március 26.

Lilla: várjuk az oviban is a nyulat, az egész épület tele tojásokkal, kiscsirkékkel, amiket belepett a hó....Itthon is tojásfestést ígért Anya, de tojás híján ma este ez elmaradt. Még jó, hogy ilyen programokat kitalál, aztán meg hoppon maradok. Kaptam egy könyvet pár napja, az a címe, hogy Hófehérke, meg a gonosz "mostoba." Törpék vannak a történetben, meg herceg, meg üveg koporsó, a törpék nevét ez a két dinka csak a gugliból tudta elmondani nekem. Minek ilyennek gyerek?

Lilla Apa új szerzeményével: TRX edzés 3 éveseknek

Ábel:7400 gramm vagyok, és 68 cm. Napok óta 240 ml tápszert eszem, és esténként az egy doboz gyümölcspép nem is elég. Jól telnek a napok, bár folyton úton vagyunk, nincs az embernek egy perc nyugta sem. Anya egyre többet ül a számítógépe fölött, nem tudom, mi lehet annyira izgalmas abban a világító francban, bár mi tagadás én is szívesen elnézegetem és Lila fényképeit is felismerem már elektronikus formában.

Egy meztelen komoly

március 22.

Lilla: a héten víz világnap alkalmából az oviban csupa remek dolgot készítettünk: tavat, óceánt, akváriumot. Anya nyomtatott itthon halakat, bálnákat, tengeri csikót, azokat vagdostuk ki és ragasztottuk, színeztük, nagy mulatság volt. Itthon továbbra is menő Szandokán, akit akár spanyolul is megnézek, nem zavar, hogy egy kukkot sem értek belőle. Az angol epizódokat egészen jól felfogom, főleg ha sok a kardozás és kevés a szöveg.... Mai aranyköpésem: Anya, ledőlt a fence a zooban.

Ábel: tegnap Anya csajozni vitt.Kettesben, nyugodt körülmények között látogattuk meg Ráhelt Kistarcsán. Játszottam az ő szőnyegén, telehánytam az ő takaróját, és még az egyik bébiételéből is ettem.Jól mulattunk, és végre Anya meg Ancsa is tudott három értelmes mondatot váltani egymással, amikor mi, Ráhellel az ebéd utáni sziesztánkat töltöttük. Ráhel már kúszik, Ancsa Lőttlábúkatonának hívja, mert a kúszást teljesen merev lábakkal hajtja végre, szerintük vicces, én viszont csak irigykedni tudtam, mert nekem még ez sem adatott meg!

március 16.

Lilla: a nemzeti ünnep egy sima szombathoz hasonlóan telt, nem mentünk zászlót avatni, koszorúzni, és kokárdát sem kaptam az anorákomra. Remélem mindezt jövőre nem hagyjuk ki...akkor talán már megértem miről is (kellene hogy szóljon) szól ez a nap. Nálunk nem volt olyan hóhelyzet, mint a Dunántúlon, ide nem jöttek osztrák hókotrók....Anya meg Apa nevet, bár azt mondják, inkább sírni kellene....
Lilien és Liza jöttek el este Ábelt hivatalosan is meglátogatni, remek mulatság volt Lilivel játszani, leszámítva, hogy Anya egyszer bezárt a szobámba, mert nem értette meg, hogy miért kell nekem éppen az a papucs, ami a Lili lábán volt. Nem díjazta a padlón előadott gimnasztikai mutatványom sem, ami pedig nagyon nehéz úgy, hogy közben az embernek a könnye is eleredjen, és torkaszakadtából még üvölteni is tudjon. Mikor lenyugodtam a papucs ügyben, ugráltunk az ágyon, labdáztunk és bukfencezni is megtanítottam Lilicseket. Most Anya pakol, indulunk Palkóékhoz!
Anya a jegyzetel az aranyköpéseimet illetően, a heti két legjobb:
- hol a sűtőtolla?
-Micsoda? mit keresel?
- hát a sűtőtolla, a szekrényben!
- A tollasütőt?
-Igen, azt-azt, a tollasütőt.

Lilien ül a toaletten, kilátszik a hasa, Lilla megjelenik az ajtóban.
- Anya, Lilinek olyan a pocakja mint medence! (gyerekmedence két kicsi, kör alakú gumi gyűrű...:)))
(nem véletlenül nevezik a deréktáji felesleget- felnőtteknél úszóguminak...)

Nagy Peti, Timi, Liza, Ábel és Lilla

Lilla és Lili négy másodperces pihenő- ülve

"Udrálunk, mint a verebek, rajta gyerekek!"

