Lilla: hétfőn bementem az oviba, és ámulattal konstatáltam, hogy nem áll meg az élet, ha én beteg vagyok. Ezek fákat, madarakat rajzoltak, készítettek egy óriási tavaszváró plakátot, meg papír virágokat, amiket ráadásul fel is lógattak az öltözőben! A mesékről, amikről lemaradtam, nem is beszélek, szívtelen egy társaság, így elbánni a kis Cin-cin Lillával (Dorottya hív így, mert hogy egér a jelem.). Sebaj, majd jól bosszút forralok, a tegnap talált harminc éves Filemon cica kalandjai mesekönyvet nem mutatom meg senkinek!
Ábel: kedden visszavittük a doktornéninek azt a hosszú, műanyag francot, amit anya naponta többször az orromra szorított és büdös levegőt lőtt az arcomba, így talán kijelenthetem, vége az aktuális tortúrának. Már nem is szörcsögök annyira, és az éjszakai köhögés is odébb állt. Tudok forogni, és forgok is, bár még most is az üldögélés izgat nagyon, ami pedig még nem megy, Anya szerint még pár hónap. Hát az rengeteg, ki győzi azt kivárni!
Újdonság az életemben, hogy a héten már többedik alkalommal feltűnt nálunk Hajni néni, aki azért jön, hogy velem foglalkozzon, míg Anya a számítógépe fölött görnyed, és a billentyűzetet karmolássza, vagy éppen telefonál, vagy éppen nincs is itthon, mert elfut egy megbeszélésre. Tetszik nekem Hajni néni, főleg mert kukucsol velem, és ha elüvöltöm magam nem hagy perceken át sírni, (mint Anya) hanem kitalál valami vicceset. A fotókon az egyik barátommal az esti, fürdés előtti 7 perces alvást művelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése