március 18.

Anyának semmi mentsége. 8 nap telt el, így én alig emlékszem vissza milyen jelentős események történtek.
A hosszú hétvége mozgalmas volt, annyi bizonyos. Vasárnap Gödöllőn voltunk, barátoknál látogatóban. Levente és én Zsófi szívélyesen fogadott engem, a legtöbb játékukat elém szórták, önzetlenül. Ráadásul a házban alig van bútor, egyéb veszélyes elem, így Anyák gyakorlatilag eleresztettek, mentem amerre csak akartam a padlón, ami még meleg is volt mindezek tetejébe. Mondtam is, én maradok, de aztán csak hazamentem velük.
Hétfőn kedden anyáékkal töltöttem időmet, leginkább Apa nyakában csüngve, elvégre oly ritka, hogy egész nap látom. Sástón sétáltunk, vettek nekem buborék fújót, mert nagyon élvezem a bubik utáni hadonászást. Legtöbbször meg is kóstolnám a csodás gömböket, de ezt nem engedik, illetve nem is vagyok elég gyors, gyakran szétpukkannak mielőtt a nyelvemmel elérném őket.
Tegnap megint voltam angolon, újfent én voltam legkevésbé kezelhető...Kaptunk cd lemezen dalokat, mondókákat, ezt hallgatom naponta kétszer, kicsit uncsi, főleg ha egyébként is angol napom van. Life is hard.