szeptember 19.

Nos, megint jó ideje nem jelentkeztem, mert nem férek a géphez, Anya állandóan előtte ül...
Beszoktam a solymosi óvodába, már a múlt héten csütörtökön ott is aludhattam. Azóta lelkesen járok a Katica csoportba, Lilla óvónénihez, Hajni óvónénihez és a Dadushoz (akinek Anya elfelejtette a nevét...) Sokan vagyunk a csoportban, mindenféle gyerekek: verekedős, sírós, nyálfolyós, nembeszélős, ölelgetős.Itt is tanulunk dalokat, mondókákat, és itt is van bőven szabály,amit illik betartani. A szobatisztasággal kapcsolatban kijelenthetjük, hogy "done", azaz megvagyunk vele, ritkán fordul elő baleset. Éjszakára azért még rám teszik a pelenkát, mert ki tudja ugyebár, de egyre több reggel ébredek szárazon, ami nagy ujjongást jelent szülői körökben.
Ábel még nem érkezett meg, várjuk, Anya akkora lett, mint egy hipo, és már semmivel sem képes álcázni jelentős súlygyarapodását.

A fotókkal kapcsolatban: kérjük (Szonja kuzin és én), ne riasszák az Unicefet, vagy a Gyivit, ez mindössze Füge ketrece, amiben Szoncsipókkal bohóckodunk, és nem, nem a szülők zártak be, hanem mi kértük, hagy próbáljuk ki, milyen is a szabaduló művészek élete. A kalapos kép pedig hát: N.Y. fashion in Mátrafüred.