július 28

Anyukámat most hívta Emma Anyukája, és bejelentette, hogy Emma barátnőm megkezdte pocakon kívüli életét, s ma kora délután megérkezett közénk. Egy Illyés Gyula idézettel köszöntöm, Anya és Apa nevében is: "Óriásként felhők közül, félszegen hajlok rád köszöntőn, köszöntelek e földön, pici idegen!"
Remélem nem viselte meg nagyon az utazás, mert hallottam ezt-azt a többi gyerektől az újszülött osztályon. Nyilatkozni én nem tudok, hiszen császármettszéssel születtem (Nagyon köszönöm ezúton mindenkinek (Jenő doktornak különösen) az együttműködést, segítséget, stb.), Anyukám inzulinnal kezelt diabétesze miatt. Szóval szia Emma!
Kijelenthetjük, hogy függő lettem. A nagyujjam nélkül tapodtat sem mozdulok, minden stresszes helyzetben, vagy unalmamban is kisegít, formájánál fogva kiválóan szopható, s a legtöbbször kéznél van. Nem is értem, minek vettek nekem annyi cumit, fölösleges kiadás.
Mivel Apukám szabadságon van, több időt tölthetek vele, mint korábban, s ezt nagyon élvezem. Amikor ébren vagyok letesznek a földre (mint egy állatot), és körbereknak mindenféle színes plüssállatokkal, meg puha könyvekkel, amiket nem tudok elolvasni, és arra kényszerítenek, hogy forgassam a fejem erre-arra, állítólag ez fontos a fejlődésem szempontjából. Pár percig mondjuk élvezem, de aztán...
Továbbra is kedvelem, ha foglalkoznak velem, beszélnek hozzám, így alkalmam van nekem is társalogni (s nem csak a kiságyamra festett nyulakkal kell kommunikálnom, akik még válaszra sem méltatnak), ezzel fejlesztve a szókincsem. Éjjel Anyukám szerint valamilyen "békát" emlegettem, illetve úgy visongtam, mintha a Vidámparkban lettem volna. MI lehet az a Vidámpark? Remélem hamarosan elvisznek majd oda....

július 26.

Megint eltelt négy nap, s velem rengeteg dolog történt. Szombaton Keresztapu szervezésében egy grillpartin vettünk részt, s bár én a pácolt, fűszeres húsokból nem ehettem, jól éreztem magam. Életemben először nem aludtam otthon, mivel Apa bulizni ment, és Anya nem akart otthon unatkozni, így Nagyiékhoz hurcolkodtunk estére cumistól, meséskönyvestől, Fügéstől, s végre kipróbáltam az utazóágyam, ami ugyanolyan kényelmesnek bizonyult, mint az otthoni. Az éjszakát Nagyiéknál is végigaludtam (már 5 napja teszem ezt!), bár Nagyi minden rezzenésemre felpattant, takargatott, simogatott.
Vasárnap délután vendégeim voltak, Apa nagybátyjáék, majd Anya barátnői jöttek hozzánk, illetve hozzám látogatóba. Megkaptam életem első balett cipellőjét is, aminek nagyon örültem, hiszen Angelina balerina (mese figura) így nem gúnyolhat ki, hogy :"Neked még egy rendes balettcipőd sincs!"
Hétfőn az Ikeában vásároltunk, vettünk a kiságyam alá dobozokat, amiben elfér majd a hozományom, mert a yorki Maminak, és a többi rokonnak, barátnak köszönhetően egyre több holmim van, és Anyáék állítják, már nem férnek a cuccaimtól. Pedig hol vagyunk még attól, hogy megvolna mindenem: tűsarkúk, rúzsok, hajcsavarók, miegyéb. Apa hasán, a kenguruban nagyon jól szemügyre vehettem mindent, élvezetes délután volt, de annyira elfáradtam, hogy este csak azt kiabáltam "hawai". Erre Anya kinevetett, s közölte, ő szívesen megnézné mondjuk Balit, vagy Tibetet is.
Reméljük holnap nyugalmasabb napom lesz, bár mintha fél füllel azt hallottam volna: védőoltás....

július 22.

Már tegnap este is közöltem Anyukámmal, hogy üljön le a laptophoz, mert diktálok, de számba se vett, inkább elvitt sétálni. Úgy látszik kezdem elveszíteni a kontrollt fölöttük, és kevésbé kooperatívak, ha unalmamban sírva fakadok. Persze a séta is élvezetes volt, különösen az a része, amikor hatalmas lombú fák alatt haladunk el, mert az árnyak, a fények különösen vonzanak engem is, mint sok más hasonkorú társamat. Amikor ezren bebámulnak a járgányomba és kikerekedett szemmel konstatálják, hogy óriási hajam van, az már unalmas. Viszont újra látni az unokabátyáimat nagyon felemelő érzés volt, főleg Szabi tetszett.
Kicsit a szókincsemről: pár napja a "habübü" volt a kedvencem, s nem is voltam hajlandó másképp kifejezni kívánságaimat, sérelmeimet, mint e szó segítségével. Mára visszatértem a visongatáshoz, az "á-á-á" (persze különböző hangmagasságban) kiválóan bevált. Néha elejtek egy "biglü", gablé", "gáőóá"- t is, és igazán nem értem, miért nem értik Anyáék, hogy pl. a "biglű" azt jelenti, "vegyél már ki ebből a francos pihenőszékből!". Értetlen itt mindenki.
A súlyomat tekintve megint csak a fenyegetőzést hallom, pedig már átléptem az 5000 grammos lélektani határt, de mivel nyúltam is pár centit, ugyanúgy nem vagyok kövérkés, mint ahogyan azt a doktornőm, és Anyukám is elvárná. Többen javasolták már a császárszalonnát. De kijön az a cumisüveg lyukán?
Remélem ha nagyobb leszek, nem állandósul ez a szekatúra az étkezéseim kapcsán, mert akkor amint járni tudok, azonnal világgá megyek, ahogy keresztapám tette azt, három évesen.

