Lilla: úszni már majdnem tudunk, bár inkább nem megfulladni a cél, talán ezt már elértük... Egyre inkább érdekelnek a betűk, a számok, Anya viszont kifejezetten nem szeretne tanítgatni engem, mert nem szeretné, ha majd elsőben halálra unnám magam az iskolában. Persze nem tud sokat tenni kíváncsiságom ellen, addig megyek és kérdezek, amíg valaki nem válaszol rendesen, nem mutatja meg hogy kell azt a francos hetest leírni. Ha éppen nem áll rendelkezésemre ilyen személy, keresek egy magazint, újságot, amiben beazonosítom a számjegyet, betűt és könnyedén megoldom a helyzetet....
Ábel: sajnos Lilla is át fog jönni az én ovimba, aminek bizonyára az lesz a vége, hogy egész nap dirigál majd nekem. Itthon a macska átvette az irányítást, mindenki tele van karmolásokkal, sebekkel, mert a legkülönbözőbb pillanatokban, szituációkban támad, és én hiába mondom, hogy vigyük vissza, Anya kinevet és csak annyit mond, nem kell a fejénél fogva, mag a farkánál fogva emelgetni, húzni. De ha egyszer az áll kézre....
Puzzle szekció
Marcipán is kirakná
Megtaláltuk Anya hegedűjét
Ábel a városi sportnapon (balról a 2.)
Ábel múzeumpedagógiai órán a gyöngyösi Mátra múzeumban
Sóvárgó vadmacska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése