Ugye már azt hittétek vége?

Lilla: nem, talán még pár hónapig kibírja, működteti Anya a blogot, aztán már én is tudok majd írni, hiszen iskolás lettem. Vannak új haverok, két tanárnéni (az egyik még Anyát is tanította!), van grafika óra, zeneiskola, szóval sűrű az élet, ráadásul még az új ház sincs készen, tehát ezért ez a nagy szünet....Tele vagyok piros ponttal, bár néha vannak zökkenők (pl. elfelejtem, hogy a tesi cuccom a táskámban van és nem tornázom, mert ugye nincs cuccom), azért veszem az akadályokat, persze nagyon kifáradok a francos iskolában, főleg ha pl. énekelve kell bemutatkoznom, mint az első szolfézs órán. Földbe is gyökerezett a lában és rémülten pillogtam Anyára, hogy mentsen meg,  de ő persze jól otthagyott. Mondjuk az óra végén csettingetve jöttem ki:"csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon", tehát ez sem lesz olyan rossz.

Ábel: Lilla nélkül furcsa volt az ovikezdés, de mára megszoktam, jól vagyok. Két keréken bicajozom, kiejtem a K hangot, és Dencs Lilla (eddigi szívem hölgye) helyett már mindhárom Dencs lány (a legnagyobb már harmadikos) kell nekem. Szívtipró vagyok, na, a kor pedig nem lehet akadály.

Lilla: Ha szeptembertől nem volna elég az iskola, beiratkoztunk a gyöngyösi Pátzay Zeneiskolába is. Anya elvitt engem a nyílt napra, ahol a szolfézs felvételin remekül teljesítettem, Anya felrántott szemöldökkel ült mellettem, mert nem is tudta, hogy ennyire pontosan és nagy erővel tudok énekelni, lalázni. Aztán szétnéztünk az intézményben, mert a hangszer tekintetében nem volt bizonyosság. Hegedű, cselló, furulya, zongora, fagott, s a rézfúvósok. Nyilván az utolsó tetszett leginkább. Jakkel Misi bácsi termében szuper hangulat, nagy fotelek, hangszerek a falon, és hát maga Misi bácsi, aki még Keput és Anyát is nevelte zenei oldalon. Tehát kiválasztottam Misi bácsit, így a rézfúvósokat. De melyik hangszer legyen? Kürt? Harsona? A tuba már mégiscsak nagy. Trombita! Ez lett az én hangszerem! Nagyi letolta Anyát, hogy ez milyen már, miért engedte, hogy ezt válasszam. Anya viszont direkt nem akart befolyásolni engem, én pedig választottam. Kepu pedig majdnem sírt, olyan büszke volt rám.

Ja, és Dencs ikrek is ide fognak járni, együtt zsiványkodunk majd szolfézson is!

Ábel: én megsértődtem, hogy nem vittek le a nyílt napra, és egyszerűen nem értem, miért kell állandóan lerázni engem azzal, hogy én kicsi vagyok még. Se tenisz, se zeneiskola? Igazságtalan egy család.

május 7.

Lilla:nem hiszem el, hogy közel két hónapja nem írt. Sebaj, ennek az állapotnak lassan vége, beírattak a gyöngyössolymosi általános iskolába, jövő ilyenkor magam gépelem be a megosztani kívánt információkat. Mozgalmasan telik a tavasz, járunk oviba, van bringázás, játszóterezés, a kertben zöld cseresznye leverés bottal, trambulin, macskanyúzás, és kutyasétáltatás önállóan! Anya megengedi ugyanis, hogy egy- egy utcányit egyedül menjek el Fügével sétálni, így tanulom az önállóságot. Kicsit én is bizonytalan vagyok, de Anyától azért jobban viselem ezt, aki körmöt rágva, megfeszülve figyel, várja, hogy 5-10 perc után épen hazatérek. Nagylány lettem, na. Voltunk Bécsben Palkót meglátogatni, de ami sokkal fontosabb, hogy vidámparkban is. Na, hát ez a hely a nagyon nekünk való.

Ábel: én az állítólagos hisztikkel tesztelem a szülők tűréshatárát, minden reggelre jut egy, hl azért, mert nem vihetem be az oviba a játékospolc egy jelentős részér, hol pedig azért, mert nem a megfelelő fogkrémmel mostam fogat, esetleg nem én nyomtam ki a fogkrémet, vagy elfejeltettem megcsókolni a macskát búcsúzóul Szóval csupa fontos dolog, amit a felnőttek egyszerűen nem értenek meg. A vidámparkban én is remekül éreztem magam, bár a hullámvasút rossz döntés volt, eltorzult fejjel, levegőt sem véve ültem a vagonban, sokkot kaptam, így inkább maradtam a sínen, lassan körbezötyögő traktornál.

Ágimami féle szülinapi babakocsi

Ovis buli az Aranyhajas tortával, Szőke ikrekkel (akiktől még külön csokrot is kaptam)

március 17.

Lilla: dögrovás, január óta tartó betegség, láz, influenza, vész, agymenés. Na jó, ezek Anya gondolatai, én szimplán csak rosszul vagyok és mennék már oviba végre....

Ábel: dettó.

Itt épp várom, hogy lemenjen a 39 fokos lázam, ami volt 39.9 is. Mese a laptopon...

Reggel nehéz felkelni, ha egyszer egész éjjel borogatják az embert

Az állatok azért sokat javítanak a hangulaton

Volt egy fél nap félegészségesen is a Benedek gyerekekkek

Szétharapás- szeretetből

"Most mi van?"

március 3.

Lilla: nem, nem írunk már betegségről, várjuk a tavaszt, bringázni járunk, jól vagyunk. Voltunk az ikrekkel meg Kincsővel a budapesti Kolibri Színházban, Licspocs Víziszörny darabját néztük meg, amelyben a kicsi viziszörny kereste a szüleit, akik messzi tengereken ragadtak, mert ők tartották Hollandia gátjait, s ezért nem tudtak visszatérni kisfiúkhoz, aki ráadásul víziszonyos szörnyecske volt. A darab vicces volt, a társaság remek.

Ábel: Óvónéniék kérdezték, hol van Lilla, mi baja. Én: " Hááát, szegény tetves is meg bolhás is, ezért nem jöhet oviba. ". (Sem tetű, sem bolha nem volt, annál inkább influenza- Anya) Szóval érdemes vigyázni a szavahihetőségemmel, de hát ennek van itt az ideje: "tegnap egy óriási farkas bekapott és meghaltam.". "Azért kell ilyen sokszor pisilni mennem (felfázott- Anya), mert szőrös a térdem." Ezek a fotók az óvodai kihelyezett kórházban készültek: orvososat játszottunk napokig, volt sebkötöző, nyelvlapoc, stabil oldalfekvés, fogászati ellátás, minden.

áááááááá

ez már a kényszerzubbony előtti állapotom

fogínyvérzés, Doktornő?

február 15.

Lilla: nem keveredünk ki ebből a betegségből, sajnos. Persze volt egy hét, amikor jól voltam, oviba is jártam, elmentünk a solymosi farsangra (ahol persze nem éreztem jól magam, mert már nem volt teljesen "hazai pálya"), bicóztunk nagyokat, de mára megint belázasodtam. Eben is van ám öröm, Anyával alhatok végre!

Ábel: Én egy arcról a bőrt lenyúzós bringázással indítottam a szezont, kicsit összetörtem magam, de semmi gond, egy vadcangás egy ilyentől nem rémül meg, persze Anya szerint nem is tanul belőle...Kapott Lilla a névnapjára Geomag készletet, most ez a sztár, remek pályát, háromszöget, zászlót építek mágnesből.

Zuhanytálcában fürdés: 25 év alatt mindenben megtaláljuk a szépet

:)

Marcipán is kapott egy kis habfürdőt az arcába

február 3.

Lilla: Ábel betegségét én is bekaptam, szuper, köhögünk, mint két fóka, nem alszunk, de legalább oviba sem kell menni. Nem mintha rossz volna az oviban, de hát itthon mégis jobb....Mivel a farsangról emiatt megint lemaradtunk, Anya itthon szervezett nekünk bulit zenével, jégkrémmel, pezsgővel, girlandokkal, lufikkal, komolyan  mondom jobb volt a látvány, díszlet, mint egy rendes buliban. Lufiztunk a jelmezben kifulladásig, visítoztunk annyit, amit a beteg hörgők engedtek, táncoltunk, és még Anya is beöltözött velünk.

Ábel: a pár hete megjelenő hisztijeimet tovább rontja Anya szerint a betegség, meg a kialvatlanság, amit a köhögés okoz, így egy ördögi körbe belekerülve egymást idegesítjük itthon. Van sóasztalunk, megvettük az ovitól, sajna Marcipán ki is próbálta, mint alom, de mi nem esünk kétségbe egy kis macskakakától, kiásta Anya, a só elvégre fertőtlenít, emiatt csak nem dobunk ki hétezer forintnyi himalájai sót?

A díszek egy töredéke

Anya macskanő

Tánc a Frozen-es koronázási ruhában

"Kifelé az égő házból!"

Házi készítésű jégkrém cca. 600 Ft- ból

A köhögésünk annyira elviselhetetlen, hogy a jég rontani már nem fog rajta...

január 15.

Lilla: Igaz, hogy a téli szünetben nem volt hó, na de most lett! Lehet jegezni, havazni, szánkózni, síelni. A nagy tél nálunk egyelőre abban teljesedhetett ki, hogy a focipálya melletti lápvidék befagyott óriáspocsolyáin adtunk elő jégtánc revüt. Igaz, Ábel sokszor inkább hason fekve brékelt, de a közönségünk és főleg mi így is jól szórakoztunk. Most Anya síovit ígért be Emmával, a Szőke ikrekkel, kíváncsi vagyok mi lesz belőle. Itthon minden rendben, főleg, hogy nagyjából minden másnap Nagyival alszom, mert ebben az új, remek helyzetben, hogy csak egy lépcsőház választ el bennünket, ki nem hagynám a vele való összebújást.

Ábel: A Nagyiékhoz való közelség, és hogy Lilla minden másnap fent alszik, nekem is jó, mert ilyenkor én vagyok Apa meg Anya szeme fénye, én beszélek egyedül és én hempergek a nagyágyban egyedül. Több verset fejből tudok a Bartos féle verses könyvből, és nem tudom miért, valószínűsítem, hogy a beszédhibám szívderítő jellege miatt, de a családtagjaim imádják, ha hosszan, hangosan szavalok nekik: Egyet mondot udlit a béta, tettőt mondot löppen a héjja, hálmat mondot dádod a dúnál....

Ez még a beköltözés után (létra, fúró,, kisebb atomvillanás a háttérben...)

Anya....

Sálálálá