Nos kérem, még nem vagyok kettő, de már túl vagyok az elsőn. Az első szerelmi vallomáson. No nem én vallottam, természetesen nekem vallottak. Petike. Múlt héten pénteken, uzsonna közben nem bírta szenvedélyét magában tartani, és közölte velem a két kakaós csiga között, hogy: "szejetlek". A hős szerelmes (jár logopédushoz) ezután, hogy érzéseit a szavak mellett tettekkel is bizonyítsa megsimította a kezem. Erre én mérgesen felé fordultam és összevont szemöldökkel kinyilatkoztattam: "Nemá, koszos a kezem!". Ilyen ez, a szerelem nem kor függő.
Anya a bilivel zaklat, egy- egy csurrantás sikerül is bele, ilyenkor körtánc, taps, minden van, sajnálom szegényeket, hogy egy adag pisának így tudnak örülni. Tényleg ez volna a felnőtt életem célja? Pár centiliter sárga anyagcsere eredmény?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése