Lilla: ma reggelre elállt az eső, és kimerészkedtünk a sípályára. Anya bakancsot, lécet bérelt először magának, ellenőrizte e pályákat (szerintem csak nyugodtan akart egy- két órát síelni), s aztán visszajött értem, nekem is felszerelést választottunk és felcsatoltam. Délután kettőkor alvás helyett életemben először síeltem! Anya nagyon büszke volt rám, mert elég ügyesen megálltam a lécen, a roggyantás is ment, így kb egy óra csúszkálás után a mozgószőnyeggel felmentünk a kezdő pálya tetejére, és Anya térdei között én is lecsúsztam! Cserébe a kitartásomért és bátorságomért vacsora előtt bemehettem a játszóházba, ahol egyedül maradtam egy amerikai bébicsősszel,mert Ági mami nem csatlakozhatott, így amíg én játszottam, ő Ábellel lépcsőzött, liftezett, mert ennek a kismajomnak ennyi is elég a boldogsághoz. Eközben Anya a két nappal korábban kidolgozott vizsgatételeit olvasgatta, Apa pedig pihent...
Ábel: A folyosón való futkározásnál csak a lift és a lépcső izgalmasabb. én nem mehettem be a játszóházba sem, mert egyedül kellett volna maradni az amerikai csősszel, akiben Anya annyira nem bízott meg, ezért inkább Ági mamival maradtam. A szülőket holnap sem látom túl sokat, mennek síelni, meg Lillát tanitgatni. Mire jó ez nekik?
Anya és én küzdünk az egyensúlyért
A kezdőpálya tetejéről a síparadicsom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése