Nos, az ünnepeknek annyi, vége, itt az újabb sivár, semmisincs időszak. A legközelebbi muri a névnapom lesz, addig említésre méltó alkalom nem várható.
Járni még mindig nem tudok, és ez láthatóan csak engem zavar, a szüleim nevetnek, hogy mennyire türelmetlen vagyok. De ha egyszer már állni tudok, miért nem lépek? Fene tudja, biztosan jól van ez így, csakhát nekem nehéz feldolgozni.
Tegnap ünnepeltük kepu szülinapját, ami valójában ma van, szkájpoltunk mamival. Mivel náluk is megkezdődtek az újévi leárazások, ezért megint belelendül, és vesz nekem szebbnél szebb holmikat, remélem azonban nem túl sokat, mert már eddig is egy vagyont költött rám.
Hát, mára ennyi....
Járni még mindig nem tudok, és ez láthatóan csak engem zavar, a szüleim nevetnek, hogy mennyire türelmetlen vagyok. De ha egyszer már állni tudok, miért nem lépek? Fene tudja, biztosan jól van ez így, csakhát nekem nehéz feldolgozni.
Tegnap ünnepeltük kepu szülinapját, ami valójában ma van, szkájpoltunk mamival. Mivel náluk is megkezdődtek az újévi leárazások, ezért megint belelendül, és vesz nekem szebbnél szebb holmikat, remélem azonban nem túl sokat, mert már eddig is egy vagyont költött rám.
Hát, mára ennyi....
A fotó: elszenderedem néha még délelőtt, főleg ha Etuskát a kezembe adják. Ő az én álommanóm és védelmezőm. Meg a legjobb barátom, mamipótlék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése