február 23.

Lilla: elmentek, itt hagytak. Nem is értem, hogyan képzelték ezt el, hogy nélkülünk, Ábel, Füge, de főleg nélkülem beülnek a kocsiba és elmennek egy helyre, ahonnan két napig haza sem jönnek. Azután meg van képük megmutatni a fényképeket, ahol jobbnál jobb medencékben hevernek a barátaikkal, akik ugyanúgy nem vitték el a saját gyerekeiket!!! Micsoda aljas mutatvány. Megvan a véleményem róluk, de a gödöllőiekről is. Persze nem volt ám rossz nekünk sem Nagyiéknál kikapcsolódni, voltunk Szilviéknél, sétálni, főztünk, takarítottunk, macskáztunk. DE mégis, itthon hagytak!
Jelenleg a kedvenc esti időtöltésem a Natgeo Tv csatorna nézése, amin a cápás, gepárdos műsorok érdekelnek különösen. A napi 30-40 perc tv ebben a formában engedélyezett, s ennek köszönhetően elég gyorsan tágul a tudásom az állatvilágot illetően. "Anya, ez egy speciális hal, pörölycápa. Olyan mint egy bicikli, csak pedál nincs rajta"- Anya: bicikli, a feje miatt, olyan, mintha kormány lenne.... :))
Amikor pedig már nem bírom az estét, ilyeneket mondok: "az egyik lábam el van hajlítva, de a másik még bírja a bulit."

Ábel: engem nem zavart, hogy lepattintotak bennünket két napra, nekem igazán mindegy hol, kivel töltöm az időt.  Jelenlegi igényeim: tiszta pelenka, ruha,  napi fél, egy kígyóuborka, egyéb ennivaló- legjobb ha csirkepörkölt, víz, autós mesekönyv, és valaki, aki mindezeket a megfelelő időben rendelkezésemre bocsájtja. Kenyunál nagyon jól éreztem magam, végre engem is engedtek rámolni...Szókincsem legújabb része: buta. Minden mennyiségben használom, egyéb összefüggésekben is.

 Kenyunál elszabadul a....

Ez még a két héttel korábbi Tropicarium: "az ott egy pók?"

 A cápa szájában

 Póz

Így vigyorogtak nélkülünk!!!

február 18.

Lilla: itthon egész mókás a táppénz, megint építettünk sátrat, volt már bújócska, ami azért vicces, mert szegény Anya hiába bújik el a legszuperebb helyekre, Ábel mindig elárulja, hangosan kacag, vagy éppen csak szimplán "kiszól" nekem, így pillanatok alatt megtalálom őket. A remek időre való tekintettel sokat vagyunk levegőn: ma volt ugróiskola, és motorozás, solymosi dédinél villámlátogatás. És ami a legfontosabb: végre ehettem már sztrapacskát! Nagyi nem bírt ellenállni a könyörgésemnek, és tegnap este 12 óra munka után készített nekem egy nagy adag sztrapit. Ma már kétszer laktam jól belőle, és aggódva figyelem, nehogy Anya bárkit is megkínáljon vele, mert a maradékot is én fogom megenni!

Ábel: Lillával nagyon jó játszani, folyton remek ötletei vannak. Most éppen a kályharácsot kalapáljuk nagy erőkkel, miközben folyamatosan csipog a személyi hívó, hogy valahova máshová kell mennünk szerelni. Nincs baj, felpakoljuk a dömperre a 100 törpis dominót, meg a szerszámokat és megyünk is: ágykeretet fűrészelni....Anya meg dolgozzon csak, karmolgassa a laptopot, minden körülmény adott a nyugodt munkavégzéshez.

február 13.

Lilla: az óvintézkedések ellenére megvan, megérkezett: tegnap este hányni kezdtem, és míg volt egy korty tartalma is a gyomromnak, nem adtam fel, kihánytam mindent. Amikor már csak öklendezni tudtam, és egyetlen köpet nyálat tudtam a hányótálba helyezni, mérgesen kérdeztem meg: "ez meg milyen hányás már? kinek a nyála ez?"
Ma hányás még nem volt, cserébe nem tudok felkelni, és persze olyanokat kívánok, mint tej, mandarin, meg joghurt. Ezek meg nem adnak!!!

Ábel: gyanítom én leszek a következő hányóka....majd jelentkezem.

február 12.

Lilla: nem vagyok beteg, mégis itthon maradhattam! Hányás-hasmenés van a csoportunkban, és Anya, hogy megelőzze az ágynemű mosást, szitkozódva felmosást, kanapé súrolást itthon tart mától, ami remek móka! Ábellel játszunk egész délelőtt, Anyának gondja sincs, mert annyit segítek neki az öcsi ellátásában. Játsszuk közben a szerep játékokat, most éppen túl vagyok a betakarításon, a földemről összegyűjtöttem az összes "kék répát, ami már nem kellett a mocsári sünnek." Ábel partner az ilyesmiben, ámulva hozza utánam a dominós dobozt, amibe gyűjtjük a répát. Pénteken lesz a farsang, remélem addig semmilyen baci, vírus nem terít le, ha már Anya ilyen óv intézkedéseket is hozott...

Ábel: ajtó, autó, Némó, ubi= kígyó uborka (amiből naponta, ismétlem: NAPONTA fogy el egy darab), adide  = kérem szépen. Jelenleg ezek mennek, és persze az összes többi hadova, ami folyamatos, mert kizárólag akkor vagyok csendben, ha alszom. Nagyon klassz, hogy itthon van Lilla, egész nap játszunk, micsoda ötletei vannak! Belebújik a földre leterített matracba, és magára tekeri, hogy a palacsintában ő legyen a töltelék! Jó mulatság vele itthon.

 Uborka: bármikor, bármennyi

Az ovis "csúszkálás" szánkó nélkül. Nem értem Anya mit csodálkozott, hogy mocskos lettem

február 5.

Lilla: nehezen bírom a hétköznapokat, nem akarok oviba menni, "fáj a karom, ha lógatom", "unom már a mesekönyveket", és egyébként is jobban szeretem Nagyit, mert ő nem szokott kiabálni velem. Anyát sem értem, miért az állandó cirkusz, Ábelnek sem lett semmi baja amikor fakockával arcon dobtam, és az is belefér szerintem, hogy reggel tizenkétszer kér meg, hogy menjek fogat mosni. Nincs elég türelme, ez a baj. Persze állandóan a kedvemben akar járni, játszóház, könyvtár, találkozó Szoncsival, színház Budapesten. Nem lenne egyszerűbb, ha nem kéne fogat mosnom, meg oviba mennem?

Ábel: ez a beszéd dolog annyira tetszik nekem, hogy naphosszat mondom a magamét, annak ellenére is, hogy általában még Anya sem ért meg. Ez persze elég dühítő, de egyszer talán összeállnak már ezek a szavak,és macska is bemegy a dobozába ha egyszer én azt üvöltöm neki, hogy: "Tita, hejéte!".
Az autókhoz kapcsolódó vonzalmam tovább specializálódott, mert napok óta egy tűzoltó autó a kedvencem, amit egy 8-10 lapos nagy könyvben fedeztem fel, és semmilyen áron nem vagyok hajlandó tovább lapozni a tűzoltótól, amiről Anya már habosra mesélte a száját...