október 24.

Lilla: úszni már majdnem tudunk, bár inkább nem megfulladni a cél, talán ezt már elértük... Egyre inkább érdekelnek a betűk, a számok, Anya viszont kifejezetten nem szeretne tanítgatni engem, mert nem szeretné, ha majd elsőben halálra unnám magam az iskolában. Persze nem tud sokat tenni kíváncsiságom ellen, addig megyek és kérdezek, amíg valaki nem válaszol rendesen, nem mutatja meg hogy kell azt a francos hetest leírni. Ha éppen nem áll rendelkezésemre ilyen személy, keresek egy magazint, újságot, amiben beazonosítom a számjegyet, betűt és könnyedén megoldom a helyzetet....

Ábel: sajnos Lilla is át fog jönni az én ovimba, aminek bizonyára az lesz a vége, hogy egész nap dirigál majd nekem. Itthon a macska átvette az irányítást, mindenki tele van karmolásokkal, sebekkel, mert a legkülönbözőbb pillanatokban, szituációkban támad, és én hiába mondom, hogy vigyük vissza, Anya kinevet és csak annyit mond, nem kell a fejénél fogva, mag a farkánál fogva emelgetni, húzni. De ha egyszer az áll kézre....

Puzzle szekció

Marcipán is kirakná

Megtaláltuk Anya hegedűjét

Ábel a városi sportnapon (balról a 2.)

Ábel múzeumpedagógiai órán a gyöngyösi Mátra múzeumban

Sóvárgó vadmacska

október 6.

Lilla: visszakerültem az oviba, van megint úszás, hajtépés az úszósapkával, iszonyat az egész, csak az vigasztal, hogy ott vannak mellettem a vízben a Szőke  ikrek, akik fényesebbé teszik a napjaimat. A macska, akit vasárnap hazahoztunk, köszöni, jól van, már átvette a hatalmat a házban, rágja a növényeket, felmászik mindenre, lóg a függönyön. Mivel nagyon éles körmei,fogai vannak, ezért mi keveset játszunk vele, inkább Apa tornáztatja őt, meg persze Fügével fogóznak. Fügét a második napon úgy megkergette, hogy a nála 15- ször nehezebb kutya azóta még óvatosabban bánik vele, és már azt sem bánja, ha MarciPanna dörgölőzve a szájába nyávog.

Ábel: a műtét utáni felépülésem leépüléssel kezdődött, mert természetesen elkaptam Lilla torokgyulladását, így én is antibiotikum kúrán vagyok, remélem idén az utolsón. Az általános állapotom a dögerős gyógyszernek köszönhetően mára már igen jó, de azért még gyorsan elfáradok, és amolyan lassú tempóban nyomon a szaladgálást. Hétfőn már remélem mehetek oviba...

Ez a szülinapi tortám, egy Verdatorta, természetesen Verdás tányérokból elfogyasztva

Szülinapi ölelés

Marcipán kicsit még bizalmatlan

Így szerettük első este

október 2.

Lilla: Kezdjük az úszással. Múlt héten kedden úszni vittek bennünket az ovival. Felvehettem az új, erre az alkalomra vásárolt egyrészes rózsaszínű dresszemet, ami, hogy ne legyen fiúsan egyszerű, melltartó résszel is rendelkezik (ami persze nem garancia arra, hogy a cicim ne villanjon ki- ahogy ez meg is történt). Ezzel rendben vagyunk. Kicsavart csípővel mosolyogtam magamnak a tükörben, mert igen szépnek láttam magam ebben a szerelésben.Viszont az oktatáson úszósapkát is kellett venni. Na ilyet! Egy úszósapka kitépi az ember haját. Az enyémet pedig különösen. Anya, amikor délután értem jött az oviba, már lázasan, hulla fehéren vártam és csak az úszósapkát bírtam szidni, egyértelműen az volt a hunyó az állapotom tekintetében. Persze valójában nem emiatt lett torokgyulladásom, hanem valami vírus támadhatott meg. Mindezt egy nappal Ábel mandulaműtétje előtt. Evakuáltak.

Ábel: készültem a műtétre, vettek tőlem vért a gyerekorvosnál, voltunk altatóorvosnál (ott már szerencsére nem piszkáltak), körbetekertek valami tapaszokkal az ékágé vizsgálathoz. Fel voltam készülve arra is, hogy kórházba vonulunk, mert Anya mondta többször is, kaptam új minyonos pizsamát, és kindertojást ígértek. A műtét reggelén nem tudták 5 szúrás után sem bekötni a vénámba a branült, ami az altatáshoz kellett volna, ráadásul a gyerekosztályon a főorvosnő elkezdte firtatni, hogy minek egyáltalán ez a műtét? Anya arca ezek után kissé feszült volt, nem nézett ki jól amúgy sem az előző éjszakai nemalvások következtében, hát ezek a mondatok, és az én szétdurrantott vénáim látványa sem nyugtatta meg. Aztán csak megműtöttek, kivették az orrmanduláimat, és jobban is voltam már a műtét utáni délután, ettem, ittam, majd hányni kezdtem, aminek persze infúzió lett a vége....Most már itthon vagyunk, minden rendben, farkas éhes vagyok, annyit eszek, mint még soha. "Én megeszek a világon a mindent!" és hasonló mondatokkal nevettetem Anyát.  Az elkülönítés még működik, Lilla Nagyival, én Anyával. 

Hétfőn jön a macska: Marcipán (MarciPanna- mert lány). Ja, és persze vasárnap kapok végre szülinapi tortát is!

Póz 1.: a bájos lányka, nem igazi

Póz 2.: ördögfajzat, az igazi személyiség