július 19.

Ahogy ígértem, jelentkezem, hiszen eltelt a három nap.
A hétvégét most is a szüleimmel töltöttem, különleges programunk nem volt, így a hőséget leginkább kisházunk hűvösében próbáltuk meg átvészelni. Mivel izzadás gátlót még nem javasolnak nekem, így Anyukám hintőporral próbálta enyhíteni a kánikula okozta szenvedésem, illetve azzal, hogy egyszál pelenkában "járatott". Természetesen a vasárnapi, étteremben elfogyasztott ebéd idejére rám adott egy nadrágot és egy pólót, valamint a délutáni látogatóimat sem ilyen illetlenül, félpucéran fogadtam, bár a trikóból néha kilátszott a cicim, mert egy kicsit még nagy rám.
Vasárnap este Fügét sétáltattuk, én Apukám mellkasán, a kenguruban utaztam míg Füge a vadnyulakat kergette a szőlősorok között. Sajnos még nem vagyok elég nagy ahhoz, hogy Apa mellkasának háttal, a látnivalókkal szemben üljek, így leginkább a karomnak szánt lyukon kukucskáltam keresztül.
Ma Anyukám megint összepakolt, és orvoshoz vitt, ezúttal az ortopédiára (állítólag merev a csípőm), ahol természetesen éppen ma nem volt rendelés, így mehetünk vissza holnap is. Remélem, nem kell majd órákon át hallgatnom a reumás öregasszonyok panaszait, mert ha én elmondanám, nekem mennyi gondom van.....
Az ortopédia előtt talán meglátogatjuk Emma barátnőmet, aki még nem bújt ugyan elő az Anyukája pocijából (talán a héten, vagy a jövő héten?), de már kommunikálunk egymással. Én legutóbb úgy üzentem neki, hogy míg az Anyukája ölében feküdtem pukkantottam párat, ezzel is jelezve, hogy nagyon várom az érkezését.

július 16.

A blog 2010 július 16-án jött létre, azzal a céllal, hogy a nagyszüleim, ismerőseim, nyomon követhessék fejlődésem, gyarapodásom, mentális és egyéb funkcióim változásait.

Mivel írni és olvasni még nem tudok, ezért felkértem Anyukámat, hogy a velem összefüggő tényeket, adatokat, közölje, valamint gondolataimat, amiket ő már szavakba tud önteni írja le. Igyekszem legalább 2-3 naponta jelentkezni, s friss tartalmakkal meglepni olvasóimat, akik leginkább a távol élő nagyszüleim lesznek, de sebaj, nem a pulitzer díjra hajtok.

Előre elnézést az esetleges melléütésekért, hibákért, valamint a blog kezdetleges formájáért, de Anya nem valami ügyes még, bár azt ígérte, igyekszik majd fejlődni a bloggolás terén...

Magamról egy kicsit: jelenleg 4850 gramm vagyok, 56-58 cm (attól függ ki mér...), fekete óriási hajam a születésem óta kissé megritkult, de maradt annyi, hogy hajpántot tudjak viselni. Jól alszom, éjjelente egyszer ébredek a gyötrő éhség miatt, és amint a számban a cumisüveg azonnal megnyugszom, hogy volna mit enni, így elalszom szinte evés nélkül. Ezzel Anyát őszerinte kiborítom, és azzal fenyeget, hogy 5 kilós maradok, és így nehéz lesz majd bevásárolnom pl., hiszen hogy viszem majd haza a két liter tejet öt kilósan.

Délelőtt általában visszaalszom, majd kis játék, ébrenlét és az ebédet követően újra szundítok kicsit. Az uzsonna után majdnem mindíg sétáunk, meglátogatunk rokonokat, ismerősöket, vagy éppen Fügét futtatjuk, akit babakocsival együtt Anyukám nehezen kezel, hiszen bár csak 6-7 kg., szánhúzóhoz mérhető ereje van.

Esténként Apa fürdet, ezt nagyon élvezem, vsizont törölközni nem szeretek, és ő szokott a vacsi után dajkálni is, ilyenkor Anya tesz- vesz, elkészíti az éjjeli mentőcsomagomat.

Összességében nagyon kiegyensúlyozott, jókedélyű (így kell ezt írni Anya?) gyerek vagyok, rengeteget beszélek, élvezem az életet.