december 26.

Akkor kezdem: szerda este meglátogattuk végre Lilient, és bár fel voltam készülve, mégis megijedtem amikor sírni kezdett. Ennek tetejébe Anya és Apa kinevetett.
Csütörtökön egész nap vásároltunk, kocsiból ki, kocsiba be, biztonsági öv, hogy ne is folytassam. Teljesen kikészültem. A délután alvásból felébredve ugrottam egy fejest az ágyról, FEJRE ESTEM. Anya szíve megállt amikor fekve, üvöltve látott a szőnyegen. Semmim nem szenvedett maradandó kárt, persze eléggé megijedt mindenki. Aztán ez persze nem volt elég, mert este Kingáék új házát néztük meg, ahol az ütvefúróra nem készültem. Újabb sírás roham.
Pénteken egész nap Nagyiéknál voltunk, délelőtt aludtam egy kicsit, Anya nem ébresztett fel, ahogy szokott, merthát Papáék nem engedték neki, mondván karácsony van, és egyébként is akkor alszik a gyerek, amikor akar. Igen. Ez nem volt jó taktika, mert délután viszont egy szemhunyásnyit nem pihentem, így délután kettő és este hat között a legfurmányosabb cselek, játékok ellenére sem hagytam abba az üvöltést. 22 csapdája. A nagy hőbörgés közepette FELÁLLTAM, többször. Este kilenckor végre elaludtam. Másnap dédinél , majd Anya keresztszüleinél ebéd, aztán este Kepu négyzetéknél vacsora. Hát csoda, ha kimerül az ember? Ráadásul egy csomó ajándékot is kaptam, nem győztem forgatni a fejem, pakolni, rágni a kirakót, babát, bébi laptopot. Folytattam a felállás gyakorlását és leginkább járni akarnék, most, hogy egy napja állok, egy hete stabilan ülök....

december 20.

MÁSZOK.
Noshát eljött ez az idő is, amikor végérvényesen kijelenthetjük: bárhová eljutok saját erőből, nem tolva, nem húzva, nem ölben, gépkocsiban ülve. Kissé még bizonytalan vagyok ugyan, és több esetben is szétterülök még, de jó néhány "lépést" már megtettem, és rugózva élvezem ezt a fajta mozgás formát. Anyáék kicsit tartanak attól, hogy mi lesz ezután, hiszen Szemi és Füge ezentúl még közelebb kerülhet hozzám. Fügében (kis olasz agár) a veszély forrás a nyelve, bármikor kiszámíthatatlan módon képes megnyalni bárkit, bárhol. Szemi (utcasarki küvé kandúr) viszont valóban terrorisztikus alkat, nem kedveli ha simogatják, és már többeket megharapott. Remélem nekem enged majd, és nem pofoz fel, ha éppen a bajuszát támad kedvem cibálni.
A fotón Anya a mászást próbálta megörökíteni, kisebb sikerrel. A vaku fényére tökéletesen kondícionált vagyok, amint észreveszem a fényképező gépet, azonnal hunyorogni kezdek, így egyetlen normális fotó sem születik rólam az elmúlt napokban.

december 15.

Kiengesztelésképp, és mert megint történt néhány mesélnivaló, jelentkezem.
Megérkezett az útlevelem, így már semmi sem tarthat vissza abban, hogy világgá menjek, vagy a külföldi barátaimat, rokonaimat meglátogassam. Emellett megvan a vízumom is az Egyesült Államokba, ami azt jelenti, hogy tavasszal biztosan látom végre Mamiékat, élőben, nem csak a monitoron keresztül. Az amerikai utat még lehet megelőzi majd egy belga, ezt még meglátjuk, meg kell beszélni Ancsával és Dáviddal, hogy vállalnak- e egy magamfajta tündelányt (aki azért néha tud illetlenül is viselkedni).
Tegnap este meglátogatott Gergő, Szabi, Dani és Szilvi, hoztak nekem ajándékot, amit Szantaklósz véletlenül náluk rakott le, pedig nekem szánta. Rénszarvasos leporelló volt a csomagban, amit tegnap óta alaposan meg is rágtam fog nélküli ínyemmel. Kicsit sokkoló volt a hirtelen tömeg, de nem mondhatnám, hogy megijedtem. A mellékelt fotó: Szabi és én, arcomon hetyke mosoly...

december 12.

Anya elnézést kér mindazoktól, akik már- már méltatlankodva vették tudomásul, hogy még mindig nincs újabb bejegyzés...
Amióta van az az író iskola, bár leül a gép elé, irkál, szöszög, de úgy látszik,nem a blogommal foglalkozik. Meg persze a munkája is, pályázatok, lelkes "szakértők" ésatöbbi.
No, akkor rólam végre: 71 cm vagyok, de csak 6950 gramm. Ez azt jelenti, hogy a doktor nő megint nem volt megelégedve a havi gyarapodásommal, és kepunak is lehet igaza lesz, amikor azt mondja, Nyurgaponty vagyok. Fogam továbbra sincs, hajam ezzel szemben mint egy drótszőrű foxi bundája. A kúszás remekül megy, pár nap és mászni is fogok, mert már négykézláb kiválóan ingatom magam és egy- egy mozdulatot is teszek, aztán kiterülök, mint kecske béka és inkább a már bevált kúszást választom.
Már kétszer voltam szánkózni. Elmesélném, hogy milyen szánkóm van, mert nem hiszem, hogy létezik még egy ilyen jármű a föld kerekségen. Kék fémből van, karfával óvnak a kidőléstől (bár nincs jelentős centrifugális erő, ami hatna rám, hiszen elég lassan húznak.), szivacs van a fenekem, hátam alatt, ami FŰTÖTT! Két fúrógép akkumlátor melegíti a popómat, amik cirka 1 órán át adják le a hőt. Ha ráadásul még be is pisilek, szinte izzik alattam a szán. Nos, többek között erre is jó, ha az embernek kreatív gépészmérnök nagyapja van.
Ma karácsonyi ajándékokat készítettünk Anyával, az én közreműködésem volt a lényeg, de ennél többet nem árulhatok el, mert akkor fény derülne a titkomra azok előtt, akiknek szánom a meglepetést.
Mami újabb gyönyörűségekkel halmozott el, játékok, ruhák, könyvek garmada, amik beszélnek is! Anya előre sopánkodik, hogy mi lesz, ha végre Mamiékkal leszünk, mennyi mindent fogunk összevásárolni. Hát olyan nagy baj ez, kérem?

Ja, a képen az új sapkámban, a fotó címe: "Dosztojevszkij barna menyasszonykája"
Remélem nem kell majd egy újabb hetet várnotok, mire megint jelentkezünk....

december 3.

Csak azért ültettem le Anyát, mert tudom, sokan várnak újabb és újabb infókra velem összefüggésben, de be kell valljam, semmi érdekes nem történt.
Természetesen ez nem tökéletesen igaz, mert életemben például először láttam, érzékeltem havat. Ahogy hullottak fehér, kövér pelyhek, az igen érdekes volt, a szobából, a kandalló elől. Aztán amikor ki kellett mennem, és a számba, meg a szemembe esett a hideg nyálkás franc, már nem tetszett annyira. Szipákolni kezdtem és kapkodtam a levegőt, mert attól féltem, megfullaszt ez a hideg csapadék. Hogy miért kellett kimennem szakadó hóban? Mert útlevelet kellett intéznem. Minden szülőnek üzenjük, hogy amennyiben útlevél kell a gyereknek, mindkét szülő, meg a gyerek, meg az anyakönyvi kivonat, meg a szülők minden irata legyen az okmány irodában, és még 2500 Ft, mert ezek hiányában nincs útlevél, azaz nincs Eu-n kívüli utazgatás.... (Persze az Eu-n belül is kell személyi, azt megszerezni nem ekkora macera, de majdnem.) Még szerencse, hogy nagyon készségesek voltak velünk a jászárokszállási okmány irodában, így Anya nem borult ki teljesen, amikor közölték, hogy Apa is kell. Lehet menni még egyszer.
Ma Nagyiéknál alszom, mert Anyáék holnap iskolások. Bízom benne, hogy ki tudunk menni már sétálni kicsit, mert elég nyomasztó egész nap a házban.
Fotóm nincs, majd este készíttetek.