Ábel: én is rendesen viselkedtem, nem volt panasz rám. Nem kurjongattam bele a templomi szertartásba, gratuláltam a párnak, és csak akkor tört ki rajtam a hiszti, amikor még nyolc órakor sem volt asztalon a vacsora. Ekkorra nagyon dühös lettem már, és addig abba sem hagytam az őrjöngést, amíg a csigaleves a gyomromba nem került. Két felnőtt tányérral ettem, pihentem, majd a frissensültekből is belaktam. Az asztaltársaságunk pedig csak nézett: hova fér ennyi étel egy ekkora szervezetbe?
Hófehérben a mászókán
Még jó, hogy volt nálunk egy traktor...
Ez már a szertartás vége, nekem is jár egy kis rivalda
A házasok: Barbi és Dani
Itt még csak az ajándék mézeskaláccsal próbálnak higgadtan tartani
Visztitánc
Klónok
A dob bűvöletében
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése