire ez a szigor?
A fotók: Tokaj (Palkóéknál- Degenfeld Kastély)

augusztus 1.

Tegnap Emma szülinapját ünnepeltük, nagyobb társaság gyűlt össze náluk. Rajtam és Emmán kívül volt még néhány gyerek, egyikük seprővel vert arcon, egy másik meg elvette a tologatós játékomat, így a hangulatom, melyet egyébként is a fogzás okozta fájdalmak tesznek viharossá, csak még inkább tönkrement. Estére gyorsan be is lázasodtam, és ma egész nap lázas voltam, hajnalban anyáék között sem jött álom a pilláimra. Elegem van mindenből, fájnak a fogaim, nem ihatok a macska tálból, és a hisztikezdeményeimet is csak kinevetik, azt mondják: ügyes, ússzál, kar, láb, tempó! Én nem úszni tanulok, hanem kifejezném a világgal való mérhetetlen elégedetlenségem!!!
A fotók nem erről tanúskodnak, Kepuval azért mindig vidám vagyok. Főként ha meg akarja enni a pelenkámat.