Lilla: nehezen bírom a hétköznapokat, nem akarok oviba menni, "fáj a karom, ha lógatom", "unom már a mesekönyveket", és egyébként is jobban szeretem Nagyit, mert ő nem szokott kiabálni velem. Anyát sem értem, miért az állandó cirkusz, Ábelnek sem lett semmi baja amikor fakockával arcon dobtam, és az is belefér szerintem, hogy reggel tizenkétszer kér meg, hogy menjek fogat mosni. Nincs elég türelme, ez a baj. Persze állandóan a kedvemben akar járni, játszóház, könyvtár, találkozó Szoncsival, színház Budapesten. Nem lenne egyszerűbb, ha nem kéne fogat mosnom, meg oviba mennem?
Ábel: ez a beszéd dolog annyira tetszik nekem, hogy naphosszat mondom a magamét, annak ellenére is, hogy általában még Anya sem ért meg. Ez persze elég dühítő, de egyszer talán összeállnak már ezek a szavak,és macska is bemegy a dobozába ha egyszer én azt üvöltöm neki, hogy: "Tita, hejéte!".
Az autókhoz kapcsolódó vonzalmam tovább specializálódott, mert napok óta egy tűzoltó autó a kedvencem, amit egy 8-10 lapos nagy könyvben fedeztem fel, és semmilyen áron nem vagyok hajlandó tovább lapozni a tűzoltótól, amiről Anya már habosra mesélte a száját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése