Hol is maradtam el?
Végre eltűnt a 4 kilogramm papír az étkező asztalról, és a dolgozó sarokban is újra látom a nyomatót. Azt mondja, vége, a következő a péhádé lesz. Persze...
Kicsit sok volt a táborozás Nagyiéknál, jó már itthon. Nagyon jól éreztem ott is magam, mert hát volt tévé, lefekvés előtti hempergés, stb., s bár itthon nagyobb a szigor, azért mégiscsak jó itt.
Egyedül járni még nem tudok, de egy kézzel már igen. igaz, hogy ilyenkor úgy teszem azt a lábam, amelyik karom nem fogják, mint egy vietnámi katona, akit éppen térden lőttek. Fogam nincs újabb, bár Anya szerint napok kérdése az alsó kettesek megjelenése. A gondolataim külvilág felé történő kifejezése továbbra is rohamosan fejlődik, bár egyelőre Anya ért csak, és ő is ritkán. Megy a bomb (gomb), a labda, a bumm, a papa, apa, és néha nagyinak is köszönök egy nanával.
Játékaim, kedvenc időtöltésem: a medencében való üldögélés, homokozás, a mese könyvek a járókában, és a legújabb szerelmem a labda, amit lehet gurítani, illetve dobni. A mini videó prezentálja, amint "dobok".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése