október 30.

Tegnap fél éves lettem. Emellett tudnivalók még rólam: 6500 gramm, 66 cm vagyok.
Nagyiék félszülinapi bulit rendeztek nekem, volt lufi, amit életemben először láttam, és bár ajándékot nem kaptam, azért jól esett, hogy mindenki velem foglalkozott egész este. (Nem mintha egyébként nem ez volna a normális, elvárható viselkedés...)

Lili!
Tudom, hogy igazad van, és sokkal jobb odabent, de hidd el, itt is elég sok érdekes dolog vár rád.
No nem az oltásra, lázmérésre, c-vitaminra gondolok, és az is tragikus, amikor kiveszik a cicit a szádból, vagy fürdetésnél véletlenül lespriccelnek hideg vízzel, mossák a hajad, a keresztelőről már nem is beszélve.
Szép élmények is várnak rád: odabújhatsz Anyához, akinek mindig nagyon jó az illata, és bármikor a rendelkezésedre áll, ha éjjel tizennegyedjére jut eszedbe valami borzalom, vagy ha nedves a gatyád, esetleg ennél valamit. Apa is nagyon odaadó, a hangjáról fogod felismerni, kérd majd meg, repülőzzetek (ha nem tudnád mi az, majd megmutatom), fürdessen ő téged, mert addig is vele lehetsz.
Tudom, az első pillanatokat és az utazást szeretnéd gyorsan elfeledni, de hát ez is a játék része, valahogy így alakult. Ne félj, jó idekinn, már mindenki nagyon vár téged! Hogy ezt méginkább bizonyítsam, találtam neked pár szép sort, Gárdonyitól.

Mikor a gyermek gőgicsél,
az Isten-tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet…
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?

S mint virággal az esti szél,
az anyja vissza úgy beszél,
oly lágyan, oly édesen…
De őt nem érti senki sem.

Hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.

Lilien, gyere!

október 28.

Remélem sikerül anyának feltennie a mini videót, amin keresztem látszom sajnos. Mondtam, hogy nem egy Bill Gates a nő, és ráadásul nem is kamerával, hanem csak a fényképezővel tudtuk a felvételt rögzíteni. Azért így is prezentálható a kedélyem....

október 25.

The playmate of the year!
Anya készített pár meztelen fotót. Rólam. Már itt volt az ideje, hiszen lassan fél éves vagyok, és egyetlen szép fotóm sincs, ruha nélkül. (Ja, az orromban nem fika van, hanem egy kis megszáradt banánpüré.)
Már előre látom, hogy számtalan csalódott bácsi olvasgatja majd a naplómat, (hogy mennyit és mit ettem, milyen védőoltást kaptam, melyik kedvenc játékommal aludtam) hiszen köszönhetően a keresőmotoroknak az interneten a napi bejegyzésem első mondata kiveri a biztosítékot! Ezeknek a bácsiknak üzenem, hogy a "kilátszott a cicim" szavak beírására is megjelenek, elnézést hogy csalódást kell okozzak.
A blog forgalmáról: több, mint 1400 alkalommal kattintottak rám az elmúlt 3 és fél hónapban. Persze ebben számolni kell Anya türelmetlen barátnőivel, akik naponta kétszer is megnézik, van -e újabb hír velem kapcsolatban, és a statisztikák és kimutatások szerint néhány csalódott bácsival is, akik a fent említett szavak alapján keresnének, gondolom nem engem.
Van olvasóm Belgiumban (Szia Ancsa!), Kanadában (gondolom Ildi, szia!), Amerikában (Mamiék, és ismerőseik), Hollandiában (Anya munkatársai, akik egy kukkot nem értenek a leírtakból, de a képeket megnézik). Emellett olvas valaki Németországban, Kínában és Oroszországban, valamint Szerbiában is. Kik lehetnek? Mindenesetre üdv nekik is!
Lilien még nincs itt, pedig már nagyon várjuk. Persze hová igyekezne...jobb odabent.

október 22.

Elnézést a késlekedésért.
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki aggódva hívta Anyát, s érdeklődött a hogylétem felől.
Jól vagyok, a náthám eltűnőben, a hasmenést valószínűleg a fogam okozza, s nem vírus, ami jó hír.
Kaptam egy hintát. Nagyi szerint még kicsi vagyok ehhez, viszont amikor ő nem látja, úgy hintázok, mint egy eszelős, s közben vigyorogva tudatom Anyával, "EZ REMEK!" Mondjuk a hintázás mellett kiváló szórakozás még a hinta darabjainak karmolászása.
A hinta maga akkora mint egy kisebb sarokház, és a szüleim már így is siránkoztak, hogy nem férünk a cuccaimtól, de hát akkor minek vették meg? Nyilván azért, mert imádnak, és az én boldogságom vezérli őket.
Anya szerint az elmúlt két hétben olyan sokat fejlődtem, hogy az csak na.
Ölben ülve a karommal mutatom, merre kell mennie a személynek, aki tart, illetve mely tárgyakat kell megközelíteni. Érdekelnek a kések, tűzőgépek, minden ami éles, vág, vagy szúr, esetleg éget, mar. Azt hiszem nemsokára érdemes lesz biztonságosabbá tenni a terepet...
Lili barátnőm hamarosan megérkezik közénk, reméljük minden rendben megy majd Timivel meg vele. Apa már készíti a pálinkát a tiszteletére....

Még mindíg október 18.

Anya már nem sír.
Keresztapa Négyzet (ti. Keresztapu Keresztapja, hematológus) megvigasztalta Anyát.
Amennyiben komolyabb veleszületett gond volna a szívemmel, már sokkal korábban észrevehető jeleket, tüneteket produkáltam volna, mondjuk elkékültem volna, nem volnék ilyen aktív, stb. Szóval nagyon nagy baj nem lehet, persze fontos, hogy minden eshetőséget kiszűrjenek a szakértők, ezért lényeges minden speciális vizsgálat. Elvégre használjuk ki azt a francos TB kártyát!

október 18.

Anya sír. Mert zörög a szívem.
.......
Hát valóban én is kicsit korainak találom a "motorhibát", ezért próbálom meggyőzni őt, hogy minden jól funkcionál nálam. Semmi olyan tünetem nincs, ami utalna valamilyen komolyabb problémára, egy megfázásos vizsgálatnál hallotta meg a doktornő a furcsaságot, és beutalt bennünket a Heim Pál kórházba. November 15. Addig Anya biztosan lefogy pár kilót, pedig most is úgy néz ki, mint egy szűzmacska.
Ezt leszámítva (ja és az újabb kis flút, meg az időszakos hasmenést, ami valószínűleg a fogam okoz) jól vagyok. A hangulatom nem változott, mosolyogva hadoválok, élvezem a sétákat, Apával a repülőzést.
Anya megint sír.
......

október 13.

xc2jklkjjjj...
Anya végre engedte hogy írjak. Mivel már egészen jól megtartom magam ülve, az íróasztalhoz engedett, és "finally" egyenesben oszthatom meg veletek a gondolataimat, cenzúra nélkül. Mondtam én, hogy nekem kellene ebben a házban irányítani... mégis, jobban mennének a dolgaink, nemde?
Ma délelőtt vásárolni voltunk, Anya farmert vett magának. Eközben én higgadtan magyaráztam a baba kocsiból, ő pedig (az eladók teljes megrőkönyödésére) angolul felelt nekem, illetve kérdezte a véleményem. Mivel semmi jelentős esemény nem történt a napokban, essék szó a napirendemről:
reggel 7-8 körül ébredek és kérem Anyától a reggelimet. Miután jóízűen elfogyasztottam a speciális, bukós babáknak szánt eledelt, kibukom a felét. Később szendergünk még Anyával a nagyágyban egy kicsit, bár mostanában inkább csak 20-30 percet szundítok, s mire magamhoz térek Anya már sehol. 9 után kis játék, hőbörgés, majd tízórai, ami többnyire gyümölcspép, vagy valamilyen újabb speciális ilyen- olyan por, vízzel keverve. Ezután legtöbbször sétálni megyek, pontosabban visznek, még pontosabban tolnak. A baba kocsimban minden alkalommal olyan arcot öltök, mint aki éppen a gazdasági recesszió következményeit helyreállító globális politikai lépéseken morfondíroz. Kepu szokott is viccelődni velem, s kérdezi, miként áll itt, vagy ott a hiány, illetve megfelelő mértékben alakul- e a GDP, vagy a banki alapkamat.
A séta legtöbbször eltart ebédig, amikor is valamilyen húsos katyvaszt tesznek elém, amire nagyon illendő vigyáznom, hiszen Szemi azonnal színre lép a hús illata kapcsán.
Ebéd után szieszta. Ha zsúfolt, terhelt, részvények zuhanásától gondokkal teli délelőttöm van, akkor 2, majdnem 3 órát is alszom, amennyiben nem, elég 1, másfél óra is. Délután, ha az időjárás engedi, újabb séta (tolva), majd hazatérve uzsonna, megint gyümölcs. Eztán kezdődik az igazi élet, hiszen vagy a járókámban tevékenykedem, olvasok, markolászok, vagy (rosszabb hangulat esetén) Anya, Apa ölében töltöm az időt, s fújom a nyálam, nevetgélek, társalgok. A fürdetés manapság inkább hasonlít egy műugró bajnokságra, vagy méginkább vízibalettra. A fürdőben ilyenkor 3-4 centi álló víz. Este 8, fél kilenckor vacsi, majd pár perc szendergés, társalgás a zenekarral, végül szunya. Jóccakát!
Ja, a kép Anya egyik kedvence, a címe: Lilla és Etuska

október 10.

Beköltöztem a saját szobámba.
Tegnap este, Anya még az egész napos iskola után nem érezte elég fáradtnak magát, és utasította Apát: "Lilla kiköltözik." Persze a deportálásomat már korábban megbeszélték(természetesen csak engem felejtettek el megkérdezni). Így kikerült a hálószobájukból a kiságyam, minden egyéb ingóságom, és elhelyezésre került az ÉN szobámban. Mindenki (főleg Nagyi) nagyon izgult, hogy miként viselem majd az új környezetet, ami számomra egyáltalán nem volt új, hiszen mindössze a felfüggesztett zenekart (forgó zenélő maci-nyúl társaság), a plafont és a talicskás egeret meg koronás macskát (fejvédő figurái) látom. Így tehát kiválóan aludtam, s reggel 7kor énekelve ébresztettem Anyát, aki a másik szobában lévő bébiőrzővel kiválóan hallhatta minden szusszanásom. A reggeli előtti pelenkacsere ébresztett rá, hogy valami megváltozott, hiszen nem találtam sem a könyveket, sem a nagy, zöld, fotoszintetizálókat. Helyette viszont láttam egy szimpatikus békát a falon és jóképű plüssállatokat.
Tetszik nekem a szobám. Én biztosan nem holdkóroskodom majd éjjelente a szülői háló felé, mint ahogyan azt Anya tette (még iskolás korában is!).

október 7.

Ági maminak nagyon sok köszönet a fejfedőkért, amikkel palástolhatom hajam rútságát.
Eddig nem igazán szerettem sapkát hordani, hiszen húzta a hajam, de mára ki sem lépnék eme álca nélkül az utcára. Igazán jól megy a mimikri, ma többen is megdicsértek: "De gyönyörű kislegény!" Köszi. Ha az ember LÁNYA nem visel rózsaszínt, azonnal megszűnik nőnek lenni? Nem vagyok még túl tapasztalt e téren, de arra már rájöttem, hogy nem egyedül a rózsák viselete határozza meg a nemiségemet....
Mami ajándékát, a fogyatékos macit (ti. az egyik karja fordítva van felvarrva) azonnal a szívem legbelső bugyrában helyeztem el. Etuskának hívják. Minden sétánkra elkísér, peckesen ül mellettem a kocsiban, és míg én a tájat, macskákat, egyéb utcai kellékeket kémlelem összevont szemöldökkel, Etuska türelmesen ül. Általában szorítom a nyakát, vagy az arcát, és szemben a többi játékkal, amik ezidáig esetleg beülhettek a kocsimba, Etuska még sosem lett katapultálva.
Ámulatba ejtő a hempörimbe dizájnolt takaró is, az a sok oroszlán, majmok, okapi.... (Anyának meg kellett nézni a szótárban az okapi angol megfelelőjét, ami pontosan így hangzik: okapi.) Nem csoda, hogy rohamosan fejlődik a szókincsem, s ráadásul a szavak között számtalan állatokkal összefüggő jelenik meg, mint pl. a tegnap reggeli guppi, vagy az áje-áje. Az áje- áje szót a legtöbb Anyuka komolyan sem venné, menne a többi hablügé közé, de Anya, az más. Ő tudja, hogy én a Madagaszkáron őshonos véznaujjú makit hívtam, latinul. Persze csak Füge jött. Az ujja mindenesetre neki is vézna....
Holnap délután Mamival leszek (Anya dolgozik...), aztán pedig este is együtt lesz a család (egyik fele), mert Mami X+7 (ahol iksz nagyobb, mint 40, de kisebb, mint 51) éves lesz! Heppibörzdéj Grenma!
Ja, üdv Egervári Emmának az olvasóim között!

október 5.

Csak egy fotó erejéig jelentkezem, az új hajammal.
Nos? Szerintetek?
:)

október 3.

Balgaság.Iszonyat. Bűn. Garázdaság. Vétek. Gyalázat. Vérlázítás.
Ezek a szavak jutnak eszembe, ha arra gondolok, LEVÁGTÁK A HAJAM! Nem kérdeztek, nem kutattak a véleményemet illetően, nem mutattak fodrász magazinokat. Fürdés közben egyszercsak valami sötét hullott a vízbe (és nem Kulabácsi, őt már ismerem.), aztán még több gesztenyebarna kunkor jelent meg a talpam alatt. Ekkor eszméltem: a hajam hull alá a habokba.
Állítólag azért kellett kurtítani, mert már a sapkát is alig lehetett rám adni, illetve levenni rólam, és a folyamatos bukás miatt a tarkómon egyébként is kezdtem úgy festeni mint Slash (Guns'n'Roses...), vagy aki őt nem ismerné, mint Bogáncs (Fekete István).
Most úgy festek, mint egy pojáca. Anya szerint még szebb lettem, és ezzel a "frizurával" még inkább korosabbnak tűnök, szerinte lassan készülhetek az iskolába. Azért bízom benne, hogy a családi pótlékomat még nem verte el uzsonnazsákra, meg pöttykorongra, esetleg derékszögre. Előbb jó volna végre stabilan ülni, esetleg mászni majd.
Apa jobban van, eddig mi tartjuk magunkat Anyával és még nem estünk vissza a francos flúba.
Mennyi idő alatt nő a haj?

október 1.

Most Apa lázas. Remélem engem elkerül a régi- új vírus, mert nem szándékozom újabb cifra káromkodással fűszerezett orrszívókával, lázméréssel tölteni el napjaimat. Lehet, hogy ma estére fel is hurcolkodunk Nagyihoz, a kevésbé "biohazard" területre, Apa meg hagy betegeskedjen, Szemi majd némi dorombolással támogatja.
Nem tudok beszámolni rendkívüli eseményekről, békésen telnek a napok, nyugodtan, kellemesen alszom éjjelente, reggel nem kímélve a számat tárgyalok az állataimmal, akik sajnos még mindig nem felelnek. Biztosan néma mind, szóval jó lesz megtanulnom a jelbeszédet....
Ami újdonság: Anya újra iskolás lesz, (Apa már az), így jövő héttől minden szombaton Nagyival leszek pár órát.
Ja, 6040gramm vagyok, 66 cm, és a hajam levágásával fenyegetnek, ha éppen nem a nekik megfelelő módon viselkedem (értsd: üvöltve kérem őket, hogy ringassanak 3 órán keresztül).
Az angollal jól haladok, már szinte mindent értek, és nem is zavar már amikor Anya reggel gudmorninggal köszönt a kiságyban. Új fotóm jelenleg nincs. (Pedig ma ballonkabátban, harisnyában és ruhában voltam!)