2015. október 1., csütörtök

október 2.

Lilla: Kezdjük az úszással. Múlt héten kedden úszni vittek bennünket az ovival. Felvehettem az új, erre az alkalomra vásárolt egyrészes rózsaszínű dresszemet, ami, hogy ne legyen fiúsan egyszerű, melltartó résszel is rendelkezik (ami persze nem garancia arra, hogy a cicim ne villanjon ki- ahogy ez meg is történt). Ezzel rendben vagyunk. Kicsavart csípővel mosolyogtam magamnak a tükörben, mert igen szépnek láttam magam ebben a szerelésben.Viszont az oktatáson úszósapkát is kellett venni. Na ilyet! Egy úszósapka kitépi az ember haját. Az enyémet pedig különösen. Anya, amikor délután értem jött az oviba, már lázasan, hulla fehéren vártam és csak az úszósapkát bírtam szidni, egyértelműen az volt a hunyó az állapotom tekintetében. Persze valójában nem emiatt lett torokgyulladásom, hanem valami vírus támadhatott meg. Mindezt egy nappal Ábel mandulaműtétje előtt. Evakuáltak.

Ábel: készültem a műtétre, vettek tőlem vért a gyerekorvosnál, voltunk altatóorvosnál (ott már szerencsére nem piszkáltak), körbetekertek valami tapaszokkal az ékágé vizsgálathoz. Fel voltam készülve arra is, hogy kórházba vonulunk, mert Anya mondta többször is, kaptam új minyonos pizsamát, és kindertojást ígértek. A műtét reggelén nem tudták 5 szúrás után sem bekötni a vénámba a branült, ami az altatáshoz kellett volna, ráadásul a gyerekosztályon a főorvosnő elkezdte firtatni, hogy minek egyáltalán ez a műtét? Anya arca ezek után kissé feszült volt, nem nézett ki jól amúgy sem az előző éjszakai nemalvások következtében, hát ezek a mondatok, és az én szétdurrantott vénáim látványa sem nyugtatta meg. Aztán csak megműtöttek, kivették az orrmanduláimat, és jobban is voltam már a műtét utáni délután, ettem, ittam, majd hányni kezdtem, aminek persze infúzió lett a vége....Most már itthon vagyunk, minden rendben, farkas éhes vagyok, annyit eszek, mint még soha. "Én megeszek a világon a mindent!" és hasonló mondatokkal nevettetem Anyát.  Az elkülönítés még működik, Lilla Nagyival, én Anyával. 
Hétfőn jön a macska: Marcipán (MarciPanna- mert lány). Ja, és persze vasárnap kapok végre szülinapi tortát is!
Póz 1.: a bájos lányka, nem igazi

Póz 2.: ördögfajzat, az igazi személyiség

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése