március 29.

Újra próbáljuk. 11 hónapos lettem. Ezt újabb flue- val ünnepeltem meg. Eszerint nem úsztam meg a legalább három betegséget rövidke életem első szakaszában. Lázam most sincs, bár Anyának eléggé megnehezítem a dolgát lázmérés tekintetében, mert éppen csak fel nem állok lázmérővel a popómban. Ömlik az orrom, kicsit nehezebben bírom magam, de ennyi. Csütörtökön újra találkozom Andival, aki heti néhány órában vigyázni fog rám, eddig igen barátságosnak tűnik. Fogaim tekintetében a szám: 4 és két fél. Azaz a négy metsző, és az alsó kettesek félúton. Beszédemet nem értik még a szerencsétlenek, pedig már mióta mondom, hogy kellene egy plazma a szobámba. Járni csak a bútorok mellett tudok, az önálló mozgást mászással oldom meg, ebben már raketta sebességgel haladok. Esténként, ha már fáradt vagyok, néha arcra esek, ez sírással zárul ilyenkor. A bili téma halad, napi háromra csökkent a pelenkák száma, mert a folyékony ügyeim egy részét Anyának, illetve a bilinek adom. Úgy örül neki, legyen már neki is egy kis móka. A reggeli masszívabb ügy minden reggel a bilibe megy, ez már megszokott. Kábé ennyi. Akik Bobival (a vörös kopó kutya, akinek Anya gazdit keresett) kapcsolatban érdeklődnének: érdeklődés hiányában dédi portáját őrzi, jól van, kikerekedett, szőre kifényesedett. Ha bennünket meglát, azonnal ugrálni kezd, igazán örül. Úgy fest, marad...

március 28.

Anya nagyon mérges, kétszer írta meg a bejegyzést, kétszer tűnt el. Bocsánat olvasóim, majd máskor....

Egy fotót csatolunk azért. Ha sikerül. Rohadt egy technika.

március 20.

Ezt a kisvideót Apa készítette tegnap. Fügével a Milánói Scala-ba keszülünk. Gyakorlással talán...

március 18.

Anyának semmi mentsége. 8 nap telt el, így én alig emlékszem vissza milyen jelentős események történtek.
A hosszú hétvége mozgalmas volt, annyi bizonyos. Vasárnap Gödöllőn voltunk, barátoknál látogatóban. Levente és én Zsófi szívélyesen fogadott engem, a legtöbb játékukat elém szórták, önzetlenül. Ráadásul a házban alig van bútor, egyéb veszélyes elem, így Anyák gyakorlatilag eleresztettek, mentem amerre csak akartam a padlón, ami még meleg is volt mindezek tetejébe. Mondtam is, én maradok, de aztán csak hazamentem velük.
Hétfőn kedden anyáékkal töltöttem időmet, leginkább Apa nyakában csüngve, elvégre oly ritka, hogy egész nap látom. Sástón sétáltunk, vettek nekem buborék fújót, mert nagyon élvezem a bubik utáni hadonászást. Legtöbbször meg is kóstolnám a csodás gömböket, de ezt nem engedik, illetve nem is vagyok elég gyors, gyakran szétpukkannak mielőtt a nyelvemmel elérném őket.
Tegnap megint voltam angolon, újfent én voltam legkevésbé kezelhető...Kaptunk cd lemezen dalokat, mondókákat, ezt hallgatom naponta kétszer, kicsit uncsi, főleg ha egyébként is angol napom van. Life is hard.

március 10.

Csupán egy rövidke videóval jelentkezem.
Így eszem a gabonapelyhet egyedül...

március 7.

Ma voltam az első angol órán. Anya beíratott a Helen Doron helyi iskolájába, hetente egyszer fél órában veszek részt az oktatáson. Nekem, akivel hetente három teljes napon át csak angolul tárgyalnak, nem volt túl meglepő a doggy, bubble, stb. kifejezés. Ellenben az, hogy harminc percen keresztül nyugton maradjak...
Az óra első felében már meg akartam szerezni magamnak a tanárnő által használt plüss állatokat, aztán a szétgurított labdákat gyűjtöttem volna össze. Röviden: nem bírtam magammal.
Én élveztem, igazán, nem értem Anya miért nem.
Este újabb balestet sznvedtem el. Az ágy mellett álldogáltam, megbillentem, elestem. Elsőként az állam, majd a homlokom ütöttem be, aztán ezen úgy meglepődtem, hogy azonnal hanyatt is estem, így a fejem hátsó részét is sikerült odaverni. Ha valakit érdekel, kaszkadőr tréninget tervezek...
Kepunak boldog névnapot holnap!

február 3.

Tegnap egész nap programom volt, mondhatni zsúfolásig. Reggel Anyával bementünk a munkahelyére, az egyetemre, mert valami papírt alá kellett írnia. Meglátogattuk a tanszéki kollégákat, beugrottunk a könyvtárba is. Aztán Emmához mentünk. A kis szöszi nagyon szép, jól fogunk mutatni együtt a facebookon, egy szőke, egy barna... :)
Ma kissé veszélyes vagyok. Reggel azzal indítottam, hogy meg akartam enni két hajcsatot. Sajnos anya időben észlelte a turpisságot, és kivette a számból a fém apróságot. De találtam másikat, azonban azt is észrevette. Elég szemfüles egy nő.
Később a pihenőszékben üldögéltem, tettetve a relaxációt. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve olyan lendületet vettem, hogy az egyébként masszív, stabil szék felbillent. Nem borultam fel, pedig nagyon akartam. Ezt is meggátolta.
Aztán ebédnél legjobbnak láttam, ha az etetőszékben felállok, s szétnézek kicsit, fittyet hányva a biztonsági öv ölelésének. Anya ekkor már veszekedett, és azt kiabálta, hogy "hasonlíthatnál inkább Apádra!" Merthogy Anya, (és főleg Nagyi) saját magát véli felfedezni bennem. Azt, akinek tizennégy éves koráig nem volt ép bőrfelület a lábán, karján. Mondjuk Apa meg a konnektorba nyúkálással, meg az indiánosdival....
A fotó nem a mai bejegyzéshez tartozik, egyáltalán csak egy kép.