szeptember 29.

Lilla: Anyáék elmentek péntek délután esküvőzni, így én este Nagyiéknál voltam. Szándékosan nem azt diktáltam, hogy Nagyiéknál aludtam, mert nem aludtam, hanem hánytam. Óránként. Kepu már az ügyeletet is felhívta, hogy normális-e, hogy ennyire gyakori a hányás, amire megnyugtatták, hogy igen, így ő, meg a Nagyi felváltva virrasztottak velem. Délben, amikor hazaértek Anyáék, akik viszont az éjjeli mulatozás miatt néztek ki cefetül, már mindenkinek fekete karikás volt a szeme...Azóta nem hánytam, de az általános állapotom nem remek, így amikor sétálni vittek bennünket, én inkább Apa öléből dirigáltam, s cirka 1 óra alatt elköltettem Anyával ötezer forintot, mert hát könyves kirakodó, lufis, egyebek mellett haladt az utunk...

Ábel: én jól vagyok, s hogy kipihenje magát a beteges, lagzis banda, ma reggel szolidaritásból 9:15kor keltem, amire még nem volt példa. Anya puszilgatott vagy 20 percig, így hálálva meg a pihentető alvást, amit engedélyeztem. A tegnapi szülinapom gyorsan elszaladt, gyakorlatilag senki nem köszöntött fel, mindenki el volt foglalva Lilla betegségével, meg a saját fáradtságával, de ma azért már kaptam szülinapi ölelést, puszit, és Nagyi még virágot is hozott nekem. Így, egyévesen annyit beszélek, hogy Anya már nem bírja lejegyezni a hablatyot, sokszor megállok kapaszkodás nélkül, persze ezt nem veszem észre, és mostanra a rámolás (különböző fiókok kiürítése és szekrényekből való kidobálása a holmiknak) vált a kedvencemmé, illetve tegnap egy papírgalacsinnal játszottam 42 percig. Nem kell ide Fischer Price!!! Ja és, majdnem egy év különbséggel, ma hajnalban megszületett Túri Dániel kishaverunk! Isten hozott Dani! Kinek is kell majd kit tolni a babakocsiban(Timi, Móni)?

Tímár Pista bácsi és Kinga

szeptember 24.

Lilla: nem elég, hogy a munka, meg a doktori iskola miatt alig foglalkozik velem, még itthon is hagy. Apával, mert ő "zsúrral" búcsúztatja Tímár Kinga lány életét. Szombaton délutántól vasárnap délig így Apára maradtunk, és csak bízni tudtam benne, hogy Apa megbirkózik a helyzettel, és Ábel is, meg én is túléljük a napot. Aztán Nagyi elvitte Ábelt, így csak én maradtam vele, volt fürdés hideg vízben (mert egy órán át benne maradhattam, s menet közben a víz, a mocsok, nem tartotta meg magában a hőt!), mese nézés, másnap délelőtt pedig nagy séta. Nem is volt olyan rossz Anya nélkül...

Tímár fátyolban, pezsgővel, piros napszemüvegben, Spar szatyorral...

Ábel: engem szerencsére elvittek szombaton este, így én békességben, biztonságban aludtam Nagyiéknál. Persze azért még délután dobtam egy fejest a kanapéról (amire Apa ugye nem számított, mármint arra, hogy felmászom a kanapéra), de azon túl, hogy nőtt egy búb a fejemen, mást nem okozott a szaltó.  Egyhangúak a napok itthon Anyával, délelőttönként játszom, mászok 3-4 kilométert, és közben folyamatosan hadoválok: "gáöltyé, hadövégeké, pityobá" és a többi, délután ovijárat, este séta, játék. Mostanában a kedvencem Nagyi leselejtezett hajcsavaró készlete. Pénteken este megint hurcolkodunk, mert a lány búcsút persze esküvő is követi, ahová ráadásul Apa is elmegy. És mi? Velünk mi lesz? A zene, a mulatozás? A torta?

szeptember 17.

Lilla: az agyamra megy Anya ezzel a kötelező óvodával. Sokkal szívesebben lennék otthon egész nap, de ő nem engedélyezi, és benyom az oviba, ahonnan aztán délután nem akarok hazamenni, mert lényegében ott is jól érzem magam...

Ábel: Nos kérem, megtörtént a keresztelés, bár elsőre nem voltunk biztosak benne, hogy rám öntik a vizet, mert:
- a szertartás csúszott egy órát a körmenet miatt
- Anya és Apa nem vettek részt az oktatáson (amiről ugyan senki nem szól, hogy kellene)
- nem volt választott keresztény nevem.
Ennyi zavaros, hiányzó elem után aztán mégis sor került a szentelésre, Anyáék el tudták mormolni azt az egy kötelező imát, és a kérdésekre is képesek voltak válaszolni, valamint nagy hirtelen keresztény nevem is lett: Márk. A szűk (30 fő) család ezután a helyi étteremben ebédelt, és kaptam dömpert, meg volt szülinapi torta is, amit Dédi és Maresz készített nekem a titkos ivánkai recept szerint. Jó volt egy kicsit együtt lenni

 Kenyu és Ábel

 A rokonság (Szabi és Zoli fotóz,  hatan nem is tudtak eljönni, illetve hárman, Ági mami, Pali papa, Peti külföldön vannak)

 Szabi kezében Ábel, Judit, Réka

 Az új dömperrel

A szülinapos az ivánkai tortával

szeptember 13.

Lilla: Na, most meg két nap után ír....biztos csak engesztelni akar, nem tudom mire készül, hogy így, előre engesztel...Jól telnek itthon a napok, készülünk a hétvégi keresztelő bulira. Táncolunk, zenét hallgatunk, festek, és kaptam egy óriási matricás könyvet, amiben az összes égöv összes területének jellemző állatai szerepelnek: okapi, sisakos kazuár, csíkhal, mélytengeri mizék, Anya már követni sem tudja, milyen állatokat ismerek, nemhogy angolul megtanítsa ezeket nekem. Duckbill platypus, ha tudni akarjátok. Kacsacsőrű emlős.

Ábel: az étvágyam kicsit megcsappant a betegség miatt, de mára már jobb a helyzet, remélem vasárnapra teljesen rendbe jövök, mert nem szeretném kihagyni az újházit, meg a fokhagymás pulykát! A nővérem, ha nem tépi ki a kezemből a játékot, egész jó partner, ma délelőtt például közel egy órán át játszottunk együtt, veszekedés nélkül Apa 30 éves plejbi katonáival.

szeptember 11.

Lilla: Szombaton Anya az ügyeletre vitt, mert a péntek éjszakai köhögés nem nyugtatta meg. Kaptam is príma antibajtidomot, amitől egyből jobban is lettem, de azért nem megyek a héten oviba, így itthon, hogy ne unjam magam nyitottam egy postahivatalt. Ez abból áll, hogy használt borítékokat, Anya régi névjegykártyáit, egyéb papírokat pecsételek, és megkaptam olyan fontos dokumentumokat is, mint Szemi macska (már meghalt sajnos szegény) régi oltási könyve, vagy Anya zeneiskolai bizonyítványa. Ezekbe írni nem szabad, de a lapok közé tehetek fecnit, vagy felolvashatom belőle kinek érkezett levele. Jó móka a postán dolgozni!

Ábel: a közelgő első szülinapomat én közel 40 fokos lázzal ünnepelem.Tegnap egész éjjel és aztán nappal is csak sírtam, nyafogtam, de mára kicsit jobban vagyok, és már lázam sincs. Nem járok, nincs új fogam, nincs új szó.Szeretnék én is postahivatalban dolgozni, de a nővérem nagyon védi a munkahelyét, elég komoly harcok mennek a pecsétért, postakönyvért, ami néha tettlegességbe is fajul...mert Lilla rácsap a fejemre, vagy egyszerűen odébb taszít. No várjon csak még egy- két évet, amikor kétszer akkora leszek mint ő!

szeptember 6.

Lilla: Látjátok, megint egy hét telt el...sajnálom, hogy nincs erősebb hatalmam, higgyétek el nem rajtam múlik...és nem elég, hogy a bloggal nem foglalkozik, de még Ábellel sem, hétfőn dolgozik egész nap, most meg ez a doktorandusz képzés...Már most egy halom olvasnivalót emleget, és ahogy látom, egyik sem Bogyó és Babóca, hanem ostoba didaktika, neveléstudomány, szociálpszichológia. Neveléstudomány. Ennek. Hát megtaníthatnák neki, hogyan kell nevelni...úgy, hogy mindenben enyém az utolsó szó, és ő ne jöjjön nekem olyanokkal, hogy én gyerek vagyok, ő meg felnőtt...No mindegy, én jól vagyok, mennek az ovis napok, vannak új csoporttársak, a szerelmem nevét illetően meg kell erősíteni, hogy Tomi, Jávor Tomi, többet még nem derítettem ki róla, de kedden már vittem neki mézeskalácsot is. Tudom, hogy a hasukon keresztül vezet az út...

 Az Erikától kapott mini trambulinon nem csak ugrálni, de játszani is lehet. Tollast, kirakóst, Jonathanest (Jonathan a békám)

Ábel: nem tudom, észrevették-e egyáltalán, hogy lassan beszélek. Természetesen egy Y generációs szó az első: "telá", ami nem jelent mást, mint telefon. Ha Anya a kezembe adja a mobilját, fülig szájjal visítom, "telá, telá", és rázom, a fülemhez emelgetem. A többi játékot illetően nagyon bírom mindazt, aminek kereke van. Autók, babakocsik, bicikli,keréken húzható műanyag akármi, esetleg keréken tolható fa bigyó. A finommotorikám nekem is nagyon fejlett, ügyesen elbánok az apró dolgokkal, izgatnak az olyan pici bizgentyűk, mint a patent, vagy a cipzár húzókája, hosszú perceken át el tudom bizerálni az ilyen holmikat. Jövő hétvégén keresztelő, szülinap...EGY ÉVES LESZEK!

 Cumis betyár

A két visztigyerek a kádban