2014. július 23., szerda

július 23.

Lilla: ír, ír, nem maradunk el....Tegnap Emmát látogattuk meg ovi helyett, ami remek mulatság volt, mert Emmának egyrészt van csomó olyan játéka, ami nekem nincs, másrészt, és főleg, mert Emmának van egy MACSKÁJA! Szotyinak hívják a szerencsétlent, akivel úgy bántunk egész délután, mintha újravarrható, befoltozható plüssjáték lenne: bepelenkáztuk, szoptattuk, farkasanyukák voltunk, ő pedig farkasbaba, akit sárkányoktól kellett megvédeni olyanformán, hogy egyszerre ketten (18-20 kg- os testsúlyok) vetődtünk rá a 18-20 dkg- os) macskára. Anya persze folyamatosan sopánkodott, meg az állatvédőkkel fenyegetett bennünket, de minket ez nem zavart...Aztán amikor Szotyi mégis elmenekült (szerintem Anyáék segítettek neki), sátrat építettünk, ugráltunk az ágyon, hercegnőnek öltöztünk (törölköző fátyol) és persze ettünk, ittunk, mulattunk (Tankcsapdára, ami Emma jelenlegi kedvence). Alig várom, hogy két hét múlva a Balatonnál mindez 5 napon keresztül áradjon!

Ábel: tényleg volt macska Emmáéknál, de engem nem érdekelt annyira, illetve nem is férhettem volna oda hozzá a két farkasanyától, akik üvöltve védték a pelenkás bajszosgyereküket. Ehelyett építettem, dvd lemezeket pakoltam, és persze orvososat játszottam. Az Emma sztetoszkópjával meghallgattam Anya bokáját vagy tízszer, Ancsa térdét többször, és egy plüss lónál is szívzörejre gyanakszom....
Ancsáéknál minden nagyon klassz, ő sokkal liberálisabb, mint Anya, nem üvölt, ha a kukoricát az ágy közepén eldobom, és pakolni is elég akkor, amikor már bokatöréssel fenyegetnek a padlón heverő játékok. A 3 napos láz a fogfájással együtt most fel van függesztve, de enni még ma sem ettem sokat, lehet meg kellene kérnünk Nagyit, készítsen már egy adag (Nagy, nagyon nagy adag) sztrapacskát...
Ez meg mi?

Szotyi, éppen védelem alatt

Szotyi pelenkában

Lilla és Emma áfonyázik az ágy közepén

2014. július 19., szombat

július 19.

Lilla: már csak a héten van ovi, számolom a napokat, és persze erre az utolsó hétre is kikönyörögtem egy- egy nap szabadságot: kedden Emmát látogatjuk meg, csütörtökön, vagy pénteken pedig újabb félnap szabit ígért Anya. Ebben a melegben a legjobb, amit tehetünk: vízibomba, medence, locsolás meztelenül, vízipisztolyozás és még a slaggal való esőcsinálás. Nem is nagyon vagyunk a házban, csak alvásidőre, enni is kint szoktunk, ami Anya szerint egész praktikus, mert a teraszt elég lesöpörni a két kismalac után....

Ábel: jönnek a leghátsó rágófogaim, aminek következtében rossz a kedélyem, fáj mindenem és ömlik a nyálam. Mennyi gond van ezekkel a fogakkal is...A fürdőzést, medencézést én is élvezem, különösen Szabi és Gergő kuzinokkal. Alany, állítmány, tárgy mondatokban fogalmazok, ami elég vicces, mert a számomra fontos dolgokat fogalmazom meg, és persze minden mást is, amit éppen észlelek.

Vízipuska van a kezemben, rettegjetek nyavalyások!

A cumi mostanában napközben is szükséges...

Füge gyerek néz

2014. július 14., hétfő

július 14.

Lilla: hétvégén vendégeink voltak: a Benedek család jött el, és együtt bandáztunk egész szombat délután, és még este is. Bicikliztünk, pizzáztunk, fagyiztunk (mennyi szénhidrát, te jó ég!), játszottunk. Volt fogócska, kerti összevisszaság, majd pedig együtt fürödtünk és még mesét is nézhettünk négyesben. Amikor végül hazamentek, letargiás rohamot kaptam, és sírtam, mert nagyon hiányoztak!
Dr. Bori macskának megszülettek végre a gyerekei úgyhogy van kismacska dögivel, remélem lassan nyúzhatom őket, mert egyelőre nem engednek a bébik közelébe, nehogy a mamacicia ideges legyen az emberszagomra.

