augusztus 30.

Lilla: nem azért nem írok, mert nincs semmi mondandóm, hanem mert ez a nő nem ül le, amikor én azt mondom neki: Na, akkor most diktálok.
Megkezdődött az ovi, és én már egész héten "dolgoztam", a velem együtt kivetett olyan gyerekekkel, akiknek az anyukája szintén így tesz, és ahelyett, hogy állatkertbe, játszótérre vinné napi 10 órában a gyereket, beadja az oviba, abban a reményben, hogy ott fejlesztik, nevelik. A héten még csak pár ilyen kivert gyerek lézengett, de azért van nagy újság is: van egy új fiú! Tominak hívják, és hát azt hiszem, Benjinek mennie kell, vagy végérvényesen átadom Kincsőnek, ha ugyan neki kell még. Ez a Peti magas (mintegy 105 cm), jóvágású, barna szemű, és ma reggel már elém jött a csoport szoba ajtajába, annyira várt. Kicsi szívem miket él meg...

Ábel: Hétfőn útlevelet készíttettünk, ami azért volt vicces, mert mindösszesen 47 darab fénykép készült rólam, amik közül mindössze egyet fogadott el a magyarútlevélkészítőkbizottságánakországosfőszakértői csoportja, így gyakorlatilag 23 percen keresztül, az okmányirodában fellelhető összes játéknak látszó tárggyal a fejem előtt integetve guggolt Anya, majd Apa, aztán megint Anya, mire elkészült az egyetlen fotó. Így hamarosan én is útlevél tulajdonos leszek, és felszállhatok a repülőre, ami Mamihoz, meg Pali papához röpít bennünket karácsonyra! Hacsak nem terrorgyanús személynek nyilvánítanak, és nem kapok vízumot...
Se újabb fog, se járás. Minden a régi, kivéve az étvágyamat, ami egyre csak fokozódik, Anya retteg, hogy a másodállás mellé még egy harmadikat is vállalnia kell, hogy engem, meg a nővéremet etetni tudjon majd. A bébi ételből alig fogy, mert bab főzeléket eszem virslivel, krumpli levest palacsintával, uzsonnára meg májkrémes kenyeret paradicsommal. Sinemil....hah, babajoghurt...hah, minek néznek ezek engem? Egyre többször emlegetik a keresztelőmet, ami szeptember 15-én lesz, és Anya megint csak fél, mert biztos benne, hogy jelenetet fogok rendezni a szentmisén, amikor a pap a fejemre önti majd a vizet. Ráadásul a ruhám körül is viták vannak, mert a nő rám adna egy farmert, viszont ettől Nagyi szerint az egész település ( már a falu azon része, aki a misén ott lesz majd.) kikészülne, és csak úgy emlegetnének, mint akinek nincs egy rendes rongya...Nekem ugyan mindegy, ha lesz a szeánsz után húsleves csigával, répával....engem bikiniben is keresztelhetnek...

A fényképezőgép eltűnt....biztos Anya 123 táskájának egyikében lapul.

augusztus 19.

Lilla: sokat gondolkodom naponta, mivel szórakoztathatom el magam, amikor kínoz az unalom,mert a 437 féle játék, a homokozóm, a számtalan járművem, a kutyám és az öcsém már nem köt le. Ma megtaláltam a tippet: ecetet ittam. Hogy feldobjam az ebéd unalmát, kicsit belekóstoltam a 20%os ecetbe, aminek az lett a vége, hogy Nagyi és Anya rohamot kapott, az én torkom kicsit szétment, az arcom pedig a visszaköpött létől kicsit megégett. No, így a vicc után néhány órával már látszik, nem annyira súlyos a helyzet, az arcom sem lett hólyagos, és már rendesen eszek is. Jó móka volt, már tudom, mit nem kell üvegből inni.....

Ábel: én csak a szokásos borulással, ujjbezárással szórakoztatom a családot, és a folyamatos hisztériával, amiért egy- egy ajtó becsukódik előttem, és én nem rámolhatok szét a gardróbban, vagy nem mehetek ki a teraszra. Várom már, hogy képes legyek a járásra, sokat lendít majd a dolgokon, vagy véresre verhetem majd a térdem, az állam, mert onnantól fogva nem 30 cm lesz a marmagasságom, hanem 80....Fotó nincs...

augusztus 12.

Lilla: BALATON!!!!! Az elmúlt napokat a Balatonnál töltöttem, ráadásul folyamatosan valakikkel együtt, így nem untam halálra magam Anya, Apa, meg Ábel társaságában. Ancsa és Dávid meg Ráhel, másik Ancsa és Csabi meg Emma, és a Benedek banda is velünk volt, na nem folyamatosan sajnos, de megszakításokkal együtt múlattuk az időt. Többnyire strandoltunk, volt játszótér, homokszedés-dobás, éttermezés, trambulinozás, mese, olvasás, egyszóval minden remek dolog. Emmával olyannyira egymásra találtunk, hogy mindkét éjszakát egy ágyban töltöttük, és nem vándorolt egyikünk sem a szülők szobájába. Együtt hallgattuk a zenét (Emma szerelmét: Csányi Zoltánt) a kocsiban, Kehidakustányban együtt úsztunk, és mivel Emma nagy vízicsíbor (ugrál, lemerül, bukfencezik a vízben), végre én is bemertem vállalni egy úszógumis ugrást. Voltunk a szigligeti várban, ahol a Csík zenekar adott éppen koncertet. Remélem minden évben megismételjük ezt a remek pár napot! A szülők ígéretet tettek rá....

Apa élvezi a homokozást

Ráhel kacag

Emma és Lilla a bébikádban

Ábel: nos, engem a Balaton külön idegesített, egyedül a homokevés volt elfogadható program, de azt Anya nem akarta engedni. Ja, és  a kehidai fürdőben a sodró medencében viháncoltam, meg persze ha Csabi ölben tartott, netán dobált kicsit, de egyébként én kihagyhattam volna akár az összes vizes programot. Persze azért vicces volt a nővérem, meg Emma, és a strandon is klassz volt egész nap szabadon a törölközőkön grasszálni, csikket keresni, meg falevelet tépni...Ma itthon taknyos lettem, és egész nap üvöltök, amit a nyaralásban kissé megfáradt szülők nem viselnek jól....Kellett nekünk nyaralni...hogy aztán az M7-en 5 óra alatt szüttyögjünk haza a többi 3000 hülye nyaralóval...

 Szabadon

 Anya és Ábel

 Emma, Ancsa és Ábel a 20 fokos nyárban

 Jarjarnak nem volt sapkája a fürdő után...

 Mulatás a kocsiban Ancsával, Csabival (nem így utazunk, ez parkoló helyzet)

 Emma dobol (Csányi Zoltán)

Emma Csányira dobol

(Csányi Zoltán a szerelme (az egyik). Ehhez még jár egy adalék, ami a Csík zenekar koncertjén hangzott el, amikor a zenekar vezetője felkonferálta az egyik számot, ami Kodály Zoltán népzenei gyűjtéséből származott. Lilla: Emma, Emma, hallod, a Zoltán következik!!!!

augusztus 6.

Lilla: alig van időm a bloggal foglalkozni... Szombaton Emma barátnőm 3. szülinapját ünnepeltük, vasárnap pedig egy különleges helyre vittek: bábszínházban voltam Budapesten. A remek programokat kissé beárnyékolta egy kisebb vírus, ami miatt hánytam (csak egyszer), és volt egy kis lázam is, de mára már jól vagyok. A szülinap megint jól sikerült, sok gyerek, medence, trambulin, torta. Ráadásul Anya azt ígérte, ha rendesen viselkedem, a héten Emmával együtt Balatonozunk majd, ami elképzelhetetlen klassz lenne.
A bábszínházban Mazsola és Tádé történetét láttuk, színvonalas előadás volt. Emellett attrakció volt a metró, amit direkt az én kedvemért próbáltunk ki. Integettem is a szerelvénynek, de senki nem integetett vissza, Anya nevetett, és vidéki kincsnek nevezett....Utoljára 2 esztendővel ezelőtt, New Yorkban ültem metrón, de arra már nem is emlékszem...

                A szülinapi bulin négy félpucér nő

Emma és a szülei a tortával

Ábel: a medencézés nagyon kedvemre való, akár egy órán át is csapom a vizet, vagy öntöm a számba a játékokból a vizet. A bőröm színe kezd a nővéreméhez hasonlítani, bár utol sosem fogom érni, hiszen menet közben ő is barnul, így az árnyalatnyi különbség valószínűleg örökre megmarad. Engem nem vittek bábszínházba, Nagyival maradtunk itthon, de szerencsére a szülinapon azért én is részt vehettem. A héten megjelent a beszédemben a "mamam", ami bárminemű ételre utal, és igen gyakran hangoztatom, gyakorlatilag egész nap, annyit eszem, amennyit adnak. A kutyaketrec továbbra is nagy favorit a mulatságok között, lassan több időt töltök el benne, mint Füge.

 A tévéműsor egy érdekes, ritkán látott dolog, rögtön meg is kell nyalni

 Emma anyukája, Ancsa, és a Szösziboj

 A zsiványság dezoxiribonukleinsava....

Na, szabaduljunk? Gyere utánam!