Tegnap este megtanítottak bukfencezni. Nem, nem, nem kell megijedni, nem valamilyen baleset következménye volt a bukfenc, hanem Anya ötlete alapján a nagyágyban Apa, Etuska meg én bukfenceztünk. Annyira jó móka volt, hogy gyakorlatilag 70 percen keresztül mást sem csináltam, mint bukfenceztem, illetve a pihenő időben Etuskát (plüss medve)tanítottam, hogyan hajtsa be a fejét, hová tegye a térdét, hogy ne rúgja szájba magát.
Nyomom a Csanát, mert Anya megint sokat ül a számítógépe előtt, azt mondja, már csak két hét, de aztán meg hamar itt lesz már Ábel, szóval nem tudom, mit gondol ez a nő... Ő tudja.
Az akaratosságom, meg a visszatérő hisztik nem szűnnek, nem értem, miért baj az, ha nem akarok fürödni este. A lábamon az a kis homok, meg a körmeim alatt az a csöpp kosz, arcomon a napi menü maradéka nem elférne másnapig? Az örökös szekatúra...
A fotón: esti szieszta Macival (nincs neve) és Etuskával (fehér maci) az Angelina pléd alatt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése