szeptember 29.

Lilla: Anyáék elmentek péntek délután esküvőzni, így én este Nagyiéknál voltam. Szándékosan nem azt diktáltam, hogy Nagyiéknál aludtam, mert nem aludtam, hanem hánytam. Óránként. Kepu már az ügyeletet is felhívta, hogy normális-e, hogy ennyire gyakori a hányás, amire megnyugtatták, hogy igen, így ő, meg a Nagyi felváltva virrasztottak velem. Délben, amikor hazaértek Anyáék, akik viszont az éjjeli mulatozás miatt néztek ki cefetül, már mindenkinek fekete karikás volt a szeme...Azóta nem hánytam, de az általános állapotom nem remek, így amikor sétálni vittek bennünket, én inkább Apa öléből dirigáltam, s cirka 1 óra alatt elköltettem Anyával ötezer forintot, mert hát könyves kirakodó, lufis, egyebek mellett haladt az utunk...

Ábel: én jól vagyok, s hogy kipihenje magát a beteges, lagzis banda, ma reggel szolidaritásból 9:15kor keltem, amire még nem volt példa. Anya puszilgatott vagy 20 percig, így hálálva meg a pihentető alvást, amit engedélyeztem. A tegnapi szülinapom gyorsan elszaladt, gyakorlatilag senki nem köszöntött fel, mindenki el volt foglalva Lilla betegségével, meg a saját fáradtságával, de ma azért már kaptam szülinapi ölelést, puszit, és Nagyi még virágot is hozott nekem. Így, egyévesen annyit beszélek, hogy Anya már nem bírja lejegyezni a hablatyot, sokszor megállok kapaszkodás nélkül, persze ezt nem veszem észre, és mostanra a rámolás (különböző fiókok kiürítése és szekrényekből való kidobálása a holmiknak) vált a kedvencemmé, illetve tegnap egy papírgalacsinnal játszottam 42 percig. Nem kell ide Fischer Price!!! Ja és, majdnem egy év különbséggel, ma hajnalban megszületett Túri Dániel kishaverunk! Isten hozott Dani! Kinek is kell majd kit tolni a babakocsiban(Timi, Móni)?

Tímár Pista bácsi és Kinga