március 22.

Lilla: megvagyunk, élünk, csak a nő nem ér rá írni. Lassan eljön az idő, amikor már nem kell várnom rá, begépelem én magamnak a blogbejegyzést...hiszen a nevem már a klaviatúrán is le tudom írni...

Voltam tegnap Emmánál, ez volt a legnagyobb attrakció, illetve persze az is fontos, hogy már 3 hete mindketten oviba járunk betegség nélkül! Emmához azért mehettem el megint, mert Anya egész nap Gödöllőn dolgozott, és engem reggel lerakott náluk, így az egész napot együtt töltöttük. Délután visszavittek Anyához az egyetemre, ami egy annyira szuper hely, hogy ott még bent, a folyosón is lehet (sőt érdemes, mert olyan nagy) bicajozni. És mivel szombat délután/este már csak nagyon kevés elvetemült hallgató és még annál is kevesebb agyonfizetett oktató van az épületben, senkit nem zavartam a cangámmal...

Ábel: az ovi jó hatással van rám, karmolok, ordítok, verekszem, káromkodok. Persze van pozitívum is: összetett, kerek mondatokban fogalmazok, és híztam is, végre nem úgy nézek ki mint Viliaveréb. Engem nem vittek Emmához, meg is voltam sértődve, Apával kellett itthon patakozni, biciklizni, legózni. A hét majdnem minden napján megyünk játszóterezni ovi után, mert szegény nő azt hiszi, ezzel kicsit kivesz az energiánkból, ám igazából csak a benzin lesz kevesebb, mire lejutunk az Orczy parkba, a kedvenc helyünkre, ahol van játszótér, vannak díszhalak a dísztóban és persze a legjobb, hogy nem kell attól félni, milyen autó elé futunk ki, vagy hány gyerek csúszik ránk a csúszdán a tömegnyomorban

Ez még a múlt heti Benedek családi látogatás: Zsófi, Lilla

Levi, Zsófi, Lilla, Ábel

....

március 12.

Lilla: két hete nem írt, erre nincs mentség. Azóta majdnem kinőtt egy csontfogam, és Ábel is ovis lett. Lehet persze, hogy mindezek és még esetleg más is (mondjuk az, hogy napi 10 órát kellene dolgoznia) akadályozta abban, hogy a blogot kezelje, de akkor is fegyelmi járna egy ilyen nőnek. Semmi felelősségtudata nincs, az olvasóimról meg már nem is beszélek.... Szóval jól vagyunk most, már két hete nem vagyunk betegek, ami kivételes, és a szülők biztosak benne, hogy ez sokáig nem marad így. Megint a helyemen alszom, egyedül, ami óriási előrelépés az elmúlt két hónaphoz képest. Ehhez egy benzinkútnál kapható plüssállat kellett, meg az, hogy a kútnál lévő kamera és a shop eladó "lássa" minden mozdulatom. Anya szerint ha nem viselkedem okosan, és ha hisztizek éjjel, a kamera felvesz, és vissza kell vinni a plüssmacskát, amit viszont semmiképpen nem szeretnék. Sőt, ha még egy hetet kihúzok az ágyamban, a macska családtagot választhat magának, azaz kaphatok egy újabbat!  Higgyétek el, megér nekik négyezret a 14, saját ágyban töltött éjszaka. Ja, megvolt az éves ovis felmérés, ahol a legérdekesebb adat velem kapcsolatban az volt, hogy a problémamegoldó képességem 8 éves szinten van, és átlagosan a többi is legalább 6 éves kornak felel meg. Jövő hónapban leszek 5. 

Egyik kedvenc könyvem: a chopperek

Ágimamitól kaptam egy komplett tűzoltó felszerelést!

és persze volt a csomagban még egy- egy laptop is. A gyerekek utánzással tanulnak....hát ezt már régóta nagyon jól tudjuk...

Ábel: új oviba kerültem, Mátrafüreden gyűröm a gondozók idegeit. Ez persze kemény állítás, mert valójában semmi baj nincs velem ott, szót fogadok, alszom, eszem, amikor kell, kimerítem magam a babakonyhában, ahol legszívesebben tartózkodom, ha a nagylányok el nem zavarnak. Persze itthon a viselkedésemen már látszik a néhány nap ovi is, hiszen Lillát egyre többször fellököm, ha valami nem tetszik, hozzávágok valamit, vagy egyszerűen csak hisztérikus rohamot kapok és kapálózva tiltakozom az éppen aktuális kényszer (ti. fogmosás, öltözködés, zuhanyozás) ellen.