Lilla: itthon egész mókás a táppénz, megint építettünk sátrat, volt már bújócska, ami azért vicces, mert szegény Anya hiába bújik el a legszuperebb helyekre, Ábel mindig elárulja, hangosan kacag, vagy éppen csak szimplán "kiszól" nekem, így pillanatok alatt megtalálom őket. A remek időre való tekintettel sokat vagyunk levegőn: ma volt ugróiskola, és motorozás, solymosi dédinél villámlátogatás. És ami a legfontosabb: végre ehettem már sztrapacskát! Nagyi nem bírt ellenállni a könyörgésemnek, és tegnap este 12 óra munka után készített nekem egy nagy adag sztrapit. Ma már kétszer laktam jól belőle, és aggódva figyelem, nehogy Anya bárkit is megkínáljon vele, mert a maradékot is én fogom megenni!
Ábel: Lillával nagyon jó játszani, folyton remek ötletei vannak. Most éppen a kályharácsot kalapáljuk nagy erőkkel, miközben folyamatosan csipog a személyi hívó, hogy valahova máshová kell mennünk szerelni. Nincs baj, felpakoljuk a dömperre a 100 törpis dominót, meg a szerszámokat és megyünk is: ágykeretet fűrészelni....Anya meg dolgozzon csak, karmolgassa a laptopot, minden körülmény adott a nyugodt munkavégzéshez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése