január 24.

Lilla: Pontosan egy hónapja nem vagyunk betegek! Anya szerint erről is be kell számolni, hogy ne olyan legyen már a blog tényleg, mint egy kibővített lázlap. Persze ez hamarosan változni fog, ezt mind tudjuk, de azért mégis jó ezt kijelenteni. Az óvodában semmi változás, kivéve, hogy mostanra én lettem az egyik legmagasabb a csoportban, így majdnem mindenkinek látom a feje búbját. Anyát ez eléggé aggasztja, meg persze az is, hogy jelenleg az 5 évesekre való skinny fazonú nadrágokat növöm ki hosszban....de hát ez van, hátha hetedikben már nem növök majd semmit. A hétköznapok békésen telnek, Nagyi néha megszabadít és elvisz Borihoz, aki játékiból szétmarta a lábfejem, de hát nincs mit tenni, suhanc macskagyerek, ez a dolga.
Itthon fogózunk, matricázunk, festünk az unalmas napokon, persze olyan is van, amikor mondjuk elmegyünk Lilienékhez és ott szedjük szét a házat...

Ábel: "apötyé, apaté, apötépé" Ez megy napi 7-8 órában az egyes szavak kezdő, vagy végső szótagjai mellett (pa=lámpa, mi=mikiegér stb.). Nagyon bosszantó, ha az ember mond valamit, de senki nem érti meg, csak néha, ha óriás gesztikulálással elmutogatom, hogy nekem kéremszépen a húsvágó olló kellene most azonnal. Sokat játszom Andival, aki tényleg sokkal szuperebb mint Anya. Legutóbb egy órán át állt velem az esőben a farakás mellett (fedett) és engedte, hogy egy bottal Lilla elázott homokozójában keverjek. Állítólag még egy hétig lesz ilyen jó dolgom, mert azután Anya talán befejezi a vizsgáit, és több ideje marad ránk, mindenre. Kíváncsi vagyok.

 Andival az esőben

 Kiáll már az egyik fogam a szopizástól, amit sajnos megint igényelek

A csodafésű utáni állapot. Fésülködés közben üvöltöm: "miért kell nyúzni engem, még csak kisgyerek vagyok!!!"