december 30.

Lilla: A karácsonyban az a jó, hogy naponta egyszer, de néha kétszer is be lehet állni a különböző családtagok, családi barátok fája alá, elénekelni a mennyből az angyalt és aztán várni, hogy újabb játékokkal jutalmazzon meg bennünket az angyal, aki egész évben vak volt és nem látta, milyen átkozottul rossz gyerekek voltunk. Kaptunk így legót nagy mennyiségben, több csomaggal, playmobilt, mesekönyvet, kirakót, matricákat. Folyamatos a vendégjárás, nem kell korán ágyba menni és játszóházban is kétszer voltunk egy héten belül! Remek dolog ez a téli szünet!

Ábel: osztom a nővérem véleményét, szuper a karácsonyi szünet. Most éppen  busszal fogunk mátrafüredi kirándulást tenni, mert egy szarvas összetörte a kocsinkat, de mi még ennek is örülünk,mert így legalább kipróbáljuk a tömeges közlekedést is. A szülők persze nincsenek ettől nagyon feldobva, de hét ez van, majd jön a hullámhegy hamarosan, ha már ennyi völgy volt.

december 22.

Lilla: NEM, NEM szűnt meg a blog...csak hát Anya...Költözködtünk, sajnos még nem az új házunkba, hanem csak a Nagyiékhoz, de ez a felfordulás elég volt ahhoz, hogy ne legyen idő az életünk fontos, vicces eseményeinek dokumentálására. Pedig ugye voltak, vannak ilyenek, kezdve azzal, hogy Ábel megette az oviban a  teknősnek szánt szárított halat, és utána még vizet is kért, mert száraz volt, vagy folytatva azzal, hogy járt nálunk a Mikulás, vagy Betlehemes szereplésünkkel, amit a füredi öregotthonokban adtunk elő. Minden rendben, jó a Nagyiéknál lakni, bármikor felmegyünk hozzájuk, nem kell szigorúan rendet tartani, merthát úgyis mindegy....

Ábel: "Anya: Mi volt az oviba ma Ábel?" Ábel: "Hát, Summer (a vakvezető kutya) medette a mattot med a levélt."

Előadás az időseknek

Füge és Marcipó

november 29.

Lilla: benyeltem valami vírust, köhögök, lázas voltam, de nem bánom, mert Anyával aludhattam 3 éjszaka is, ami felülmúlt minden fájdalmat és kellemetlenséget. Most már jobban vagyok, de oviba még nem megyek. Itthon egyre több a doboz, egyre kevesebb a játék, lassan minden el van csomagolva, remélem azért a szinezőm, a legók és a kedvenc mesekönyvek nem tűnnek el....Várjuk a Mikulást, bár Anya egész hétvégén dolgozik majd, (most meg iskolában mulatott), remélem azért nem felejti el kirakni a csizmáinkat.

Ábel: Anya szerint vásott gyerek lettem. Nem hiszem hogy igaza van. Miért is mondaná ezt? Ma délben egy hátra szaltót dobtam a konyhában, leestem a lépcsőn, állandó jelleggel fenyegetőzöm, ritkán káromkodom és gyakorlatilag egész nap nyafogok. Persze vannak jó pillanatok is, például amikor a mákos verset kell nyolcszor egymás után olvasni velem és amikor óriási elmélyüléssel színezem a minyonokat vagy éppen a verdákat egy órán át, mert manapság ez a pozitív motiváció: választhattunk a netről színezni valót. Minden este 2-2 darabot. Fotó nincs.

november 6.

Lilla: jó- jó az új ovi, de a héten nincsenek még a Szőke ikrek, ezért ha Judit óvónéni nincs ott, kissé elkámpicsorodok.... Megyünk holnap is, a jövő héten is szülinapi zsúrra, remek ez a november, minden nap van valami ismerősnek, rokonnak, barátnak évfordulója. Marcipán továbbra is jó kis játszótárs, pár napja például a játékbabakocsimban hevert, be lehetett takarni, meg minden.

Ábel: Apa elővette nekem a motoros magazinokat, hogy olvasgassam, nézegessem a szebbnél szebb, drága motorokat. Hja. Kit érdekelnek a motorok, ha cicis nők is vannak benne! Anya belepirult, amikor az oviban az újsággal a kezemben üvöltöttem, hogy Cicisnőőőők!

Cicisnőőő!

Ábel nászutas segway építménye

Füge és Marcipán

Marcipán útra készen

október 24.

Lilla: úszni már majdnem tudunk, bár inkább nem megfulladni a cél, talán ezt már elértük... Egyre inkább érdekelnek a betűk, a számok, Anya viszont kifejezetten nem szeretne tanítgatni engem, mert nem szeretné, ha majd elsőben halálra unnám magam az iskolában. Persze nem tud sokat tenni kíváncsiságom ellen, addig megyek és kérdezek, amíg valaki nem válaszol rendesen, nem mutatja meg hogy kell azt a francos hetest leírni. Ha éppen nem áll rendelkezésemre ilyen személy, keresek egy magazint, újságot, amiben beazonosítom a számjegyet, betűt és könnyedén megoldom a helyzetet....

Ábel: sajnos Lilla is át fog jönni az én ovimba, aminek bizonyára az lesz a vége, hogy egész nap dirigál majd nekem. Itthon a macska átvette az irányítást, mindenki tele van karmolásokkal, sebekkel, mert a legkülönbözőbb pillanatokban, szituációkban támad, és én hiába mondom, hogy vigyük vissza, Anya kinevet és csak annyit mond, nem kell a fejénél fogva, mag a farkánál fogva emelgetni, húzni. De ha egyszer az áll kézre....

Puzzle szekció

Marcipán is kirakná

Megtaláltuk Anya hegedűjét

Ábel a városi sportnapon (balról a 2.)

Ábel múzeumpedagógiai órán a gyöngyösi Mátra múzeumban

Sóvárgó vadmacska

október 6.

Lilla: visszakerültem az oviba, van megint úszás, hajtépés az úszósapkával, iszonyat az egész, csak az vigasztal, hogy ott vannak mellettem a vízben a Szőke  ikrek, akik fényesebbé teszik a napjaimat. A macska, akit vasárnap hazahoztunk, köszöni, jól van, már átvette a hatalmat a házban, rágja a növényeket, felmászik mindenre, lóg a függönyön. Mivel nagyon éles körmei,fogai vannak, ezért mi keveset játszunk vele, inkább Apa tornáztatja őt, meg persze Fügével fogóznak. Fügét a második napon úgy megkergette, hogy a nála 15- ször nehezebb kutya azóta még óvatosabban bánik vele, és már azt sem bánja, ha MarciPanna dörgölőzve a szájába nyávog.

Ábel: a műtét utáni felépülésem leépüléssel kezdődött, mert természetesen elkaptam Lilla torokgyulladását, így én is antibiotikum kúrán vagyok, remélem idén az utolsón. Az általános állapotom a dögerős gyógyszernek köszönhetően mára már igen jó, de azért még gyorsan elfáradok, és amolyan lassú tempóban nyomon a szaladgálást. Hétfőn már remélem mehetek oviba...

Ez a szülinapi tortám, egy Verdatorta, természetesen Verdás tányérokból elfogyasztva

Szülinapi ölelés

Marcipán kicsit még bizalmatlan

Így szerettük első este

október 2.

Lilla: Kezdjük az úszással. Múlt héten kedden úszni vittek bennünket az ovival. Felvehettem az új, erre az alkalomra vásárolt egyrészes rózsaszínű dresszemet, ami, hogy ne legyen fiúsan egyszerű, melltartó résszel is rendelkezik (ami persze nem garancia arra, hogy a cicim ne villanjon ki- ahogy ez meg is történt). Ezzel rendben vagyunk. Kicsavart csípővel mosolyogtam magamnak a tükörben, mert igen szépnek láttam magam ebben a szerelésben.Viszont az oktatáson úszósapkát is kellett venni. Na ilyet! Egy úszósapka kitépi az ember haját. Az enyémet pedig különösen. Anya, amikor délután értem jött az oviba, már lázasan, hulla fehéren vártam és csak az úszósapkát bírtam szidni, egyértelműen az volt a hunyó az állapotom tekintetében. Persze valójában nem emiatt lett torokgyulladásom, hanem valami vírus támadhatott meg. Mindezt egy nappal Ábel mandulaműtétje előtt. Evakuáltak.

Ábel: készültem a műtétre, vettek tőlem vért a gyerekorvosnál, voltunk altatóorvosnál (ott már szerencsére nem piszkáltak), körbetekertek valami tapaszokkal az ékágé vizsgálathoz. Fel voltam készülve arra is, hogy kórházba vonulunk, mert Anya mondta többször is, kaptam új minyonos pizsamát, és kindertojást ígértek. A műtét reggelén nem tudták 5 szúrás után sem bekötni a vénámba a branült, ami az altatáshoz kellett volna, ráadásul a gyerekosztályon a főorvosnő elkezdte firtatni, hogy minek egyáltalán ez a műtét? Anya arca ezek után kissé feszült volt, nem nézett ki jól amúgy sem az előző éjszakai nemalvások következtében, hát ezek a mondatok, és az én szétdurrantott vénáim látványa sem nyugtatta meg. Aztán csak megműtöttek, kivették az orrmanduláimat, és jobban is voltam már a műtét utáni délután, ettem, ittam, majd hányni kezdtem, aminek persze infúzió lett a vége....Most már itthon vagyunk, minden rendben, farkas éhes vagyok, annyit eszek, mint még soha. "Én megeszek a világon a mindent!" és hasonló mondatokkal nevettetem Anyát.  Az elkülönítés még működik, Lilla Nagyival, én Anyával. 

Hétfőn jön a macska: Marcipán (MarciPanna- mert lány). Ja, és persze vasárnap kapok végre szülinapi tortát is!

Póz 1.: a bájos lányka, nem igazi

Póz 2.: ördögfajzat, az igazi személyiség

szeptember 20.

Lilla: ovi, szüreti fellépés, kirándulás, őrjöngés itthon, játszótér, biciklizés, mese, macskavárás, Füge. szüret.

Ábel: itthon vagyok már egy hete, és még maradok is, mert 30- án (ha nem jön semmi közbe) kiveszik az orrmandulámat, amitől Anyáék azt remélik hogy megoldódik az állandó taknyosságom, és esetleg a súlyom is jobban gyarapodik majd. Nem örülök az újabb műtétnek...de azzal vigasztalnak, hogy után egyből szülinapozunk és rengeteg szuper ajándékot kapok majd. Remélem LEGO lesz dögivel.

Lilla és a Szőke ikrek a szüreti fellépés előtt

Ábel megint mély depresszióban

Szilárd és Lilla szüretel

Mátrafüred játszótér

Kincső, Dorka

Robi (kutyás) nem akart a vonatba beülni

szeptember 2.

Lilla: az ovis menetrend jót tesz nekünk. Vannak már kispajtik, akikkel lehet fogózni egész délelőtt,  van szigorított ütem, rendszabályok az evés terén, Anya szerint ettől könnyebben kezelhetőek vagyunk. Beiratkoztunk balettra, heti egyszer fogok járni Kincsővel, aki ugyebár iskolás lett már, ezért nagyon hiányzik nekem Dorkával együtt. A balett mellett lesz heti egy tenisz, amire viszont a Szőke ikrek miatt járok szívesen....A sport fontos. Jól vagyunk.

Ábel: Ágimami sajna hazautazott, nagyon hiányzik nekünk. Az oviban minden rendben, itthon minden rendben, tényleg nem tudunk most beszámolni semmi érdekesről, esésről, új attrakcióról.

Balettra készülve: dressz, tütü. Cipőm is van már, de a fotó készítése idején még nem volt teljes a felszerelés

Még hogy nincs hír: október elején hozzánk költözik az új családtag: a macska (nevét illetően nincs még egyezség)

2013. augusztus (rózsaszínű örökölt ruhában, pfa.)

augusztus 24.

Lilla: most, hogy itthon van Ágimami, kicsit kevesebb az időnk, ami egyébként sem volt sok, így a blog kissé megint el van hanyagolva. elnézést érte.... jól telnek a napok így, hogy minden percben van program, sokat vagyunk mamival, voltam vendégségben Zsombor unokatesómnál, Emma szülinapján, holnap pedig már ovi, amit nagyon várok én is, a szülők is.

Ábel: Volt hullócsillag les, mindennap van bunker és fagyi, jó ez a szabadság, de sajna vége....engem is betolnak holnap az oviba, de nem bánom, mert nekem is hiányoznak a kishaverok, akik közül sajnos a legjobb, Bobó elköltözik, így maradnak az iker csajok...majdcsak megleszünk valahogy. A szülőkel nem volt sok közös programunk, mert állandóan építkeznek, mi pedig valahová le vagyunk passzolva, de azt ígérik, jövő nyáron már nem leszünk ilyen árvák...

Csillagles itthon....de aztán elmentünk a Sárhegyre is. Vicces volt pizsamában a hegyen.

Kitelepített játékok a nappaliban

Emma medencés bulija

augusztus 8.

Lilla: az esküvői helyszínt a pár nem is választhatta volna meg jobban. Mi, akik 4 napig nem mehettünk a Balatonba a hideg miatt, annyira ki voltunk éhezve a strandolásra, hogy a tóparti esküvőn pucérra vetkőztünk (Anya engedélyével) és strandoltunk egyet a szertartás előtt. Mivel nem készültünk fürdőzésre, ezért törölközőnk sem volt, sebaj, egy- egy szalvétával szárazra töröltek bennünket, következhetett az ünneplő ruhás buli. Hétfőn reggel pedig megérkezett végre Ági mama, akinek azóta ki sem szállunk az öléből. Hozott Elzás jelmezt, koronával, kesztyűvel, magas sarkú szandállal, parókával...apááám.

Ábel: nekem rollerem érkezett a mamival együtt, amivel  majdnem 3 éveseknek még nem hiszem hogy kellene tudnia rollerezi. Nos én tudok. Igaziból, lábfeltevősen. Most, hogy nincs itthon Lilla (lelépett a mamival együtt 3 napra Veresegyházára), minden figyelem az enyém, imádnak, puszilgatnak percenként, és még egy igazi távirányítós autót is kaptam, annyira "cuti" vagyok.

Délegyháza esküvős strandolás

Juhiiiiiiii

Amikor már nem fürdőzhettünk...

A feltűzött hajú

Volt menyasszony és vőlegény is, mondom

ez még a Balcsira vett szemüveg szárazedzése

Szőkés barna

július 31.

Lilla: ilyen még nem volt. Három hete nem írtunk....ez persze nem csupán annak köszönhető, hogy Anya lusta disznó, hanem annak is, hogy elég sok az elfoglaltság, köztük a nekünk szervezett programok is. Még jó, hogy a fotók alapján le lehet követni, mi is történt az elmúlt három hétben: vége lett az ovinak, voltunk Dorka szülinapján, Benei Kingával és családjával Gyulán, gyulai Papa szülinapi buliján, a gyöngyösi strandon, és persze a Balatonnál, ahonnan a novemberi időjárás miatt egy nappal előbb hazajöttünk. Most itthon várjuk Ági mamit, aki hétfőn érkezik hozzánk!

Ábel: a pelenka ügy lezárult, éjjelre adnak már csak rám gumibugyit, de az is száraz marad, így gyakorlatilag hetente egy pelenka fogy el, az is inkább azért, mert elszakad. Minket nem nagyon izgat a rossz idő, vagy hogy valami nem úgy alakul, mint azt a szülők tervezik, mi minden kis programnak, nem megszokottnak tudunk örülni. A Balatonnál például remek volt az esőben sétálni, és engem az sem zavart, hogy a fedett fürdőben egy talpalatnyi hely nem volt, de még azon sem készültem ki, hogy leestem az ágyról, és kék a könyököm. Holnap esküvő, hétfőn reptér, igazi nagy repülőgépekkel!

Dorka bulija

Dorka és Ábel

Ábel elégedetlen

Lilla megelőzné a fülnyalást

Gyula- parkoló kalózhajó

Gyula- strand- nyalóka

fognyűvés

Este 10- kor nyonyózás Marianna ölében 

Decathlon- falmászás

Apa megtalálta a jelenleg használaton kívüli bukósisakját

Egy hétköznap délelőtt pávatollas fejdíszben puzzle

Gyulai Papa 60. szülinapja

Bivalyrezervátum,  ez egy kecske

Család Lilla nélkül (ő éppen pukkad a háttérben)

Emma és Lilla a bivalyon

Legkisebb Egervári: Bíbor

Békát találtunk!

Birkózni bárhol lehet

Szentgyörgyhegyi panoráma a Benedek családnál

A Kővirág étteremben igen jót ettünk

Best friend: E.E.