szeptember 6.

Lilla: Látjátok, megint egy hét telt el...sajnálom, hogy nincs erősebb hatalmam, higgyétek el nem rajtam múlik...és nem elég, hogy a bloggal nem foglalkozik, de még Ábellel sem, hétfőn dolgozik egész nap, most meg ez a doktorandusz képzés...Már most egy halom olvasnivalót emleget, és ahogy látom, egyik sem Bogyó és Babóca, hanem ostoba didaktika, neveléstudomány, szociálpszichológia. Neveléstudomány. Ennek. Hát megtaníthatnák neki, hogyan kell nevelni...úgy, hogy mindenben enyém az utolsó szó, és ő ne jöjjön nekem olyanokkal, hogy én gyerek vagyok, ő meg felnőtt...No mindegy, én jól vagyok, mennek az ovis napok, vannak új csoporttársak, a szerelmem nevét illetően meg kell erősíteni, hogy Tomi, Jávor Tomi, többet még nem derítettem ki róla, de kedden már vittem neki mézeskalácsot is. Tudom, hogy a hasukon keresztül vezet az út...

 Az Erikától kapott mini trambulinon nem csak ugrálni, de játszani is lehet. Tollast, kirakóst, Jonathanest (Jonathan a békám)

Ábel: nem tudom, észrevették-e egyáltalán, hogy lassan beszélek. Természetesen egy Y generációs szó az első: "telá", ami nem jelent mást, mint telefon. Ha Anya a kezembe adja a mobilját, fülig szájjal visítom, "telá, telá", és rázom, a fülemhez emelgetem. A többi játékot illetően nagyon bírom mindazt, aminek kereke van. Autók, babakocsik, bicikli,keréken húzható műanyag akármi, esetleg keréken tolható fa bigyó. A finommotorikám nekem is nagyon fejlett, ügyesen elbánok az apró dolgokkal, izgatnak az olyan pici bizgentyűk, mint a patent, vagy a cipzár húzókája, hosszú perceken át el tudom bizerálni az ilyen holmikat. Jövő hétvégén keresztelő, szülinap...EGY ÉVES LESZEK!

 Cumis betyár

A két visztigyerek a kádban