Furcsa események történnek velem. Anya vett ugyanis nekem egy nagy, zöld kalapot, műanyagból, amit ráadásul nem is a fejemen kell viselni. Azt mondják, üljek rajta higgadtan, és várjak, amíg az anyagcserém valamely formátumú eredménye belecsurran, illetőleg belepottyan. Szóval naponta öt- hat alkalommal üldögélek pár percet ezen a kalapon, amit ők bilinek neveznek. Közben olvasok, cibálom a játékaimat, Anyával társalgok, nem rossz móka. Aztán általában (eddig hatból ötször) van valami eredmény, amit olyan hisztérikus örömmel fogadnak, hogy nem is értem. Ha ettől boldogok....
Ma egyébként a bilin kívül még volt esemény, Anya keresztanyukája 60 éves lett, ezt ünnepeltük. Ettem halat krumplival, barátkoztam, egyik karból a másikba kéreckedtem, aztán annyira kifáradtam, hogy óriásit aludtam farmerban, mert arra sem volt már erőm, hogy a vetkőztetést bírjam.
A két fotó magáért beszél.
Ma egyébként a bilin kívül még volt esemény, Anya keresztanyukája 60 éves lett, ezt ünnepeltük. Ettem halat krumplival, barátkoztam, egyik karból a másikba kéreckedtem, aztán annyira kifáradtam, hogy óriásit aludtam farmerban, mert arra sem volt már erőm, hogy a vetkőztetést bírjam.
A két fotó magáért beszél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése