május 27.

Lilla: ezek a betegségek azért támadtak ilyen sűrűn, mert a vas a szervezetemben egyötöde a normálisnak, azaz minden baci, ami a Rákóczi utca környékére jön, engem biztosan megtalált. Sajna már második hete vagyok itthon, antibiotikumos kezeléssel hoznak helyre, és bár a közhangulatom nagyon remek, azért mégiscsak nem vagyok tökéletes. A vas szint úgy derült ki, hogy 3 cső vért csapoltak ki belőlem, ami akkora sokk hatásként ért, hogy a vérvételt követően két napig nem használtam a karom, amit megszúrtak, és mint egy terminátor, úgy közlekedtem, merev végtagokkal, mert valami miatt ha a karom feszes, a lábam is.... A hétvégén már elkezdem szedni a vasat, és a karom sem fáj már, remélhetőleg pár hét alatt újra a régi leszek.
A betegség ellenére jól telt a hétvége, mert Anya hajdúszoboszlói pihenést szervezett, ahová Nagyi és Kinga is velünk jött. Fürdőzni nem voltunk az említett okok miatt, de azért éttermezés, város néző vonatozás volt, és vasárnap, még a hazaindulás előtt a debreceni állatkertbe is elvittek. Jó móka volt.





A hangulatváltozásaimra még nem szedek gyógyszert....egyszerűen csak 3 éves vagyok.





Anya és Lilla, Kepu és Lilla


Ábel: összecsomagoltak és elvittek egy idegen helyre, idegen ágyba, idegen zajok, szagok közé, és csodálkoztak, hogy nem akarok aludni békességben. A fogam miatt a cumis üvegből alig eszem, jobban érdekel a vajas zsömle, meg a rántott gomba, de ezek nem értik, hogy mit akarok. 7890 gramm vagyok, és 69 centi. Kiválóan mászok, és napok kérdése, hogy felállok, mert amiben csak lehet megkapaszkodom, és üvöltve szitkozódva ordítok, amiért nem sikerül felállnom, csak félig. Jelenleg legkedvesebb játékom a nővérem Duplója, amit tegnap este az arcomba is tetováltattam, mert egy jól irányzott fejessel, az arcomba nyomódott az egyik elem emblémája....

Szöszigyerek

Kinga és Ábel

Lilla az állatkertben vásárolt gumizebrával vert. A háttérben Nagyi kuncog...a nevetés ezen prototípusát a szegedi gyógyszerész tudományi karon tanították néhány akkori évfolyamnak, kivétel nélkül ugyanígy, ilyen visszafogottsággal tudnak nevetni az ott, akkor végzettek...

május 19.

Lilla: kicsit sűrű volt a hét, ezért nem tudott Anya leülni amikor diktáltam....Nagyi, Papa betegeskedett, és természetesen szerda reggelre én is göthössé váltam, no nem súlyosan, de annyira, hogy velem is foglalkozni kellett, többet, mint általában. A nagyszülők jól vannak, én is, szedem az antibajtidomot. A programok egymást érik, csütörtök este Patrit köszöntöttük kerek számos szülinapja alkalmából. Kingánál gyűltünk össze, és a szokásos Kinga imádat mellett most volt egy kutya (Jéger, Patri kutyusa), és két kispajti is Mátrafüreden, akikkel bandázni lehetett, arról nem is beszélve, hogy Jancsi új autóját is kipróbáltam. Tegnap kutyakiállításra vitt Anya. Illetve csak a világkiállítás egy szekcióját látogattuk meg, természetesen az agarakat. Volt ott aztán a kisolasz mellett podenco ibicencó, fáraókutya, azawakh, saluki, olyan fajták, amiket még nem is láttam. Sétáltunk a gödöllői kastélyban,és fagyit is kaptam, remek nap volt.

Egy saluki társaságában

 Azawakh- ok, Anya kedvencei (ez a banda úgy 7-8 millió forintot érhet...)

 Kepuval a gödöllői kastélyparkban

Eperfagyi

Ábel: a mászásban senki és semmi nem akadályozhat meg, átmegyek a falon is, ha valamelyik játékot meg szeretném szerezni. És játék aztán van bőven, Fügéről, és a rokonok lábáról, papucsáról nem is beszélve. Az "ich" szöveg egyelőre marad, és a mosolygás is. Sokat vagyunk úton (már csak 11 nap Apa államvizsgájáig!), hogy Apa tanulhasson, minket nem zavar a cirkuszos vándorlás, de Anya már egy kicsit nehezen viseli... Azt mondja, ha vége ennek az időszaknak, egész nyáron csak kirándulunk, állatkertezünk, nyaralunk. Kíváncsi leszek....

A szöszi figyel

május 13.

Lilla: Nem gondoltam, hogy ez az Ábel gyerek még okozhat meglepetéseket, gondokat...elkezdett mászni. Ez képessé teszi arra, hogy rárontson a nehezen, verítékkel megépített tornyomra, elvegye Minit tőlem. Még majd az esti Elmómat is képes lesz talán kikapcsolni? Te jó ég....erre nem számítottam. Remélem Anya meg Apa hamar észreveszi, hogy ez így nem lesz jó, és kötélre köti Öcsit...
Szombaton csónakázni voltam, a Sás- tóban evezett Apa, Anya az ölében Ábellel rettegett, hogy én fejest ugrom, vagy akármi más váratlant viszek véghez, aminek eredménye a tömeges felborulás, vagy csak az egyéni elázás.... Szerencsére nem történt semmi, biztonsággal partot értünk. Láttunk közben vízisiklót, vadkacsát, vízipókot, és EDIhalat.  Az edihalból lesz a béka, ezt gyorsan megtanultam.

Ábel: A mászás remek mulatság, azonban így, hogy 3 napja mászok, most inkább már állni szeretnék. Ezért elmászok egy magasabb (értsd, nekem fejmagasság) tárgyig, amire felkönyökölök, és üvöltve szitkozódom, amiért nem tudom kinyomni magam hónaljból. A szókincsem elég rapid módon fejlődik, bár az "Ich" napok óta bitorol minden egyéb lehetőséget.
A ma beköszöntött májusi november miatt újra láttam a tüzet, amit most, hogy már képes vagyok a helyváltoztatásra, szerettem volna bekapni, de legalább megfogni. Nem értem, Anya miért nem engedi, hogy legalább kicsit megtapogassam azt a fránya kandallót...Szívtelen.
Ja, a mászás már vérzést is okozott, ráharaptam ugyanis a járókám szélére, aminek következménye az lett, hogy vérző szájjal üvöltöttem, szerencsére csak néhány másodpercig. Persze ez is elég volt ahhoz, hogy Anya agygörcsöt kapjon ijedtében.

május 6.

Lilla: Anyáknapi ünnepség, jó idő, fagyi, homokozás, hinta, új dupló, vonatozás, így foglalnám össze a múlt hetet. Sokat készültünk az anyák napjára, szavaltunk, énekeltünk, volt, aki elsírta magát, mert meglepődött, hogy mindenkinek van Anyja,volt akinek még Apja is...Már úgy értem, hogy az ünnepségen, így a tömeg már ijesztővé vált, és egy- egy kispajti nem hogy szerepelni nem akart, de egyenesen zokogott a félelemtől, vagy a meghatottságtól, nem tudom. Én mindenesetre elmondtam a verset, meghajoltam, visszafutottam a helyemre, hogy a szoknyámat emelgessem az ünnepség hátralévő részében. Anya annyira nem tudott feloldódni az érzelmekben, mert Ábelre nem jutott dada, így a hürghurutos Öcsivel a karjában kínlódta végig az előadást, de azért ő is sírt....
Szerdán a munka ünnepén vonatoztunk, egy szervíz kocsival utaztunk fel a Szalajkaházig, olyan volt, mintha egy betonkeverőben ültünk volna,, és mi lettünk volna a beton, amit rázni, forgatni kell, szerintem nagyon vicces volt, Anya és Nagyi másképp vélekedett.

Anyáknapi ünnep után megérdemelt a jégkrém

Ábel: az újabb hürghurut megérkezett. Nem vártuk, mégis itt van. Ennél sokkal fontosabb azonban sz, hogy MÁSZOK. A járókát ki lehet dobni, mert abban már pillanatok alatt körbehúzom- vonom magam, előkerült a nagy matrac, azon próbálkozom hosszú perceken át, kisebb- nagyobb sikerrel. Persze még sokszor felborulok, de határozottan állíthatom, hogy haladok előre, bár többnyire hátra. A hablatyolás nagyon jól megy, sajna Anya nem is tudja már, miket beszélek, fel kellene azonnal írni, de erre sajna nálam már nincs idő....bezzeg anno Lillának minden köhintése le lett jegyezve. Hiába, második gyerek....a fogamat is akkor vették már észre, amikor már a kiságyrácsot is kirágtam....