Lilla: megvagyunk, élünk, csak a nő nem ér rá írni. Lassan eljön az idő, amikor már nem kell várnom rá, begépelem én magamnak a blogbejegyzést...hiszen a nevem már a klaviatúrán is le tudom írni...
Voltam tegnap Emmánál, ez volt a legnagyobb attrakció, illetve persze az is fontos, hogy már 3 hete mindketten oviba járunk betegség nélkül! Emmához azért mehettem el megint, mert Anya egész nap Gödöllőn dolgozott, és engem reggel lerakott náluk, így az egész napot együtt töltöttük. Délután visszavittek Anyához az egyetemre, ami egy annyira szuper hely, hogy ott még bent, a folyosón is lehet (sőt érdemes, mert olyan nagy) bicajozni. És mivel szombat délután/este már csak nagyon kevés elvetemült hallgató és még annál is kevesebb agyonfizetett oktató van az épületben, senkit nem zavartam a cangámmal...
Ábel: az ovi jó hatással van rám, karmolok, ordítok, verekszem, káromkodok. Persze van pozitívum is: összetett, kerek mondatokban fogalmazok, és híztam is, végre nem úgy nézek ki mint Viliaveréb. Engem nem vittek Emmához, meg is voltam sértődve, Apával kellett itthon patakozni, biciklizni, legózni. A hét majdnem minden napján megyünk játszóterezni ovi után, mert szegény nő azt hiszi, ezzel kicsit kivesz az energiánkból, ám igazából csak a benzin lesz kevesebb, mire lejutunk az Orczy parkba, a kedvenc helyünkre, ahol van játszótér, vannak díszhalak a dísztóban és persze a legjobb, hogy nem kell attól félni, milyen autó elé futunk ki, vagy hány gyerek csúszik ránk a csúszdán a tömegnyomorban
Ez még a múlt heti Benedek családi látogatás: Zsófi, Lilla
Levi, Zsófi, Lilla, Ábel
....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése