szeptember 28 ÁBEL szülinapja!

Lilla: zsúfolásig remek programokkal teli volt a hétvége: voltunk Kékestetőn mókust etetni, meg kilátózni, ma délután pedig az öcsém második szülinapját ünnepeltük vendégekkel, tortával. Persze én is kaptam ajándékot, és nekem is kijárt a játék Gergővel, Kepuval. Még szép.

Lilla mókust etet

Anyát megtámadta egy mókus

Aronson: Társas lény, ezt olvasom, ne zavarj

Anya kifestett minket

Megy ez egyedül is

Szülinapi dupló este tízkor

A család egy része

A tortám

Ábel: két éves lettem, ami azt jelenti, hogy lassan hivatalosan is ki fognak rakni a kiságyból. Erre eddig azért nem került sor, mert Anya nem akar még egy hajnali költözködőt, vagy ami még rosszabb lenne, még egy esti nagyágyban elalvó csicsergőt. A szülinapom jól sikerült, kaptam ugrálólabdát, egy rendőrmotort rendőrrel meg közlekedési lámpával, mesekönyvet és persze csokit meg tortát. A mókusetetés nekem még annyira nem szórakoztató időtöltés, mert én nem tudok még csendben, türelmesen guggolni, várva  hogy a nyomorult kivegye a kezemből a diót. Ezért én inkább megettem a mókusoknak szánt eledelt, és jót fetrengtem az avarban, ahogy kell.

szeptember 22.

Lilla: vasárnap a városi bornapokon Anyáék a havi költségvetés egy jelentős részét vásári majomságokra költötték, mert elkövették azt a hibát, hogy elvittek bennünket ugrálóvárazni. Na az ugrálóvárral indult. Ezer forint. Aztán volt egy kis trambulin, ugyanennyi. Aztán észrevettük a gyerekautókat, 5 perc újabb ezres. Végül, amikor már azt hitték, hogy vége a rablásnak, a Fő tér másik oldalán még belefutottunk egy műlovaspályába. Ez már kétezer per öt perc. Ne is számoljuk össze, hogy a röpke húsz perc ebéd előtt, mennyibe fájt....

Ábel: ez a sok móka nagyon megéri, akárki akármit mond. Testépítés, mozgás koordináció, de főleg élmény. És persze ebéd után gyorsnak és hosszúnak remélt alvás. Ez nem jött be....

A dzsippel a forgalomban.

:)

Tehenegelés

Unikornisolás

szeptember 16.

Lilla: az esküvőn a futkározás olyan jó hatással volt ránk, hogy már két napja táppénzen vagyunk az öcsémmel együtt jelentős taknyolás miatt. Dani és Betti házasságkötése nem volt annyira érdekes, mint a fogócska az étteremben, vagy a bújócska Szoncsival az asztalok alatt, aminek következménye a vizes haj, ruha, majd aztán a meghűlés lett. Remek hangulatban vagyunk itthon, mert  annyira betegek nem vagyunk, lehet bunkerezni, bicajozni, Dédit, Papát látogatni napközben is, a boltban csokit venni halomra, mert Anya az üvöltözést közterületen nem vállalja és inkább megveszi a 3 dörmimacit, mintsem emelt hangon vitatkozzon velem. Azt mondja, holnap már mennem kell, mert semmi bajom, de nekem nincs kedvem az ovihoz, maradnék még itthon.Llehet eszek egy kis krétát...

Ábel: Ha nincs itthon velem Lilla, egész nap utána kérdezősködöm. Ha viszont itthon van, marjuk egymást a játékok, Füge, az ebéd, a bicikli, vagy éppen Anya kegyei miatt (ki ülhet és meddig Anya ölében?). Társalgási szinten beszélek bárkivel, és furcsa módon a "jól van" kifejezés is bekerült a szókincsembe, amit ráadásul nem cinikus értelemben használok, mint ahogyan azt a szüleim teszik sokszor. A pelenka még mindig hozzám tartozik, ami Anya szerint azért vicces, mert a cseréje közben meg lehet velem vitatni a szaúdi politikai helyzetet, vagy a robbanómotor működésének elvét, de a gumigatyát nem adom!

