2014. december 22., hétfő

december 22.

Lilla: Nincs már ovi (illetve van, de már nem kell járnom), így itthon tobzódunk, kínlódunk, unatkozunk, mert ebben a viharos- szeles időben nem tudunk még bicajozni sem. Sebaj, itthon van függőfotel, aminek a tartóján lehet cirkuszi mutatványokkal ijesztgetni a szülőket, meg van hat négyzetméternyi hely a fogócskára, és persze van egy hatalmas bonell rugós ágy, amin prímán lehet a rugókat tesztelni, természetesen ugrálással. Most én folytatom a sort a takonykórral, egyben a nyálam a többivel, lehet, hogy ma végre már anyával alhatok, illetve fekhetünk együtt egész éjjelen át az ágyban, orrot fújva, prüszkölve. Még jó, hogy van a nőnek jó kis kávégépe, a koffein tartja össze.

Ábel: A két üveg antibiotikum arra jó volt, hogy lázas már nem vagyok, és a taknyom is kifolyik magától, cserébe viszont napi négy szál ropit eszem, a két üveg kakaóm mellé. Kilátszik az összes bordám, és a lábaim is olyanok, mint két bot. Persze ez később sem lesz jobb, hiszen nézzétek meg a szüleimet,...de a hasam azért mégis kitelhetne már végre egy kicsit.
Várjuk a karácsonyt, egyelőre csak annyit érzékelünk a dolgokból, hogy nagy a felfordulás mindenhol, s Anya eltűnik egy- egy órára. Verset olvasunk naponta két órán át, Bartos Erika nagy kedvenc, különösen a Gomba, meg a Kaktusz című verse, amit lassan kívülről tudok szavalni.


Fogóban a gödrös arcú

Trx közben

Olvasok az ágyban

Pizsamás hajráfos

2014. december 13., szombat

december 13.

Lilla: nagyon égő, hogy két hete nem írt....pedig számos esemény volt, amiről részletesen be kellett volna számolnia. Vegyük az elsőt: Harkányba utaztam velneszezni Nagyival meg Papával, hármasban. Ismétlem: hármasban. Sem Anya, sem Apa nem dirigált, Ábel nem ment az agyamra, csak az volt, amit én parancsoltam. Fürdőztem, csocsóztunk, gyurmáztunk, színeztünk, kísérleteztünk (az új kísérletezős könyvemből). Összefoglalva, remek volt. Persze előtte még ott volt a Mikulás: Lajosházán az ovis vonattal, a csoportszobában meghívásra, a városban a posta előtt, az étteremben, meg mindenhol. Fárasztanak ezek engem azzal, hogy szegény öreg nem ér rá, meg hogy sok milliárd gyereknek visz ajándékot....Ha így lenne, nem érne rá ennyit lebzselni egyetlen városban...és különben is a lajosházi nagyon hasonlított Péterre a művelődési házból....

Ábel: A Mikulással valóban több ízben találkoztunk, hozott sok ajándékot, mesekönyveket, kisautót. Persze hogy hozott: a legjobb gyerekek vagyunk mi ketten a nővéremmel, csak ritkán nyírjuk egymást, mindig szót fogadunk, azonnal megyünk fogat mosni, öltözni, megosztozunk a gyöngyhagymán, zsírkrétán és olyan sem volt, hogy Lilla szándékosan rám vert volna, vagy én megtéptem volna őt....Most a takonnyal küzdök újfent, a gyógyszerek, meg a betegségek miatt a súlyom három hónapja nem mozdul, viszont centiben 2-3 centimétert is fejlődtem. Ennek következtében olyan vagyok, mint egy februári verébgyerek. Sebaj, majd kigyógyulunk áprilisra.

Ábel a Csanában (Miku 1.)

Lilla az oviban (Miku 2.)

Azért még meglepődnek a középsősök....

Dorka, Lilla, Kincső: a három grácia

Itthon az ablakban (Miku 3.)

Nyomdát is hozott az Öreg (elég meggondolatlan volt....)

Lajosháza (Miku 4.)


Könyv, ami bármikor remek ajándék