Február 25.

"Kire ütött ez a gyerek?" (Janikovszky Éva)

Nos, kedves olvasóim, rokonok, barátok, ismerősök. Íme megosztom veletek Anya és Apa gyermekkorának egy szeletkéjét. A bemutatott fotókon annyi idősek mindketten, mint én jelenleg (+-3 hónap), így a hasonlitgatás megkezdődhet. Olyan a szeme..., a szája meg...., na és az álla...
Ami a belsőt illeti: pontosan olyan türelmetlen vagyok, mint Anya, (sajnos ez női ágon száll, mert Nagyi sem különb) minden azonnal kell, és ha valamit akarok, azt csakis rögtön. Elszántságom is inkább az Anyáé, ő az, aki végigviszi céljait ilyen, olyan akadályok ellenére is, és kitart elhatározása mellett. Ezeket leszámítva az egész természetem inkább az Apáé, békés, nyugodt gyerek vagyok, ritka hisztivel, dührohammal. A kézügyességem is onnan jön, rajongok az apró madzagokért, pici babrálnivaló tárgyakért. Sajnos ezekkel csak felügyelettel játszhatok, mert állandóan attól rettegnek, hogy lenyelek, orromba illesztek valamit.
Szóval valami ilyesmi vagyok. Cuvé.

Ja, remélem látszik, hogy melyik képen ki szerepel. Csak hogy biztosak legyünk: bal felső járókás, jobb felső fürdőzős Anya. Másik kettő bátyusok által közrefogva Apa.

Ui: bocs a többi szereplőtől, ha sértőek a fotók...máshová nem töltöm fel őket, és azt sem írom ki, hogy.......xxx hoteligazgató, vagy ........xxx logisztikai vezető.

Február 21.

Anya kutyát ment. Illetve próbál menteni, egyelőre. Ezúton üzeni minden jobb érzésű olvasómnak, hogy amennyiben van ismerőse, aki esetleg felmerülhet, mint befogadó, jelentkezzen!!! Bobi 4 év körüli, kopó szerű, nagyon értelmes, az alapvető parancsokat ismerő eb. A szomszédban lakó figura dobta ki, egyszerűen nem eteti, és nem engedi haza. Lassan két hete az utcán alszik, és azt eszi, amit a faluban talál, azaz többnyire kenyérhéjat, esetleg csontokat kukázik ki. Anya etetni kezdte, és ma, hogy megint szakad a hó, a kertbe is behívta, mert nem tudta elviselni a fűben összegömbölyödve vacogó, havas hátú kutya látványát.
Szóval segítsetek!
Szombaton egész nap Kepuval voltam, mert ezek megint iskolába mentek. Az első húsz percben rajzoltam magamnak kék bajuszt, aminek nem örültek. Pedig igazán hercig kis bajuszka lett. Hát miért nem figyelnek? Tudhatnák, hogy a tíz másodpercnél hosszabban tartó csend turpisságot jelent. Más nem történt, igazán jól elboldogultunk egymással, máskor is szívesen bohóckodom Kepuval.
Egyébként jól vagyok, már unom ezt a hosszú telet, jó volna már sokat sétálni, a kertben babrálni. Anya ígért nekem homokozót, már alig várom.
Remélem a két fotón látszik, melyik vagyok én, és melyik Bobi.

február 16.

Anya tegnap magamra hagyott. Idegenekkel. Sírtam. Sokat. Szerencsére Anya barátnője, Kinga (Idegen 1.)nem értesítette erről őt, így nyugodtan vett részt a találkozón. Mivel nem bírták csitítani üvöltve síró hangulatomat, inkább beraktak a babakocsiba, és sétálni vittek. Judyval(Idegen 2.) együtt eltoltak engem egy plázába, ahol már remekül éreztem magam. A sok fény, az a sok ember! Miért nem járunk ilyen helyekre? Kaptam tőlük egy harisnyát is, gyönyörű szürke pamut, szívekkel. Amikor Anya megérkezett hozzánk, már nem is érdekelt, pedig csak két órát töltöttünk külön. Ez hasonló érzés, mint amikor Keput dédiéknél hagyták. Ő fél óra elteltével közölte: "gyere nagyi, anyáék már nem jönnek, biztos lelőtték őket."
Ma van a névnapom, már sokan hívták Anyát, és köszöntöttel engem. Így ma a szokásosnál is több puszit kapok, Anya negyedóránként megölel. Már kezd az agyamra menni. Nem jut idő a teheneimre, meg a szirénázásra. A nyálfújásról nem is beszélve.
Ja, elkezdtem "mondani" hogy Füge (kisolasz agár kutyánk neve). nyilván ezt csak a közeli hozzátartozók értik, hiszen a szó elején nem az ef hangot adom ki, hanem egy furcsa fújást, majd tisztán a ge szótag következik. Közben pedig mutogatok felé, esetleg simogatom a szemét. Azt nagyon szereti.

A csatolt képen (jobb oldali) nem végletes bánat gyötör, csak kifárasztott a pláza, meg az utazás.

február 11.

Tudom, tudom, elnézést. De most itt vagyok, és beszámolok.
Vannak fogaim. Még nem láthatóak, csak éppen. Azaz már érezhetőek, és ha valaki belenéz a számba közelről (amit nem engedek), az láthatja, hogy alul négy fogam kezdett el kibújni. Ez azért vicces, mert normális gyerekek általában egyesével növesztik a fogaikat. De én nem vagyok átlagos, ezért nálam ez (is) másképp zajlik. Tehát beválni látszik Nagyi jóslata, miszerint sokáig fogatlanul, majd egyszercsak nyolc- tíz foggal a számban ébredek, és kimosolygok, mint egy fogsorrögzítő reklámarc.
Megtanultam a bébikomppal haladni. Ennek Szemi és Füge annyira nem örül, mert általában őket üldözöm. Érdekes, hogy mennyivel szórakoztatóbb a világ így mobilan. A szobámban előszeretettel rámolok, illetve a konyhában is szeretnék rendet tenni, de ott anya általában rám szól, így tovább kell álljak.
Kicsit a kedvenc játékaimról: hosszasan el tudok babrálni a kulcstartókkal, zsinórokkal, egyéb apró, hosszúkás tárgyakkal. Egy telefon töltőnél érdekesebbet nemigen tudok elképzelni. Ugyanígy vonzanak anya bizsujai, főként ha rághatóak. A könyveket is szeretném, de nem engednek kibontakozni, csak felügyelettel olvashatok, a papír evészet, és a lap rongálás megalapozott gyanúja miatt. Jó móka még a kijelölő filc (különösen a recés kupakú), de mégiscsak az első a Mamitől kapott Old MCDonalds farm, ahol a figurákat kell helyre rakni, és ha ez megtörtént, énekelnek nekem. Imádnivaló!

február 6.

Mivel szokatlan esemény nem történt a napokban, leírom a napi menetrendem, illetve beszámolok a súlyomat, hosszúságomat illetően.
8200 gramm vagyok ruhában, Nagyi patikamérlegén, szóval olyan 8050 gramm lehetek, és kb. 75 cm. A beszédemet ezekben a hetekben a nneem, a dáddádé, gyagyagya, nyanyannnya szavakkal lehet összefoglalni. Emellett kiválóan sikoltozom, főleg az Á, ÁÚ hangokat, legtöbbször zárt szájjal is, ami szerintem nem rossz teljesítmény.
Reggel 7 körül kelek, és Anya legnagyobb bánatára nem alszom vissza. Inkább a járókámban teszek- veszek, felállok, simogatom Fügét, stb. Tízórai után rendszeresen sétálunk egy nagyot, ilyenkor látogatjuk meg Nagyiékat is. Ebédet követően általában alszom, de az alvás mennyisége rapszódikusan változhat, volt már 17 perc, és 3 óra is. Általában azért kb. egy óra szendergés kell. Három körül kelek, s estig hőbörgök. Bébikomppal, vagy négykézláb közlekedem a lakásban, üldözöm Szemit meg Fügét, magamra rántom a szárítót, üvöltök, ha nem kezelhetem a televíziót, vagy Apa játék konzolját. Minden este szeretném kirángatni a konyhában a polcra rakott üvegeket és beteríteném a házat holland kakaóval, de ezt valamiért nem engedik.
Egyre nyűgösebb vagyok, sokszor kell valami újjal előállniuk, hogy lekössék a figyelmem. Apa például szokott pénzt pörgetni, vagy apró, papírgalacsint a kezembe adni. Ezekkel jól elvagyok. Anya ékszeresdoboza is 20-30 perces elfoglaltság. Persze nem mernek egyedül hagyni, nem tudom miért volna baj, ha lenyelnék egy pár gyöngyöt...
Aztán fél nyolc körül fürdés, ami furcsa módon már csak a nagy kádban, Anyával együtt élvezetes. Nyolckor evés, aztán Etuskával a karomban elteszem magam másnapra....