Ábel: olyan mértékben jól beszélek, hogy szinte bárki megért lassan. A csanából tanulom az érdekérvényesítési technikákat (értsd: verekedést), így ma reggel, amikor Lilla megint kitépte a kezemből az autós mesekönyvet, nekiestem, téptem a haját, ütöttem, karmoltam, ahol lehetett, és a végén a kisautóval még jól arcon is vágtam. Anya erre nem szidott meg, mert lefagyott, és csak vihogni tudott, hogy ez meg honnan, hogy, és csak azt mondogatta Lillának, hogy ugye-ugye...kitört az öcsiből a vadállat. Persze aztán amikor lehiggadtak a kedélyek, normális hangon elmondta, hogy talán mégsem kéne széttépni a nővéremet, aki ugyan nagyon is megérdemelte a támadást, hiszen állandóan az az egy játék kell neki, amivel éppen elkezdenék foglalatoskodni. 

Pillanatnyi sértődés Levi vs Lilla

Zsófival a mátrafüredi pihenőben

egyszerre négy gyerek nem tud nyugton, vki tuti elmosódik

kivéve ha mozog előttük a kép....

2014. július 7., hétfő

Július 7.

Lilla: A lakodalom jól sikerült, szerencsére a pár az esküvőt olyan épületben hajtotta végre, ami előtt egy nagyobb játszótér volt, így az 5 éven aluliak nem csupán a táncparketten a lufikkal érezhették jól magukat, de pihenésképpen csúszdázni, hófehér ünneplő ruhában homokozni is lehetett...A vacsorát követően sajnos én azonnal elaludtam Nagyi ölében, így lényegében a táncról már lemaradtam, de a kötelező szaladgálás azért megvolt.

Ábel: én is rendesen viselkedtem, nem volt panasz rám. Nem kurjongattam bele a templomi szertartásba, gratuláltam a párnak, és csak akkor tört ki rajtam a hiszti, amikor még nyolc órakor sem volt asztalon a vacsora. Ekkorra nagyon dühös lettem már, és addig abba sem hagytam az őrjöngést, amíg a csigaleves a gyomromba nem került. Két felnőtt tányérral ettem, pihentem, majd a frissensültekből is belaktam. Az asztaltársaságunk pedig csak nézett: hova fér ennyi étel egy ekkora szervezetbe?

Hófehérben a mászókán

Még jó, hogy volt nálunk egy traktor...

Ez már a szertartás vége, nekem is jár egy kis rivalda

A házasok: Barbi és Dani

Itt még csak az ajándék mézeskaláccsal próbálnak higgadtan tartani

Visztitánc

Klónok

A dob bűvöletében


2014. július 2., szerda

július 2.

Lilla: a nyár telik, programok, barátok jönnek- mennek. Hétvégén, bár Ábel elég rosszul volt még, kirándultunk Egerbe, ahol csuscsutrénnel körbementünk a városon, mint az igazi turisták. Sétáltunk, fagyiztunk, sajnáltuk Ábelt, aki lázasan, taknyosan, de kitartott. Hétfőn Anya nem vitt oviba, mert vasárnap éjjel félrebeszéltem, rosszul aludtam, így azt hitték, én vagyok soron a betegséggel. Ezért maradtam, és Anya magával vitt Szendrőre dolgozni. Remek móka volt hármasban tölteni a napot, főleg, hogy hazafelé új biztonsági gyerekülést is vettünk nekem Miskolcon, ami ráadásul szopis (plüss huzatához hozzáérve kiváltódik az ujjszopóreflexem). Holnapra barátnős program van ígérve patakkal, kutyasétáltatással.

Ábel: Az antibiotikum megint jót tett nekem, sokkal jobban érzem magam, és a tüneteim is enyhültek. A héten már nem megyek csanába, próbáljuk elkerülni a legyengült szervezetem találkozását az újabb vírusokkal. Várom a szombati lagzit, amiről azt mondják, jó móka lesz, én még nem vettem részt ilyesmiben....


Ilyen rosszul néztem ki négy napja...

Klónok, akik még lépni is ugyanúgy lépnek

Azért nevettünk is

Szimultán alvás tátott szájjal Egerből hazafelé