Lili már kidőlt

Bukfenc

Fárasztó majdnem 3 évesnek lenni

Ábel: Tegnap átvették a nők az uralmat a házban. Lili és Liza látogatott meg, nagyon helyes kis nők, különösen Liza, aki még korban is nekem való. Többször mélyen egymás szemébe néztünk, és még a kezemet is megfogta! A nővéremék rohangáltak, rollereztek, rajzoltak, mi, kicsik sajnos mindezeket csak nézzük egyelőre, bár Liza a bukfencet már majdnem kipróbálta. Megyek pakolni, Tokajban remélem ezúttal nem betegszem meg, legutóbb ott indult az első igazi betegségem....

Liza ismerkedik

Szerelem 

március 14.

Lilla: hétfőn bementem az oviba, és ámulattal konstatáltam, hogy nem áll meg az élet, ha én beteg vagyok. Ezek fákat, madarakat rajzoltak, készítettek egy óriási tavaszváró plakátot, meg papír virágokat, amiket ráadásul fel is lógattak az öltözőben! A mesékről, amikről lemaradtam, nem is beszélek, szívtelen egy társaság, így elbánni a kis Cin-cin Lillával (Dorottya hív így, mert hogy egér a jelem.). Sebaj, majd jól bosszút forralok, a tegnap talált harminc éves Filemon cica kalandjai mesekönyvet nem mutatom meg senkinek!

Ábel: kedden visszavittük a doktornéninek azt a hosszú, műanyag francot, amit anya naponta többször az orromra szorított és büdös levegőt lőtt az arcomba, így talán kijelenthetem, vége az aktuális tortúrának. Már nem is szörcsögök annyira, és az éjszakai köhögés is odébb állt. Tudok forogni, és forgok is, bár még most is az üldögélés izgat nagyon, ami pedig még nem megy, Anya szerint még pár hónap. Hát az rengeteg, ki győzi azt kivárni!

Újdonság az életemben, hogy a héten már többedik alkalommal feltűnt nálunk Hajni néni, aki azért jön, hogy velem foglalkozzon, míg Anya a számítógépe fölött görnyed, és a billentyűzetet karmolássza, vagy éppen telefonál, vagy éppen nincs is itthon, mert elfut egy megbeszélésre. Tetszik nekem Hajni néni, főleg mert kukucsol velem, és ha elüvöltöm magam nem hagy perceken át sírni, (mint Anya) hanem kitalál valami vicceset. A fotókon az egyik barátommal az esti, fürdés előtti 7 perces alvást művelem.

március 9.

Lilla: A jövő héten már megyek oviba, eléggé hosszúra sikerült ez a lázas betegség, jó lesz már a kispajtikkal. Nem nagyon tudok újdonságokról beszámolni, unalmas volt itthon, annak ellenére is, hogy anya szinten mindent megengedett nekem, s néztem tévét, válogattam névjegykártyát, mosogattam. Nagy kedvencem most Elmo, és Pocoyo, őket nézhetem este, a mese előtt. Pocoyora véletlenül találtunk rá a youtube- on, nagyon helyes kis srác, angolul és spanyolul elérhetőek a róla szóló mesék.

Ábel: Szerintem mire megszűnik ez a betegség, addigra Lilla hoz nekem újat az oviból, tehát azzal számolok, hogy ebben a szezonban már nem is leszek egészséges. No sebaj, azt mondják a családban az orvosok, hogy nincs is jobb immunerősítő, mint egy jóképű középfülgyulladás. (Az még nem volt...). Továbbra sem forgok (bár már bemutattam, hogy tudok), fogam sincs, és továbbra is úgy a legklasszabb az időt múlatni, hogy anya térdén ülök, vagy valaki ölében "sétálok". Sajnos mindezekre nem nagyon hajlandó a családom, ehelyett levetve fekszem a járókában és veszekszem, hogy unalmas, hogy vegyen már ki valaki! Nincsenek ezek tisztában a valós igényeimmel, és azzal, micsoda kárt okoznak a későbbi személyiségem fejlődése szempontjából azzal,hogy nem hordozgatnak ölben órákon át!

A két fotó: Lilla 2010. október. és Ábel 2013. március

(Mondtam már: a postás nő....)

március 3.

Lilla: fenyegetnek, hogy kúp, orrszívó ha nem eszek, nem fújom ki megfelelően az orrom. Anya azt mondja, kilyukad a hasam, mint a Farkasnak a Piroskában, mert a sok antibajtidom kimarja a gyomrom. Szép kilátások. A lázam legalább már nem fűt, feleselni már két napja tudok, nagy baj nem lehet. Ovi nem hiszem hogy lesz még három- négy napig, talán csütörtökön, pénteken.

Ábel: a vírus félt egyedül a házban, hát belém költözött. Tegnap este már én is lázas voltam, kapom az antibajtidomot, elvégre már eltelt két hónap az előző adag óta. Ez van. Nincs is kedvem diktálni.