Csak egy átlagos este: fürdőkádban könyöklés

Palkó és Réka

Barni folyton a nyomomban volt

Anya, Apa, Ábel

szeptember 11.

Lilla: Jobb volna, ha kiírná a blogra: "fejlesztés alatt", de állandóan, mert nem ír. Pedig rengeteg dolog történik, engem sok- sok minden érdekel, Ábel lassan fogalmazóversenyre mehet, ő meg mit csinál? Na mit? Semmit. Beül a kocsiba, elmegy, aztán egyszer csak előkerül, papírokkal, vagy elő sem kerül, vagy telefonál, vagy a laptop előtt gúvad. Én eközben remekül érzem magam a középsőben, ahol az óvónéni nagyon szimpi, és ahol zajlik a szerelem: háromszögek, négyszögek alakulnak és olyan is van, hogy Hunor is Szilárdba, ami Anya szerint inkább szimpátia, vagy pont inkább behódolás, hiszen Hunor fele akkora, mint Szilárd, és Szilárd amellett, hogy kétszer akkora, még hihetetlen ügyes is, tehát egy jól irányzott nagypofon nem okoz nehézséget neki... 

Ábel: nehezen viselem, ha Lilla megszabja, hogy mivel, kivel játsszak, ilyenkor üvöltök neki, hogy :"hagyd abba!", vagy "nemááá!" A Csanát nagyon szeretem, ha Anya itthon tart mégis, mert ilyen is van néha, reklamálok, hogy "bölcsibe atarot aludni". Itthon kedvenc időtöltésem mostanság a fémépítő, és a kockázás, ami abból áll, hogy 9 db dobókockát kell egy apró dobozba belerakni, majd kiönteni.Ja, és persze a persely is nagyon menő, amit Anya akkor vesz elő nekem, ha akar magának egyben negyven percet, mert a malacból a sok-sok érme kiszedése, majd újból, egyenként való visszadobálása a legjobb képességfejlesztés és a legizgalmasabb játék amit valaha képzelni tudtatok. És ha mozgás kell a lakásban, mert esik az eső, akkor jönnek a jól bevált 10 Ft-os lufik. Foci, labdázás, box, Fügeüldözés, ezt mind lehet a lufival. Szóval megvagyunk.....

Szeptember 1.

Lilla: kérem szépen, megtanultam bicajozni. Mankókerék nélkül hajtok, mint egy eszelős. Tegnap sikerült először a mutatvány, azaz, hogy elkaptam az egyensúlyt, és tekerni kezdtem egyedül, és mára annyira belejöttem, hogy Anya meg Apa felváltva futottak mellettem, fogva az oldalukat, mert nem bírták a tempót. Nehezített a menet általában, mert Ábel azzal szórakozik, hogy nekem száguld a motorral szemből, de így is nagyon mókás ez a bicaj dolog. Ma végre igazi középsős lettem, a középsős csoportszobában, a középsős udvar részen telt a nap, új játékokkal, régi kis pajtikkal.

Ábel: nekem egy nap is elég a csanában ahhoz, hogy szemmel és füllel érzékelhető fejlődést produkáljak. Valódi mondatokat produkálok, és elkezdtem a Miért?- ezést, ami durva, mert 3 éves kor körül is elég volna...Persze ezzel megint csak anyának van baja, mert ügye miért van a szemét eldobva, miért biciklizik ügyesen Lilla és miért nem vihetjük magunkkal Fügét az oviba? Zsarol a pelenkával, mert sorra mutogatja a vagányabbnál vagányabb alsógatyáimat: Miki egeres, dínós, és közli, csak akkor adja rám őket, ha hajlandó vagyok bilizni és szólni, szemben a jelenlegi helyzettel, miszerint nagydolognál a kutyaketrecbe vonulok 2-3 percre, kicsinél meg egyszerűen közlöm múlt időben: pisiltem. Ráérünk, nem?