2014. január 29., szerda

január 29.

Lilla: Anya ki van borulva, mert olyan témákat vetek fel, amikre ő még nincs felkészülve, illetve nem tudja, miként kellene azokról egy 4 évest tájékoztatni. Amik engem foglalkoztatnak jelenleg: evolúció, politika, pályaismeret. Menjünk sorban: "akkor mi monkey-k voltunk, és fán éltünk, utána meg emberek lettünk?" "Hát hova lettek a kardfogú tigrisek?" "Miért esznek a bennszülöttek legyet? Miért nem sztrapacskát?"
Politika: "miért áll ott a bohóc a bácsik mellett (választási plakát Feriékkel)?" "Majd jól megnő az orruk, mint Pinokkiónak, ha sokat hazudoznak!"
Pályaismeret: "Apukám fognektikus, fogat csinál dédinek mert elhagyta." "Anya, te mit csinálsz amikor dolgozol?" (most, hogy már érti, Apa fogakat csinál.)

Ábel: sajnos engem már elkapott valami bacilus, vagy vírus, taknyos vagyok, de annyira, hogy már sebes az orrom, és reggelente úgy kelek, hogy a szemöldökömbe van száradva az éjjel képződött takony. Ezt leszámítva remek hangulatban telnek a napok, még mindig Andival vagyok délelőttönként, nem is kell nekem már Anya, csak egy- egy ölelésre, puszira futok oda hozzá. Imádom az autóimat, különösen akkor szeretek velük játszani, ha Apa este ugratót épít, vagy ha Anya a fekvőrendőr, amin nekem, a kisautóval együtt át kell haladnom. Fogam már rengeteg van, talán már csak a négyesek hiányoznak, de nálam még ennek a regisztrációja sem történt meg. Még jó, hogy tudják, elmúltam egy éves...

2014. január 24., péntek

január 24.

Lilla: Pontosan egy hónapja nem vagyunk betegek! Anya szerint erről is be kell számolni, hogy ne olyan legyen már a blog tényleg, mint egy kibővített lázlap. Persze ez hamarosan változni fog, ezt mind tudjuk, de azért mégis jó ezt kijelenteni. Az óvodában semmi változás, kivéve, hogy mostanra én lettem az egyik legmagasabb a csoportban, így majdnem mindenkinek látom a feje búbját. Anyát ez eléggé aggasztja, meg persze az is, hogy jelenleg az 5 évesekre való skinny fazonú nadrágokat növöm ki hosszban....de hát ez van, hátha hetedikben már nem növök majd semmit. A hétköznapok békésen telnek, Nagyi néha megszabadít és elvisz Borihoz, aki játékiból szétmarta a lábfejem, de hát nincs mit tenni, suhanc macskagyerek, ez a dolga.
Itthon fogózunk, matricázunk, festünk az unalmas napokon, persze olyan is van, amikor mondjuk elmegyünk Lilienékhez és ott szedjük szét a házat...

Ábel: "apötyé, apaté, apötépé" Ez megy napi 7-8 órában az egyes szavak kezdő, vagy végső szótagjai mellett (pa=lámpa, mi=mikiegér stb.). Nagyon bosszantó, ha az ember mond valamit, de senki nem érti meg, csak néha, ha óriás gesztikulálással elmutogatom, hogy nekem kéremszépen a húsvágó olló kellene most azonnal. Sokat játszom Andival, aki tényleg sokkal szuperebb mint Anya. Legutóbb egy órán át állt velem az esőben a farakás mellett (fedett) és engedte, hogy egy bottal Lilla elázott homokozójában keverjek. Állítólag még egy hétig lesz ilyen jó dolgom, mert azután Anya talán befejezi a vizsgáit, és több ideje marad ránk, mindenre. Kíváncsi vagyok.
 Andival az esőben

 Kiáll már az egyik fogam a szopizástól, amit sajnos megint igényelek

A csodafésű utáni állapot. Fésülködés közben üvöltöm: "miért kell nyúzni engem, még csak kisgyerek vagyok!!!"

2014. január 18., szombat

január 18.

Lilla: visszatértek az unalmas hétköznapok, oviba kell járnom, miközben Ábelt egész délelőtt Andi, a mi drága bébiszitterünk szórakoztatja, sétáltatja, mert Anya fel sem állt az utóbbi egy hétben az asztalától. Illetve felállt, addig, amíg vagy tréning gatyában edzeni rohant, vagy ha normális ruhában volt, akkor valami megbeszélésre, vagy esetleg pályaorientációravagymire, vagy a könyvtárba, hogy valami neveléstudományos balgaságot kölcsönözzön a vizsgáihoz. Az oviban már nagyon várt mindenki, elég népszerű gyerek vagyok, hiányoltak a kispajtik.

Ábel: egész héten Andival játszottam, s mondhatom sokkal klasszabb, mint Anya, mert egész délelőtt játszik velem, leül mellém a szőnyegre, énekel nekem, nem szaladgál a laptop meg a telefon között, nincsenek papírok a kezében, és egész héten egy percre sem volt ideges, még akkor sem, amikor én tizenhetedjére megnéztem egy kavicsot az árok parton, a ház előtt. Persze annak, hogy Anya folyamatosan nem ér rá, van jó oldala is: jönnek új arcok hozzánk: Anett, Anya munka társa például annyira megtetszett nekem, hogy az öléből ki sem lehetett szedni.
 Anett és Ábel: adminisztráció

 Kinga és a Visztigyerekek

 Megtaláltuk a Minis szemüvegem

Apa rendet rakott a játékaink között....(és ez csupán egyetlen láda tartalma. Összesen 7 ládánk van jelenleg)

2014. január 11., szombat

január 11.

Lilla: itthon vagyunk. A repülőút könnyen ment, aludtam amennyit lehetett, és sírtam kicsit, hogy haza kell már jönnünk, és mert hiányzik Ági mami. Itthon persze az érkezés után hamar visszailleszkedtem, nyúztam Fügét, játszottunk Ábellel, és hisztiztem, hogy Nagyiéknál akarok aludni... minden a régi

Ábel: miután én végig aludtam a repülőutat, majd a Bécsből hazáig tartó autóutat is, egész nap jókedvűen játszottam, sétáltam. Este Anya 21:30kor ágyba dugott, prímán el is aludtam, ahogy kell. Majd 00:30kor felkeltem, hogy akkor lehet játszani, hol a legó, hol az uzsonna? Persze Lilla is felkelt, így 3:15ig néztük a mesét, játszottunk, ettünk, Anya még egy adag ruhát is kimosott. 3:30kor Anya újra megpróbált elaltatni, de nem ment, így a nagyágyba engedett, ahol Lilla már eleve ott volt, így négyen bandáztunk a hálóban. 4 körül mindenki nyugovóra tért, hogy aztán Anya 9kor kiverjen bennünket az ágyból. Micsoda egy nő!!! És még csodálkozik, hogy állva elesek...

 Így sírtam amikor rádöbbentem, hogy hazamegyünk,, és nem látom Ági mamit

Így aludtam el este 9:30kor

Így bandáztunk hajnali 3kor

2014. január 6., hétfő

január 7.

Lilla: ma reggelre elállt az eső, és kimerészkedtünk a sípályára. Anya bakancsot, lécet bérelt először magának, ellenőrizte e pályákat (szerintem csak nyugodtan akart egy- két órát síelni), s aztán visszajött értem, nekem is felszerelést választottunk és felcsatoltam. Délután kettőkor alvás helyett életemben először síeltem! Anya nagyon büszke volt rám, mert elég ügyesen megálltam a lécen, a roggyantás is ment, így kb egy óra csúszkálás után a mozgószőnyeggel felmentünk a kezdő pálya tetejére, és Anya térdei között én is lecsúsztam! Cserébe a kitartásomért és bátorságomért vacsora előtt bemehettem a játszóházba, ahol egyedül maradtam egy amerikai bébicsősszel,mert Ági mami nem csatlakozhatott, így amíg én játszottam, ő Ábellel lépcsőzött, liftezett, mert ennek a kismajomnak ennyi is elég a boldogsághoz. Eközben Anya a két nappal korábban kidolgozott vizsgatételeit olvasgatta, Apa pedig pihent...

Ábel: A folyosón való futkározásnál csak a lift és a lépcső izgalmasabb. én nem mehettem be a játszóházba sem, mert egyedül kellett volna maradni az amerikai csősszel, akiben Anya annyira nem bízott meg, ezért inkább Ági mamival maradtam. A szülőket holnap sem látom túl sokat, mennek síelni, meg Lillát tanitgatni. Mire jó ez nekik?
Anya és én küzdünk az egyensúlyért

A kezdőpálya tetejéről a síparadicsom






2014. január 5., vasárnap

január 6.

Lilla: óriási hó esett itt, de nem akkora, mint azt a magyar hírekben közölték, nincs szükségállapot, és nem tankokkal osztják az ivóvizet. Ma reggel kocsiba ültünk, és Pennsylvania felé vettük utunkat. Sajnos a síparadicsomban jelenleg jég van hó helyett, ugyanis ma reggel óta esik az eső, le van fagyva minden, így a sípályák is...tehát a mai nap még nem volt síoktatás. Volt viszont medencézés, meg futkározás a szállodai folyosón, meg reklamálás, hogy nem finom a szállodai pizza. Remélem holnapra javul az idő...

Ábel: nekem mindegy hol vagyunk, csak legyen tiszta pelenka, meg elég ennivaló. Én bárhol jól tudom érezni magam. Jelenleg a liftezés a nagy kedvencem, vad forgásba, toporzékolásba fogok, amint belépünk a kabinba, és nem szeretek kiszállni belőle, akár egész nap utaznék fel- le bezárva a dobozba.


 Lilla "tetoválja" Anya bordáját: a karácsonyra kapott egyik ajándék egy tetováló készlet (filc, lyukas matricákkal) remek móka. Már senkin nincs üres bőrfelület...

 Ábel a hóban a Kanadából importált sapkában

 Tetkók

 Vizicsíbor

 "Nem bírom a pool vizet"

Jég és köd...

2014. január 1., szerda

január 1.

Lilla: itt minden nap történik valami érdekes. Tegnap ugyan Pali papával meg Ági mamival töltöttem a napot, míg a szülők járták a boltokat, nézelődtek a Union Square-n, így kicsit szokványosabb volt a napom, de a sok- sok új játék nagy örömömre szolgál. Tegnap előtt a Természettudományi Múzeumban töltöttem fél napot, láttam a sok- sok dínót, remek hely az, bárcsak több időt kaptam volna a kiállítások megtekintésére. Sajnos nagyon sokan voltak, és a szülők nem bírták annyira a strapát. Ma elvittek magukkal, mert megsajnáltak, hogy én még egy felhőkarcolót sem láttam (láttam, csak nem emlékszem már rá), aztán persze 10 perc után megbánták, mert a Time Square-n visítottam, hogy medvés sapkát akarok 25 dollárért az utcai árustól, és dühöngve indultam el a 400 ember között. Erre Anya a babakocsiba rakott, amit persze az én kérésemre vittünk magunkkal, és itt bátran használunk is, mert itt 6 évesek is ülnek babakocsiban, nemhogy 3.5. Szóval ma voltunk a Bryant Parkban is, ez Anya nagy kedvence, a karácsonyi vásárban vettünk ezt- azt, megnéztük a korcsolyázókat, és bár fázós idő volt, azért jól mulattunk hármasban.

 Still yetleg: 3. nap alvás zavar...

 Valamilyenszaurusz....

Útban a bálna szívébe...(ez egy életnagyságú szív műanyagból, amibe be lehet mászni- kék bálna)


 Bryant Park

 babakocsival- de égő...

 A Disney shopban (2 szint, k.b 1500 nm)

 Anya meg én

 Miki, Mini várja hogy a hülye turista megvegye 

Elmo embernagyságban a Times Square-n


Ábel: engem nem visznek sehová, többnyire Ági mamival vagyok, ami persze remek móka, mert ő ha kell 40 percen keresztül áll velem a mosogató fölött, ahol én a fogamat mosom, és mondom: pö, azaz köpök. Izgalmas itt az élet, bár hiányzik kicsit az otthoni patakpart a nagy sétákkal, és persze Füge. Az étvágyam nem lett itt sem kisebb, tegnap este a szilveszteri vacsorán annyit ettem, hogy Anya már attól félt, beteg leszek.