június 27.

Lilla: örökös alkudozással (vigyél haza délben, gyere értem uzsonna előtt...) viselem el az ovit, ahol a gyakorlaton lévő nagylányok sokat javítanak a hangulatomon. Az egyikőjüket már meg is hívtam magunkhoz, azt mondta, majd eljön. Amikor ezt Anyával is közöltem, nevetett, és azt kérdezte, hogy mik a pontos részletek. Feleltem: Dórinak hívják, és eljön. Hívd fel, majd megbeszélitek, mikor alkalmas. Anya: De hát nem tudom a számát. Mi a neve? Lilla: Hát DÓRI! Keresd meg a számítógépedben a számát és hívd fel! Ekkor már nagyon dühös voltam, mert tudtam, ezt a projektemet is elkanyarintja az értetlenségével.

Ábel: Az orrfolyás akkor az igazi, ha nem kifújni, vagy leporszívózni kell a taknyot, hanem ki lehet hányni. Tegnap estétől fogva ez van. Éjfélkor felültem a kiságyamban, körbenéztem, és a féligemésztett paradicsomkockákhoz csak annyit fűztem: buta. Anya kiszedett, kimosott, lecsutakolt, lefektetett maga mellé a kanapéra, majd újra lemosott, kiszedett, ágyat húzott, és ez még négy- öt alkalommal. Persze hajnalra már tényleg csak taknyot tudtam hányni, így ő is, én is aludtunk egy órát. Szerintem most ne menjen fotózásra, mert olyan az arca, mint egy múmiának. Persze a hányás abbamaradásával megérkezett a fosás, így én sem festek jól, Anya szerint egyetlen éjszaka alatt leadtam pár kilót az összesen 11- ből. Reméljük hamar vége, mert biztosan jön ám a harmadik felvonás Lillával....

:)

 Itt még nem győzött le a betegség

A pályaoris táborban már délelőtt elaludtam...gyanús

június 23.

Lilla: nyomorúságos sorsom újabb epizódja: a múzeumok éjszakája. Szombat este Anyáék lepattintották az Öcsit, hogy engem, csakis engem vigyenek el múzeumozni. Voltam a gyöngyösi  Mátra Múzeumos rendezvényen, ahol simogattam óriáskígyót, láttam ezerlábút, végigfutottam a kitömött állatok részlegén is, majd meglestem az élő halakat a dísztóban. Aztán kocsiba ültünk és Budapestre vittek, ahol a Szépművészeti volt a cél, de a hosszú sorok miatt csak a Hősök tere maradt, meg egy kis földalattizás, hiszen metrón is még csak New Yorkban ültem....Remek este volt! A folytatás sem rosszabb, hiszen Anya összeszedett valami vírust, hányt egész éjjel, így lehet tévézni, rosszalkodni, mert nincs ereje velünk veszekedni, juhééé!

Ábel: én megint kimaradtam a programokból, Nagyiéknál aludtam szombat este, ahol persze nekem is jó sorom van ilyenkor, mivel enyém minden játék, figyelem, szeretet. Folyamatosan beszélek, nyújtogatom a nyelvem a bölcsis mintára, és ha valaki a kezembe ad valamit, hangosan közlöm: Tösz. Azaz köszönöm. 

Húszezer megtekintés fölött a blog...

ez az élő kígyó simogatása

Anyával a Mátra Múzeumban

Lilla és Előd, vagy Álmos, vagy a másik 5 közül valamelyik

Elszabadult a pokol, fürdés előtti motorozás

Június 18.

Lilla: Anyát remekül lehet lelkileg terrorizálni, mert egy esti zokogással elértem azt, hogy a héten már kétszer is elhozott ebéd után az oviból, és azt is megígérte, hogy olyan is lesz, amikor mehetek Ábellel a csanába. Igaz, hogy délelőttönként meg sem áll, és este is karmolássza a laptopját, de azért délutánonként csak jut ideje ránk: játszótér, fagyizás, buszozás Mátrafüredre (mert ügye nekünk, szerencsétleneknek az a szenzáció, hogy tömegközlekedési eszközzel megyünk valahová....), medencézés. Hétfőn elvitt magával Szendrőre is, ahol a tanítványainak kiadta a bizonyítványokat, eközben én játszhattam, rajzolhattam. Jó vele, csak vele lenni.

Ábel: engem dicsér Anya, mert nem követelem a társaságát minden percben, remekül elvagyok a csanában, ahol volt a héten szülinapozás (Bobo két éves lett), van torna, angol, és egyébként is remek a társaság. Kiderült, hogy már kifinomult humorérzékem is van: Anya követelőzött pusziért, és már nagyon untam a zaklatását, ezért közöltem vele: "nincs több". A térdemen varon és friss sebeken kívül nagyon más nincs, jól viselem az eséseket, napi 8-10 borulás az átlag.

Megérkeztünk az Orczy kertbe!

Homokozó luxus kivitelben

A környezetnek Anya örül csak, a homok itt is homok csupán

Panda pólós

És még fagyira is futotta

június 10.

Lilla: látogatóink voltak a hétvégén: Tímárék és Alexa jött el hozzánk, mert már nagyon régen látták egymást Anyáékkal. Jó volt látni őket, felvonultattam minden játékot,kérés nélkül bemutattam minden tudományom, a szokásos módon. A héten folytatódik az ovi, annyi szerencsénk van, hogy itthon már lehet medencézni, fagyit enni, így a dögunalom kategória nem mondható el a mindennapjainkról. Semmi extra nem történt.

Ábel: A csana hatására folyamatosan beszélek és lassan már mások is megértenek a szüleimen kívül. A bilizéssel nem haladunk, de Anya nem sürget, majd ha lesz kedvem, intézem. Ebben a melegben csupaszon járunk délutántól estig úgyis....ma is a zuhany alá mentünk a medencéből, mert még a hónaljamban is 3-4köbcenti homok volt...Lilla fekete lábujjairól nem is beszélve.

Amikor Kincső és Dorka vendégségben nálunk járt

Nagyábel ölében 3 perc alatt aludt el Kisábel

Tímár és Magda

Füge és Nagyábel- bírják egymást

június 5.

Lilla: addig, amíg az öcsi is bölcsiben van, nincs gond. Amint kiderült, hogy otthon maradhat Anyával, vagy Andival, azonnal dührohamot kapok, és persze én is szeretnék otthon maradni, amit természetesen nem engedélyeznek, így marad a hiszti, meg a sértődés. Szerencsétlen Anyám ezzel szemben olyasmit talál ki, hogy vendég gyerekeket fogad az én ovis csoportomból, táncgálára visz, és engedi, hogy vacsora előtt csokigolyót egyek. Nem érti meg, hogy ez nem elég....

Ábel: a bölcsiben remekül érzem magam, főleg, ha a kedvemre főznek. Ilyenkor a dadusok ámultan néznek, hogy fér belém ennyi meg annyi krumplifőzelék meg fasírt, esetleg májgombócleves. Hát kérem, én a lábujjamig eszem tele magam, hogy aztán otthon, a motorra ülve, vagy a TRX kötélen vezessem le az energiát. Ilyen egy 20 hónapos gyerek.

Mostanság a motornak reggel is azonnal üzemkésznek kell lennie, hogy miután gyorsan elolvastam amit kell, felpattanok, és már itt sem vagyok

Óvodás évzáró: Báránykák (mindkét hónom alatt álló fiú fél évvel idősebb nálam...)