szeptember 26.

Tegnapelőtt este kutattam. Anya meg Apa magával rángatott a "Kutatók éjszakájára", ami esetemben annyit jelentett, hogy a kenguruban kukucskálva figyeltem a sok fényt, színt, arcokat, zajokat. Nem maradtunk sokáig, mivel a szüleim nem merték bevállalni, hogy beülnek velem az előadásra is, gondolom attól tartottak, hogy hasonlóan a keresztelőmhöz, zajongani, háborogni kezdek. Arra nem gondolnak, hogy engem is kifejezetten izgat a zöld energia, vagy a passzív ház, és a biogazdálkodás?
Tegnap megint programom volt, Keresztapu, Nagyi és Anya elvittek egy hipermarketbe, ahol szintén a kenguruból kiabálva utasítottam őket mit tegyenek a kosárba, s mi az, ami végképp szükségtelen, vagy éppen nem a megfelelő minőség. Jól mulattam, főleg a rám mutogatók ("Nézd, micsoda hajasbaba!) voltak viccesek. Hazaérve újabb nemalvási rekordot döntöttem, hiszen reggel kilenctől este fél kilencig nem voltam hajlandó aludni, egy szemhunyásnyit sem. Anya mindenfélével próbálkozott, sétálni vitt, ringatott, de én, egyre éberebb lettem, s a kiságyban fekve az alábbiakat sikoltoztam: "gagyé. gügyé, jaj". Szókincsem rohamosan fejlődik, lassan már követhetetlen a permutációk száma, amit egy- egy betűkombinációból képes vagyok összeilleszteni. Lassan kinövöm (hosszban, nem súlyban) a 6 hónaposoknak tervezett rugdalózóimat, eszem csirkehúsos bébiételt, vigyorogva fröcskölöm szét a számmal a krumplit, paradicsomot. Összegezve: I am fine, thanks!

szeptember 22.

Köszönöm, jobban.
Esetemben ez kis flue gyorsan lezajlott, bár Anya még ma is kínoz a porszívósorrszívós szörnyeteggel, és a C- vitamint is belém diktálja naponta kétszer, annak ellenére, hogy arc izmaim legnagyobb részét megfeszítve vágok a lehető legfancsalibb képet, bízva abban, hogy rájön, nem ízlik.
Extra, különleges dolgok nem történtek a napokban, éljük a megszokott, nyugodt, de tartalmas életünket: hétfő, szerda, péntek angol, naponta délelőtt, délután séta, este, fürdés előtt Apával bohóckodás.
Egész nap beszélgetek, hol Fügét, hol Szemit hívom, vagy éppen Anyát, és közlöm, hogy lehetne például "repülőzni", vagy tv- t nézni, esetleg darabokra tépni valami fontos iratot. Általában egy mosoly a válasz, különösképpen a televízióval összefüggésben, amit Anya egyenesen tilt. Nem értem, miért ne nézhetném azt a sok remek műsort a vérrel, vámpírokkal, vagy éppen a lelkes, de annál kevésbé értelmes nénikkel, bácsikkal....
Sebaj, amint mászni kezdek, átveszem az uralmat ebben a házban, és remélhetőleg a televíziózás rendjét is én szabom majd meg!

szeptember 18.

Beteg lettem.
Anya is beteg. Nagyi is beteg. Szép kilátások, igaz?
Kedden éjjel szipákolva arra ébredtem, hogy az eddig kiválóan funkcionáló orrom nem működik megfelelően. Mondhatni sehogy. Fuldokolva, üvöltve kértem Anyáékat, tegyenek valamit.
Tettek. Olyat, amire nem számítottam, és ha bárkinek van egy kis sütnivalója, meneküljön el valahová, ahol nincs porszívó, amíg meg nem javul az orra.
Először is belefújtak valami sós vizet az orromba, majd a porszívóra csatlakoztatott kis bizgentyűt dugták be kicsi nózimba. Természetesen én kapálóztam, üvöltöttem, de Apa erősebbnek bizonyult nálam. Ezzel nem ért ám véget a tortúra, hiszen délelőtt Anya orvoshoz vitt. Ezeknek mániája hogy különböző dolgokat dugjanak a különböző testrészeimbe? Orr, fül, pelenkás fertály.....
Tehát gyalázatosan telnek napjaim, c-vitamint kapok, orrcseppeket, lázkúpot. Ennek ellenére nem kifejezetten rossz a hangulatom, persze azért remélem hamarosan visszanyerem régi önmagam...

Ja, hajszárítóval szárítom a loboncom...

szeptember 14.

Kértem Anyát, üljön le, diktálok.
Újabb produkció: hasra tudok fordulni teljesen, anélkül hogy a karom benn ragadna. Ez azért izgalmas, mert a hempöriben 3-4 perc után átfordulok, majd üvöltve kérem az arra járókat, hogy fordítsanak vissza, mert annyira nem jó hason. Ez, megismétlődik úgy 14-szer naponta.
Továbbra is megy a hülye inglis. Bár nem élvezem még, egyre kevésbé fáradok el, ha egész nap Anya zagyválását kell hallgatnom. Persze mások is furcsa szemekkel néznek ám rá, amikor a 3200 fős településen séta közben az érthetetlen hablatyot nyomja, vagy amikor a boltban kiszól nekem hogy bí pésönt, áj onli níd van minit. A bí pésönt annyit jelenthet: fejezd be az üvöltést légyszíves. Érdekes, hogy Füge is kezdi kapisgálni ezt az inglist, hiszen eddig a 'kifelé' vezényszót ismerte, de tegnap mintha a 'getáot'-ra is elhagyta volna a helyiséget, ahová neki nincs bejárása.
Hogy lehet ez?
Ma végre meglátogattuk Emmát!
Miután a postával megérkezett a Mami-féle csomag, benne újabb csini cuccokkal, Anyával útrakeltünk. (Ja, Maminak ezúton üzenem, hogy lehetőség szerint még most szokjon le az ilyen jellegű holmik tömeges vásárlásáról, mert ha ezt nem teszi rá fogok szokni a "New York fashion"- re. Ez pedig senki pénztárcáját nem kímélné a későbbiekben, így talán jobb, ha még most elfogadom, hogy nem lóg minden ruhámban GAP, Ralph Lauren jelzés...)
Szóval Emmával töltöttem a délelőttöt, ami több ok miatt volt élmény: először is, Emma ici- pici, aranyos, és mivel valamit mindig csinált (mozgott, nyögdécselt), borzasztóan le tudta kötni a figyelmemet. Másodszor, mivel sétáltunk a tó környékén, ahol korábban még sosem jártam, így ezt is mentettem a RAM rendszerembe. Délután szunyáltam egy nagyot, így Anya dolgozhatott nyugodtan, este pedig hosszú séta következett a nagylányos kocsimban.
Elvégre indiönszámör van!

szeptember 8.

Hát köszönöm szépen a keresztelést, több ilyenben nem kívánok részt venni. Először is Anya valami furcsa feszülős, csúszós dolgot húzott a lábamra, majd cipőt is adott rám, holott tudja jól, hogy utálom a cipőket. A ruhám szép volt, és nem is idegesített. De aztán ami a templomban történt... Elvárták tőlem, hogy legyek csendben, miközben néha egy nő dalra fakadt, és többször felváltva beszéltek fekete, illetve fehér csuhába burkolózott fiúk. Aztán egyszercsak Keresztapu ölbe vett és Anya meg Apa is kivonult a fekete csuhás elé. Tudjátok mit csinált a marcona csuhás? Olajat kent kétszer a homlokomra, aztán meg háromszor ráborított valami hideget a hajamra. Hát normális dolog ez, kérem? Kétszer hajat mosni két napon belül? Ráadásul a sampont elfelejtette, szóltam is neki, hogy ezt igazán nem így kell, ha már fodrásznak állt, legalább tanulja ki a mesterséget!
Aztán visszaülhettem a kocsimba. Vizes hajjal, álmosan, nem nagyon bírtam magam, és belekezdtem egy kisebb hőbörgésbe, amire Anya kivitt a templomból. Talán szégyelli, hogy nem vagyok egy málészájú, aki fekve, higgattan elviseli mindezt a tortúrát? A mise végeztével aztán körülbelül 130 öregasszony bámult bele az arcomba, és jött a : "tüncimókuskisfiúkislánymennyiidős?édesdrágaságmicurikaédesbaba" szöveg. Végre hazaértünk, és adtak enni, majd a vendégeim is asztalhoz ültek. Később szkájpoltam mamiékkal, és kétszer is aludtam a sok inger, új információ miatt.
Az azóta eltelt két napom a szokásos módon telt, hétfő, szerda angol, we were singing, reading, etc., . Tomorrow I have a very nice guest, Kinga will visit us!
Ja, 5710 gramm vagyok, és 65 cm, és már ettem sütőtököt, zöldborsót, málnát, almát. A krumpli undorító, ki ne próbáljátok! És ráadásul hízlal is!

szeptember 2.

Megkezdődött az iskola. No nem nekem, de azért ez az őszi időjárás kellemetlenül érint. Bár ma már szebb az idő, a tegnapi és tegnapelőtti szél, eső, fagy teljesen kiborított, s Anya ráadásul tetézte ezt azzal, hogy annyi ruhát adott rám, hogy úgy néztem ki, mint egy Mischlein baba...
A járókámban elég jól elvagyok 20-25 percig is akár, bár közben erőteljes hangokat adok, mondhatni visítozok, ami gyakran átvált sírásra, ha már nem elégít ki a 47 darab játék. Apropó játék: a kedvencem napok óta egy kólás árnyékoló, amit az autóban kellene használni. A kék alapon a fehér buborékok lenyűgöznek, arról nem is beszélve, hogy elég nagy (be tudnék takarózni vele), szájba lehet venni, és nem ütöm, vagy csikarom meg vele magam. Szóval mindenkinek csak javasolni tudom.
Várom a vasárnapot, mert valami nagydolog van készülőben. Azt mondják, keresztelő. Mi lehet az? Remélem nem olyasmi, mint mondjuk az oltás....