Lilla: Ha szeptembertől nem volna elég az iskola, beiratkoztunk a gyöngyösi Pátzay Zeneiskolába is. Anya elvitt engem a nyílt napra, ahol a szolfézs felvételin remekül teljesítettem, Anya felrántott szemöldökkel ült mellettem, mert nem is tudta, hogy ennyire pontosan és nagy erővel tudok énekelni, lalázni. Aztán szétnéztünk az intézményben, mert a hangszer tekintetében nem volt bizonyosság. Hegedű, cselló, furulya, zongora, fagott, s a rézfúvósok. Nyilván az utolsó tetszett leginkább. Jakkel Misi bácsi termében szuper hangulat, nagy fotelek, hangszerek a falon, és hát maga Misi bácsi, aki még Keput és Anyát is nevelte zenei oldalon. Tehát kiválasztottam Misi bácsit, így a rézfúvósokat. De melyik hangszer legyen? Kürt? Harsona? A tuba már mégiscsak nagy. Trombita! Ez lett az én hangszerem! Nagyi letolta Anyát, hogy ez milyen már, miért engedte, hogy ezt válasszam. Anya viszont direkt nem akart befolyásolni engem, én pedig választottam. Kepu pedig majdnem sírt, olyan büszke volt rám.

Ja, és Dencs ikrek is ide fognak járni, együtt zsiványkodunk majd szolfézson is!

Ábel: én megsértődtem, hogy nem vittek le a nyílt napra, és egyszerűen nem értem, miért kell állandóan lerázni engem azzal, hogy én kicsi vagyok még. Se tenisz, se zeneiskola? Igazságtalan egy család.

május 7.

Lilla:nem hiszem el, hogy közel két hónapja nem írt. Sebaj, ennek az állapotnak lassan vége, beírattak a gyöngyössolymosi általános iskolába, jövő ilyenkor magam gépelem be a megosztani kívánt információkat. Mozgalmasan telik a tavasz, járunk oviba, van bringázás, játszóterezés, a kertben zöld cseresznye leverés bottal, trambulin, macskanyúzás, és kutyasétáltatás önállóan! Anya megengedi ugyanis, hogy egy- egy utcányit egyedül menjek el Fügével sétálni, így tanulom az önállóságot. Kicsit én is bizonytalan vagyok, de Anyától azért jobban viselem ezt, aki körmöt rágva, megfeszülve figyel, várja, hogy 5-10 perc után épen hazatérek. Nagylány lettem, na. Voltunk Bécsben Palkót meglátogatni, de ami sokkal fontosabb, hogy vidámparkban is. Na, hát ez a hely a nagyon nekünk való.

Ábel: én az állítólagos hisztikkel tesztelem a szülők tűréshatárát, minden reggelre jut egy, hl azért, mert nem vihetem be az oviba a játékospolc egy jelentős részér, hol pedig azért, mert nem a megfelelő fogkrémmel mostam fogat, esetleg nem én nyomtam ki a fogkrémet, vagy elfejeltettem megcsókolni a macskát búcsúzóul Szóval csupa fontos dolog, amit a felnőttek egyszerűen nem értenek meg. A vidámparkban én is remekül éreztem magam, bár a hullámvasút rossz döntés volt, eltorzult fejjel, levegőt sem véve ültem a vagonban, sokkot kaptam, így inkább maradtam a sínen, lassan körbezötyögő traktornál.

Ágimami féle szülinapi babakocsi

Ovis buli az Aranyhajas tortával, Szőke ikrekkel (akiktől még külön csokrot is kaptam)